Igoralá pov. Eltelt egy ujabb hónap és az én angyslkám már bármikor szülhet, olyan aranyos amikor csak ül az ágyon és a pocakját simogatja. Alig várja a kicsik érkezését, ahogy én is. Mára viszont egy különleges meglepetéssel készültem neki. - Most komolyan ezt akarod csinálni? - kerdezte miközben iranyítottam, ugyanis bekötöttem a szemét. - Ugyan, bízz bennem! Örülni fogsz! - Én már eddig is vakon hittem benned. - nevetett. Kinyitottam előtte az ajtót és behúztam. Megállítottam az ajtó előtt majd bementem a szoba közepebe. - Jó! És... leveheted! - kiáltottam mire levette magáról a kendőt, ami azonnal ki is esett a kezéből. - Tádám! - fordultam körbe a szobaban ő pedig csak tátott szájjal bámult körbe. Ugyanis ez a szoba nem másé volt mint a lányainké. Gyönyörűen berendezve és felszerelve mindennel.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Az angyalkám csak nézelődött körbe - körbe és szinte éreztem a belőle áradó boldogságot. A szemeiben örömkönnyek csillantak ahogy vegig simított az egyik kiságyon majd leült az egyik fotelbe es a kezeit a szájára tapasztva sírni kezdett. Gyorsan odarohantam mellé és átöleltem. - Angyalkam, mi a baj? Nem tetszik? - Nem tetszik? NEM TETSZIK?! Igoralá, imádom! Tökéletes! Szebbet... Szebbet el se mertem képzelni! Szipogja mosolyogva és bebújik a karjaim közé. Én is elmosolyodtam és így öleltük egymást talán órákig.
Vladimir pov. Aznap éjjel egyedül aludtam mert Igoralával beszélni akart az apja. Az ejszaka közepén azonban borzalmas hasfájasra ébredtem. Azt hittem, hogy megint a lányaim jatszadoznak. - Lanyok ne! Apuci fáradt, aludni szeretne. - nyöszörögtem, de nem maradt abba, sőt egyre rosszabb lett. A fájdalom erősödött és a vegére már levegőt is alig kaptam. Nagy ketsegbeesésemben elkialtottam a szerelmem nevet, de tudtam, hogy nem hallja szóval az utolsó reményeim után üvöltöttem. - ROLLAN!!!! HORATIUS!!!! - sikítottam. A fájdalmaim az egekbe szöktek, de szerencsére a fiúk meghallottak és rémülten futottak a szobámba. Horatius azonnal átölelt és nyugtatgatni próbált. - Semmi baj, kis esőcsepp! Shhh! Semmi baj! Biztos csak megint játszanak. - nyugtatgatott, de kicsit se tudtam lehiggadni, főleg mikor Rollan elhúzta a tajarómat és rémült arccal nézett az ágyra. - Szerintem van baj, Horatius! - mondta mire a kékhajú barátom is odament és ő is rémülten nézett. Mar nem bírtam ki és én is felültem. A labaim között és alatt egy kis foltban vér volt. Erre már felsikoltottam hisz biztos a bábákkal van valami. - Nyugi, Vladimir! Csak itt az idő! - csitított Horatius. - Milyen idő? - kérdezte pánikolva Rollan mire Horatius arcon csapta, hogy egy kicsit magához térjen. - Jönnek a babák, te idióta! Szülni fog! Inkabb rohanj és keresd meg Igoralát, en leviszem a medencéhez! - adta ki az utasítast. Rollan mint az őrült elrohant, Horatius pedig az karjaiba kapott és levitt. Na igen, ősi démon rituáléhoz híven a vízben kell vilagra hoznom a gyerekeket. Anya leszek! Igorala, hol van? Csak erre a két dologra bírtam koncentrálni az égető fajdalmakon kívül.
