Violet Snow [Byakuya x OC]

12. Követendő példa

*Byakuya szemszöge*

A levegő abban a pillanatban, amint Kyoraku kimondta a szavait, olyan szinten megfagyott, hogy az ablakon át betűző nap ellenére is kirázott a hideg. Ez a brutalitás még engem is elképesztett, undorítónak és elítélendőnek véltem, amit Kiyoshi művelt. Ha nem lett volna jó nevelésem, most biztosan hangot adtam volna nemtetszésemnek, de inkább Yasura pillantottam és próbáltam megfejteni, mire gondolhat. Személy szerint megrettentett a dolog, hogy valaki képes ilyen módon megölni másokat, majd trófeaként felhasználni azok kihűlt testét. Egyszerűen gyalázatos volt... Ám ha nekem ez volt a véleményem, a szeretőm hogy érezhette magát? Fogalmam sem volt, milyen érzés lehetett most neki, akármennyire is szerettem volna rájönni. Félt, vagy talán dühös volt? Azok a gyönyörű smaragd szemek egyszerűen megfejthetetlenek voltak számomra.

- Értem. Szóval megvan a gyilkos, ez remek - törte meg a csendet mindannyiunk meglepetésére a lány. Egy ilyen hír után képes összeszedetten beszélni... Át akartam őt ölelni és megmondani neki, hogy nem kell erősnek tűnnie, de jelenlegi helyzetemben ezt nem tehettem meg.

- Yasu kisasszony, elnézésedet kell kérnem, mivel előzőleg nem vettük komolyan azt a feltevésed, hogy a családod nem a háború alatt ölték meg - kért bocsánatot Kyoraku, mire a lány csak megvonta a vállát.

- Higgye el, túltettem magam rajta. Mellesleg, nem kötözködésképp, de... - ha így kezdett egy mondatot, akkor biztos kötözködni akart - az, hogy megtalálták anyám és a testvérem khm... egy darabját, még nem bizonyítja, hogy nem a háború alatt ölték meg őket. A tény, hogy ilyen magabiztosan jelentette ezt ki, arra enged következtetni, hogy kicsivel több információ van a birtokában, mint amennyit elmond.

- Huh, sarokba szorítottál, Yasu kisasszony! - sóhajtott Kyoraku - Valóban van itt még pár dolog, amit nem közöltem. A negyedik osztag a vizsgálattal együtt a halál időpontját is igyekezett belőni, és az a te rokobaid esetében ha jól számoltak, a háború utánra esett.

- Ahogy gondoltam - bólintott Yasu elégedetten, majd szemeit a főkapitánya emelte - Mivel biztossá vált, hogy a családom gyilkosa Kiyoshi volt, ezért a törvények értelmében nekem kell eldöntenem a sorsát.

- Hé, hé, ez nem ilyen egyszerű... Még a 46-ok tanácsával nem közöltük ezt az információt.

- Akkor közöljék - parancsolta a lány komoly hangon.

- Folyamatban van...

- Mi az, hogy folyamatban van? - vonta fel a szemöldökét Yasu, majd egy halk sóhaj hagyta el pirosló ajkait. Szemeiben olyasmi fény lobbant fel, ami csak akkor látható, mikor mentálisan tönkre akar tenni valakit - Hadd találjam ki, mit is takar ez pontosan. Mivel innen is érzem az alkoholszagot, nyilván a tegnap estéjét a szakéval töltötte és a randi egészen addig tartott, amíg el nem nyomta magát az álom. Emiatt nem fogadta a hírnököt, aki az asztalára tette a jelentést, ahogy azt kell. Mivel másnapos volt, kétlem, hogy magától felébredt volna, valakinek fel kellett keltenie, talán a hadnagyának, akiről úgy hallottam, képes megnevelni magát. Ez nagyjából nyolc óra körül lehetett és ekkoriban vehette észre a jelentést, amin át kellett volna rágnia magát, de maga csak egy részét olvasta el, amiben pont benne volt a családom két tagjának a neve. Nem is húzta az időt, küldött egy pokollepkét, amellyel idehívatott engem és Kuchiki-kunt, majd a továbbiakban egy üzenetet is megfogalmazott a 46-ok tanácsának, ám nem küldte el. Ez megmagyarázná, miért van egy félbehagyott üzenet az asztalán, amire ráborult egy adag tinta és ezért olvashatatlan a vége.