Igoralá pov. Miután elintéztem egy beszélgetést vissza akartam menni az angyalkámhoz, de nem volt ott, ahol hagytam. Hirtelen a kezemen levő karperec vörösen világítani kezdett.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Tehát veszélyben érzi magát. Muszály megtalálnom. Neztem össze - vissza, de semmi nyoma nem volt. Aztán egyszercsak megláttam ahogy a parketten táncol valakivel, de úgy összehúzta magát mint, akir mindjárt ráugrik egy oroszlán. Mikor pedig megláttam, hogy kivel táncol azt hittem felrobbanok mérgemben. Egyáltalán, hogy jutott be ez a rohadék? Idegesen, de azért még diszkréten odasétáltam és szétszedtem őket majd karon ragadtam Vorrant es kivonszoltam a teremből. Valósággal behajítottam az udvarra. - Mit képzelsz, mit keresel te itt? Most aztán ellátom a bajod! - már emelném a kezem, hogy bemossak neki egyet, de léptek zaja üti meg a fülem és felnezek oldalra. - Igoralá? - az angyalkám áll a kapuban. Előtte nem bírok ilyesmit tenni, nem akarom, hogy féljen tőlem. - Úgy van, öcsi! Nem szabad bántanod a szerelmed gyerekének az apját! - röhögte Vorran mire bennem megfagyott a vér. Hogy mit mondott? Kérdően Vladimirra néztem, aki csak hevesen rázni kezdte a fejét és sírva hozzám rohant. - Ez nem igaz! Igoralá! Esküszöm, hogy nem igaz! Tudom... Vagyis érzem, hogy a te gyereked van a szívem alatt! Esküszöm! - sírta. Mit mondott? Mióta lehet terhes? Egy vagy két hónapja. Viszont akkor talán... Nem! Az nem lehet! Nem lehet, hogy a szerelmem kisbabája... - Takarodj innen, Vorran! - morogtam rá se nézve. Kivételesen azt tette, amit mondtam es eltakarodott. Vladimir görcsösen szorította a ruhámat, én azonban, jelenleg kétejekkel megtömve, egyáltalán nem akartam a közelemben tudni. Eltoltam magamtól és a könnyel áztatott szemébe néztem. - Menj a szobádba! Majd később beszélünk. - mondtam ridegen. Kicsit meglepődött, hisz eddig mindig az én szobámnan aludt, de szót fogadott és elment. Nem akarok haragudni rá, de egyszerűen nem bírom megállni. Életem szerelme talán a rohadék bátyám gyerekét hordja a szíve alatt. Pedig annyira örültem, hogy vegre lehet saját családom. El akartam Vladimirt venni, a közös gyerekünket nevelni, de jelenleg semmi másra nem vágyom, csak, hogy eltűnjön azzal a korccsal a méhében együtt! Ezt nem fogom bírni!
