✡Hatodik✡

7.9K 473 57
                                    

Azóta is csak a csókra tudok gondolni. Vajon mi üthetett belém tegnap? Mégis olyan jó érzés volt. Először éreztem, hogy szeretnek. Furcsa, hogy pont egy démon szeretett belém, de igazság szerint nem zavar. Éjszaka közepe lehetett mikor zihálva ébredtem egy iszonyatos rémálomból. Láttam a fiatalabb bátyámat azon az oltáron. Láttam a főpapot ahogy emeli a kést majd döf és ekkor felriadtam. Zihálva és izzadtan ültem az ágyban miközben folyni kezdtek a könnyeim. Hirtelen éreztem ahogy két erős kar a derekam köré fonódik. Egy pillanatra lefagytam, de mikor felismertem az illatát, megkönnyebbültem.
- Shhh! Semmi baj, gyönyörűm! Semmi baj! - nyomott egy puszit az arcomra. Sokkal jobban éreztem magam és jól esett az ölelése. De várjunk csak! Mit keres az ágyamban? Ráadásul félmeztelenül. Félve kiugrottam a karjaiból és arrébb kúsztam.
- Mit keresel te itt?!
- Néztem ahogy alszol. Nekem nincs rá szükségem így csak benned gyönyörködtem. - mosolygott önelégülten. Én nem bírtam megállni, hogy ne nézzek végig az egyszerűen tökéletes, izoms testén. Szó szerint nyálcsorgatva néztem.
- Tetszik? - kérdezte és jobban kidüllesztette a mellkasát. Ha eddig nem voltam most olyan vörös lettem mint a paradicsom. Finoman közelebb mászott hozzán és átkarolva a derekamat.
- Rosszat álmodtál? - kérdezte suttogva és magához szorított. Újra előtörtek a könnyeim és szipogva bújtam az ölelésébe.
- A bátyám Aiden! Láttam ahogy feláldozzák! Szörnyű volt! - zokogtam. Szorosan magához ölelt és a tarkómat simogatta.
- Nem kell félned, ha bárki bántani meri az én angyalomat vagy azokat akiket szeret, élete végéig kárhozatban élhet és lassú halált hal. - hát ez fura egy nyugtatás volt, de hatott. Belebújtam az ölelésébe és élveztem a szituációt. Annyi év után valaki nem azért van velem mert muszály, hanem azért mert velem akar lenni. Furcsa, hogy pont egy démon, de mégis jó. Hirtelen elválik tőlem és egy fekete dobozt nyújt át.
- Ez a tiéd! - mondta és a kezembe nyomta. Ahogy kinyitottam elakadt a lélegzetem. Egy nyaklánc volt a dobozban.

Óvatosan kivette a dobozból és mögém mászva a nyakamba tette

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Óvatosan kivette a dobozból és mögém mászva a nyakamba tette. Kicsit meglepett a hideg lánc így megurottam. Hirtelen azonban már nem a hideget éreztem, hanem egy puha ajkat, ami a tarkómat csókolgatja.
- Szeretném, ha ezt sohasem vennéd le.
- Miért?
- Megvéd téged.
- Mitől?
- Nem mitől, kitől. Ami pedig fontosabb, tőlem.

Szerelmem a démon (Befejezett)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora