Violet Snow [Byakuya x OC]

6. Fejlemények

- Ez nem randi! - hallatszódott Yasu édes hangja, amitől a hátát simogató kezem is megállt. Hát persze, hogy nem volt randi... Csak a karjaim közt tartottam és épp azon voltam, hogy kiöntsem neki a lelkem. De nem, ez nem randi... Azok randiznak, akik szeretik egymást és mi nem ilyenek voltunk. Nem szerethettem egy nőt, akit pár napja ismertem meg.

- Eh, csak azt akartam mondani, hogy jól vagyok, te jó ég, annyira sajnálom! - fordult meg Rukia, majd kiment a szobából, az ajtót gondosan becsukva maga mögött.

Csend telepedett közénk, egyikünk sem akaródzott megszólalni. A tény, hogy még mindig nem ment el tőlem boldoggá tett, amit magam sem tudtam mire vélni. Lenéztem rá és bosszankodva vettem tudomásul, hogy nagyon jól mutat a karjaim között. Éreztem a puha bőrét, a kellemes vanília illatát, teste megnyugtató melegét, ahogy az enyémnek simul. Karjával a nyakamba kapaszkodott, és abban a pillanatban rájöttem, hogy Hojou Yasu közelsége egy édes tortúra számomra. Akartam őt, ott helyben, de nem volt teljesen tiszta számomra, hogy miért. A kinézetét okoltam, a selymes haját, ami a vállára omlott és szinte ragyogott a naplemente fényében, a smaragdzöld szemeit, amikben az aggodalom tükröződött, de olyan tiszta volt, mint egy angyal szíve lehetett. Közelebb akartam tudni magamhoz, hogy megérezzem, milyen, mikor halvány rózsaszín ajkaival megérinti az enyémet és magaménak mondani a vékony, gyengének tűnő testét. Kulccsontján még mindig egy kötés virított, meg akartam érinteni, hogy elmondjam nem fog többé fájni neki semmi ezen a világon. Abban a pillanatban nála szebb csodát nem gondoltam, hogy láthatok, többet akartam belőle, azt szerettem volna, hogy lebontsa a szívemet körülvevő falakat és mindenét nekem adva az enyém legyen.

- Ez kínos volt, Kuchiki-kun - sóhajtott fel, amitől a kifújt levegője végigfutott a kulcscsontomon, olyan volt, mintha csókot nyomott volna rá a levegő segítségével. Ez a fajta vágyódás, amit Yasu iránt éreztem, kimerítette a puszta testi vonzalom fogalmát.

- Valóban. Nagyon kínos. Micsoda félreértés! - suttogtam. Yasu összeszedte magát és arrébb ment, majd elővett pár papírt a ruhájából.

- Ez itt minden, amit tegnap kértél. Kérlek olvasd át, Kuchiki-kun! - nézett a szemembe, amitől egy pillanatra elgyengültem. Úgy tűnt, neki nem jelentett semmit az előbbi pár perc.

- Rendben. Át fogom olvasni, és ha jutottam valamire, megkereslek - jelentettem ki kis habozás után, mire bólintott, majd felállt a földről.

- Legyen szép estéd! - tartotta fel a hüvelykujját, majd egy intés kíséretében távozott. Csak akkor vettem észre, milyen vágyakozóan nézem a hűlt helyét, mikor Rukia lépett be a szobába és mellettem foglalt helyet.

- Nii-samának barátnője van! Ezt is megéltem! - mondta kissé szarkasztikusan az utolsó mondatot.

- Rukia - pillantottam a húgomra - Ő nem a barátnőm. Egy rossz hírű nemes sosem lesz a Kuchiki ház fejének a barátnője.

- De megölelted. Meg úgy néztél rá, mint a legfinomabb falatra a vacsorából. Ha szemmel vetkőztetni lehetne, Yasu-san már...

- Rukia - emeltem rá a komoly tekintetem, amitől azonnal befogta a száját. Sóhajtottam, majd arra az ügyre tereltem a témát, ami prioritást élvezett Hojou Yasuval szemben - Miért tetted?

Rukia elkomorodott, bár amúgy sem volt a legjobb hangulatában. Tudta, mire gondoltam. A földre nézett, mintha nem tudna mit felelni nekem, de mégis a szeméből annyi okot tudtam kiolvasni.