Awesome Mix | Peter Quill / Star - Lord ff [BEFEJEZETT]

34★Búcsú ☆

Olyan lassan dugom ki a fejem a hajóból, mintha félnék valamitől. Az lenne a normális ha örülnék, hogy hazaértem. De helyette totál semleges érzések keveregnek bennem. Nem mondanám azt, hogy tiszta szívemből boldog vagyok, hogy visszatértem. Nem, inkább úgy érzem, hogy valami nem stimmel.

A változás szele pedig megcsapja az arcom. Túl sok mindenen mentem keresztül, és akármennyire is nem akarom ezt mondani, de a Milánó és a galaxis is az otthonom lett.

Mélyet szippantok a Huntington-i levegőből, remélve azt, hogy ez majd észhez térít. Hiszen teljesült a kérésem. Visszatértem a szerelmemhez. Férjhez fogok menni. Nem kell többé rettegnem a magánytól. Talán megkellene köszönnöm Quillnek, hogy nem hagyott cserben, és a történtek után mégis visszahozott. Ez lenne a helyes, de ha most visszafordulok, akkor félő, hogy meggondolom magam.

Ezért inkább vissza sem nézek, hanem egy ügyes mozdulattal kiugrom a hajóból, és egyenesen a frissen leesett színes levelekre landolok. Lenézek a talajra, majd lehajolok és a kezembe veszek egy sárga levelet. Tanulmányozni kezdem, ugyanis úgy emlékszem, hogy nem ősz volt amikor Yondu elrabolt. Határozottan tél volt! Hiszen még szidtam magam amiért nem húztam fel Liam kesztyűjét, amikor Piper után indultam. És amikor barátnőm meghalt, a hóba zuhant én pedig vele együtt telepedtem le a földre, és fagytam át teljesen a hidegtől. Mindenem jéggé volt fagyva amikor az égen megjelent a fosztogatók hajója.

Most azonban nyoma sincs télnek. Még csak nem is a tavasz jön. Minden narancssárga színben pompázik, a fákon már csak pár levél lebeg amik akármelyik percben megadhatják magukat.

Esküdni mernék rá, hogy én csak egy hónapot voltam távol. Vagyis én úgy éreztem mintha ennyit lettem volna csak el. Azonban a természet másról árulkodik. Mégpedig arról, hogy majdnem egy egész évet távol voltam. Egy évet, ami azt jelenti, hogy végül mégiscsak lemaradtam a saját esküvőmről. Jézusom! A rémálmom épp most kezd el beteljesülni. Liam egy évig nélkülözött engem. Elég ideje volt arra, hogy gondolkozzon azon, hogy vajon tényleg szeret e. Akár még új nőt is szerezhetett magának. Nem, az lehetetlen! Liam szeretett engem. Akár mennyi idő is eltelhetett, amióta elraboltak, Ő biztosan még mindig engem vár.

- Tudod, egészen idáig arról beszéltél, hogy a Földön van a családod, miközben mindvégig itt volt az orrod előtt. Igen, és most magamra célzok. – nem lepődöm meg Peter feltűnésén. Számítottam rá, hogy nem fog csak úgy szó nélkül elengedni, amit sajnálok mert így csak azért is megnehezíti a dolgomat. Keserűen felnevetek a kijelentésén. Család. Egy nagy marhaság az egész. Hogy lehetnénk mi egy család, amikor Ő nem tud a seggén maradni. Vele maradok, és mi lesz a garancia arra, hogy nem un meg? Mivel tudja azt biztosítani, hogy én nem leszek a számára Gamora kettő? Hiszen Peter Quillről beszélünk, akinek minden híre van a nők körében, csak nem jó. Talán most úgy érzi, hogy tetszem neki. Kalandot lássa bennem. Thanos lányát, akivel végtelen kövek után kutathat, hogy megfékezze a titánt. De mi lesz azután, ha a kalandok elfogynak, és csak mi maradunk? Ha nem lesz több izgalom, csak a valóság ami kettőnkről szól? – Nem úgy nézel ki, mint aki nagyon boldog, hogy hazaért. – teszi hozzá, és közvetlen mellettem áll meg, majd lenéz a kezembe tartott levélre.

- Itt ősz van – mondom a levelet kémlelve, amit aztán elengedek és azt figyelem ahogy a földre hullik a többi társa mellé. Baszódj meg ősz! Én telet akarok. Éjszakát. Havat. Hideget. Halott Pipert. És egy űrhajót a tisztás felett. A tisztás megkaptam, és egy kis hideget is. De a többi csak az emlékezetembe létezik. Onnan akarok mindent folytatni, ahol abbahagytam, – Tél volt amikor Yondu elrabolt. Lehetséges az, hogy majdnem egy kerek év eltelt, amióta nem jártam itt? – húzom fel az egyik szemöldököm, és féloldalasan a mellettem álló férfira nézek. Nem akarom hallani az igazat, de mégis tisztában kell lennem a dolgokkal. Ha egy év eltelt amióta láttam Liamet, akkor felkell készülnöm a nagy találkozásra. Fogalmam sincs, hogy mit fogok neki mondani. Ő kérdezősködni fog, és tudni akarja a történteket. De ha elmondom neki az egész kalandomat, akkor félő, hogy pont azért fog elhagyni mert azt fogja gondolni, hogy megőrültem, ami teljesen érthető is lenne. Űrlények, űrhajó, élet a galaxisban, kirándulás a Holdon, egy halandó számára ezek felfoghatatlan dolgok. Biztos belépőkártyám lenne egy elmegyógyintézet osztályára.