Szerelmem a démon (Befejezett)

✡Tizennegyedik✡

Igoralá pov.

Elhűlten meredtem rá. Ez sok mindent megmagyaráz. Főleg azt, hogy miért hasonlít rá ennyire. Tehát a szerelmem megnősült és lettek gyerekei. Elvégre, hogy máshogy lehetne itt ő. Csalódottan keltem fel az ágyból és már épp mentem volna kifelé mikor eszembejutott, hogy mit csinálok már megint. Nem hagyhatom újra egyedül. Gyorsan visszamásztam mellé és átkaroltam. Nem követem el ugyanazt a hibát és nem hagyom egyedül. Mintha megkönnyebbült volna. Az elején lefagyva, meredten tűrte, ahogy ölelem majd ellazult és átkarolta a derekamat.
- Azt hittem megint elmész.
- Én is azt hittem, de ne aggódj! - vettem elő a nyakláncot, amit a szobájának a padlóján találtam és a nyakába akasztottam. - Többé nem hagylak egyedül. - suttogtam a fülébe és egy puszit nyomtam az arcára. Szélesen elmosolyodott és szorosan átkarolt, amit én is mosolyogva fogadtam.
- Akkor szent a béke! - hallottuk meg Rolan hangját.
- Rolan! Állj már le! Lebukunk! - hallatszott Horatius csitító hangját mire mindketten kuncogni kezdtünk.
- Hallunk ám titeket! - kiáltottam ki. Azonnal kézt kínosan mosolygó fej, dugta be a képét.
- Sziasztok! Nem hallgatóztunk vagy ilyesmi! - vakarta a tarkóját Horatius. Felálltam és szó szerint kitoltam őket az ajtón.
- Most inkább menjetek haza!
- Miért? Mit tervezel? - kérdezte kíváncsian Rolan.
- Megmutatom neki, hogy mennyire szeretem. - mondtam majd visszamentem és bezártam az ajtót. Egy percre megijedt, de amikor leültem mellé és az arcát kezdtem simogatni kicsit megnyugodott. Lassan a szájára hajoltam és minden apró négyzetcentit végigcsókoltam az ajkán. Annyira aranyos volt, ahogy próbálta viszonozni, igaz kissé ügyetlenül. Végül elhajolt és összehúzta magát.
- Mi a baj?
- Annyira béna vagyok... - szipogta. Finoman magamhoz húztam és adtam neki egy puszit.
- Nem vagy béna, csak nagyon tapasztalatlan. Ha megengeded akkor tapasztalttá teszlek. Bevezetlek egy olyan világba ahol nincs más csak a gyönyör és az élvezet. Engedd, hogy bebizonyítsam mennyire oda vagyok érted. - simogattam az arcát. Láthatóan kissé hezitált, elvégre mikor legutóbb ezeket mondtam neki megerőszakolták és ezt nem fogom megbocsájtani magamnak. Hisz az én hibám volt az egész.
- Semmit sem erőltetek rád, amit nem akarsz.
- Nem! Én... Én... Én szeretném...