Awesome Mix | Peter Quill / Star - Lord ff [BEFEJEZETT]

17★ Groot és Mordály☆

Az álmom arról, hogy kialszom magam nyugodtan, és békésen az egész kényelmes függőágyban, egy óra leforgása alatt szertefoszlott. Az álommanó már majdnem beporozta a szemeimet, amikor is Quill szobájából áradó zene elhalkult, és helyette felváltotta valami egészen különleges dallam.
Még pedig az Űrlord horkolása! De nem az a csendes, hortyogás fajta, ami pár percen belül elhalkul, mikor az ember pozíciót vált. Nem, az a ocsmány horkolás, amikor még a személy a száját is kinyitja, és a nyála is kicsurog. Fogalmam sincs, hogy ezt direkt csinálta, hogy engem tudjon idegesíteni, vagy pedig ez a normális alvási szokása. Az időérzékemet elveszítettem, így úgy saccoltam, hogy hajnal van mikor elegem volt, és úgy döntöttem ideje felkelteni a Lordot. Ám amint letettem a talpam a vaspadlóra, az egész helység fénye vörösre változott, amihez még egy vad sípolás is csatlakozott, mint egy riasztó. Azonban amint visszahúztam a lábam a függőágyba, fények kialudtak, a sípolás pedig abbamaradt. Nem kellett sokat gondolkoznom rajta, hogy mi is történt. A hülye perverze, bekapcsolta a riasztó berendezést, mintha egy közönséges bűnöző lennék. Már cseppet sem voltam álmos, így törökülésbe vágtam magam, és úgy vártam, hogy idiótája végre felébredjen. Legszívesebben megfojtottam volna Őt álmában, de nem tehettem mivel nem mozdulhattam. Mégis miféle seggfejnek jut eszébe beriasztózni a hajóját?
Így belegondolva én is ugyanezt tenném fordított helyzetben.

Egy kis ablakon át szűrődött be valami fény, amiből azt a következtetést vontam le, hogy már itt lehet a reggel, ugyanis az amúgy sötét lila égbolt, világos ibolyára váltott.

Quill szobája felől motoszkálás tört fel, mire én annyira összecsücsörítettem az ajkaimat amennyire csak tudtam, az arcom pedig fokozatosan puffadt fel, mint egy halé. Alig vártam, hogy ide jöjjön, és újra mozogni tudjak. Tegnap attól félt, hogy bántani fogom miközben a sebet tisztítom a homlokán, hát most tuti biztos, hogy megkapja a seb az ikertestvérét, mert engem senki nem fog csak így megalázni. Arra nem gondolt a hülyéje, hogy akár vécére is mehetnem kellene?

Az említett személy pedig meg is jelent, kócos hajjal, nagy ásítozások közepette. Csak egy alsónadrágot viselt, meg egy gyűrött pólót, aminek illata messziről megcsapta az orrom. Rám kellett volna lehelnie éjszaka, és akkor biztos, hogy nem lett volna bajom a horkolásával.

- Mit csinálsz fent ilyen korán? – kérdezi két ásítozás közepette, majd jobb kezével elkezdi a szemeit törölgetni, hogy jobban lásson. Először nem válaszolok semmit, csak szempillantás nélkül bámulom, emelt fejjel, szigorú tekintettel. – Nem léptél le. – jegyzi meg elégedettséggel a hangjában. A parasztja tuti biztos, hogy direkt csinálta. Élvezi, hogy állandóan szivathat! Annyira elegem van már belőle, hogy rendesen fáj.

Érzem ahogy egy ér elpattan az agyamban, idegességemben. Úgy teszek mint aki csak megakarja igazítani a párnáját miközben megfogom. Magamhoz szorítom és kiugrom a függőágyból, majd kedves tekintettel megindulok felé. Ő semmit nem sejt, csak áll álmos fejjel. Mikor már csak egy lépés választ el tőle, eltolom magamtól a párnát és megszorítom a végét, majd teljes erőből pofán csapom vele Quillt. A feje hátra billen, és a haja úgy néz ki mint egy madárfészek. Mielőtt bármit tudna szólni, megint meglendítem a párnát, de ezúttal a fülét találom el, ami rögtön vörösödni kezd. – Mi bajod van már megint? – zihálja miközben arca elé teszi a kezeit, hogy így tudjon védekezni. Ha nem a fejét ütlegelem a párnával, akkor a testét. Nem érdekel, hogy melyik testrészét, csak üssem. – Ne üss már! – kiállt rám, de nem hat meg.

- Mi bajom van? – ismétlem meg a kérdését, és minden egyes szó után megütöm. – Horkolsz – kezdek bele rikácsolva. Istenem, a végén tényleg igaza lesz Rafnak abban, hogy egy banya vagyok, – úgy mint egy vaddisznó! – már úgy szorítom a párna végét, hogy rendesen fájnak az ujjaim. De nem érdekel, addig ütöm ezt a szarházit amíg csak bírom, - és mikor ezt közölni akartam volna veled, akkor nem tudtam lelépni a padlóra mivel bekapcsolt a riasztó – itt akkorát vágok rá, hogy félő a párna elreped – Mi vagyok én, szerinted? Valami rab, akit nem lehet egyedül hagyni? – még a nyálam is csöpög ahogy kiabálok vele. – Egész éjjel semmit nem aludtam miattad, ráadásul ezzel a kis riasztós dolgoddal még rohadtul meg is aláztál. Kurvára elegem van belőled, Peter Quill! – és már káromkodom is. Csak Liam meg ne tudja, mert egy hétig nem fog kiengedni a gyóntatószékből.