Violet Snow [Byakuya x OC]

18.

*Renji szemszöge*

Jade egyáltalán nem akart leakadni rólam. A csókja után fejét a mellkasomra hajtotta és arról kezdett beszélni, milyen jó, hogy ismét vele vagyok. Mivel nekem a közös múltunk vagy jövőnk, vagy akárhogy is mondják azt, kimaradt, nem éreztem tisztességesnek, hogy én csak úgy tűröm, ahogy szeretget. De ellökni magamtól... a gondolat se esett jól a szívemnek. Ezért a továbbiakban inkább csak bűntudattal vegyes elégedettséggel hallgattam a lány szavait.

- Renji-kun... Amióta megláttalak a jövőmben, türelmetlenül vártam, hogy végre megismerjelek. Senkinek sem beszélhettem rólad, nehogy valaki rosszindulata elérjen téged, mielőtt még együtt lehetnénk - suttogta a mellkasomba.

Kis gondolkozásba kezdtem. Ha Jade tudta, hogy találkozni fog velem, meg hogy valamikor egymásba szeretünk, akkor lehet, hogy tisztában volt a kapcsolatunk részleteivel is. Szóval jelenleg ő tudhatta azt is, milyen ételeket szeretek, mik a legféltetteb titkaim és akár még azt is, milyen vagyok az ágyban. Huh...

- Hashita kisasszony - szólítottam meg, mire azonnal felnézett - Elmondaná, mit tud a kapcsolatunkról?

- Nem tehetem! - rázta meg a fejét - Már azzal is ostobaságot követtem el, hogy ennyit elmondtam... Kérlek ne kérd többet! Nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék még egyszer nemet mondani neked - egy halk sóhaj hagyta el telt ajkait.

- Értem... - bólintottam csalódottan, majd elgondolkoztam a dolgokon. Nem mondta el a részleteket, de tutira meghaltam valami miatt. Azért azzal szeretnék tisztában lenni.

- Renji-kun. Szólíts a nevemen! Nincs szükségünk a formalitásokra, annál többek vagyunk mi egymásnak! - simított végig ujjaival az arcomon.

- Uh, szóval... Én nem ismerem úgy magát, mint fordítva... - világítottam rá a problémára. Jade méregzöld szemei meglepettséget tükröztek vissza.

- Ez... számíthattam volna rá - mondta kicsit haragosan, majd lenézett a földre - Túl sok időt töltök a jövő fürkészésével, így nem marad időm arra, hogy megéljem a jelent. Azonban, ez nem akadály számunkra! Ismerj meg és elevenítsd fel magadban a szerelem érzését!

- Kérem adjon időt, hogy ezt feldolgozzam - mármint azt, hogy egy gyönyörű nő halálosan szerelmes belém és nem mellesleg nem akadályozta meg a kis szöszi haverom családjának a pusztulását. Persze ezt nem mondtam ki hangosan.

- Ha erre van szükséged, legyen! - bólintott, majd a futonhoz vezetett és nemes egyszerűséggel leültetett. Ő is lehuppant mellém, majd magához ölelte a karom, buksiját pedig a vállamra hajtotta - Addig várok, amíg fel nem dolgozod - motyogta az orra elé.

Huh, hát ez a csaj aztán nem volt kispályás! Nem szórakozott ismerkedéssel, hanem leültetett azzal a címszóval, hogy megvárja, amíg feldolgozom a dolgokat. A jövőbeli Renjit vajon a vitáknál a sarokba állította és megvárta, amíg rájött, hol hibázott?

- Hashita kisasszony - néztem le rá feszülten - Nem akarom megzavarni, de... a fürdőm már elő van készítve, úgyhogy...

- Szóval tényleg meg akarod tenni? Máris? - kúszott fel a pír az arcára - Legyen hát. De tudnod kell valamit. Attól még, hogy tisztában vagyok a jövővel, még nem nyertem tapasztalatokat ezen a téren.