Awesome Mix | Peter Quill / Star - Lord ff [BEFEJEZETT]

2 ★ Boszorkány ☆

A frissen leesett hó ropog a lábam alatt, ahogy elhagyom a Parrish ház kis kertkapuját, és árgus szemekkel figyelem a lábnyomokat. Az egyetlen lábnyomot ami a járdán található, és amiket még nem borított be a hó. Kabátomat a nyakamig húzom, és a biztonság kedvéért még Liam sálját is magamra tekerem, ugyanis vőlegényem direkt figyelmeztetett, hogy hófúvást ígértek a meteorológusok az éjszakára. Pár másodperce sem vagyok a levegőn, máris azon gondolkodom, hogy talán jobb lenne inkább visszamenni újdonsült családomhoz, a kandalló mellé, és Geoff történeteit hallgatni, amiket még a katonaságon élt át Németországban. A fia és a neje már rég megunta ezeket az eszement meséket, sőt Karen megsúgta, hogy szerinte ezek a történetek csak a férje agyában valóságosak. Azonban én mint újdonsült családtag, nem értettem egyet Karennal, ugyanis szerintem nagyon is megtörténhetett az, hogy Geoff kiállt egy csapat náci ellen, egyetlen fegyverrel a kezében. Számomra Ő volt a katonaság hőse, és ezen senki nem tudott változtatni. Ha most még gyerek lennék, az biztos, hogy azzal dicsekednék az iskolában, hogy milyen menő apukám van. Sajnos azonban nem vagyok gyerek. És duplán sajnos, hogy most nem ülök a szőnyegen Liam mellett, miközben a keze a combomon pihen és feltűnőmentesen simogatja, vagy apró figurákat rajzol rá, ugyanis ez a fajta játék jobban érdekli, mint az apja unalmas meséje.

Didergés fut végig rajtam, ahogy a kiskapu megnyikordul az amúgy csendes éjszakában. Romantikus lenne egy esti séta, az utcán lévő lámpa fényeinél, ilyen szép hóesésben. Csak történetesen, az utcán lévő lámpák többsége pislákol, és a hó is nagyon sűrűn hullik. Ráadásul bennem van egy olyan érzés, hogy valaki figyel engem. Így automatikusan kapom vissza a tekintetem a Parrish ház felé, és reménykedem benne, hogy meglátom Liamet az ablakban ahogy integet, hogy hagyjam Pipert a francba és inkább menjek vissza a meleg házba a szüleihez – vagyis most már a szüleinkhez. Az ablakban azonban Liamnek hűlt helye van, úgy ahogy a család többi tagjának is. Így egyértelművé kell tennem magamban, hogy csak én reagálom túl a dolgokat. Ezt pedig betudom annak, hogy soha nem voltam híve a sötét utcáknak. Rossz emlékek, amikhez csatlakozik egy nagy tahó és egy sikátor. Fordulj fel sötétség, nem ijedek meg tőled!

Az utcából kiérve a járda egyetlen irány felé vezet csak, ami a város parkjához vezető út. Nem tudom melyik az ijesztőbb – a pislákoló fények, vagy egy park éjjel? Ha engem kérdeztek szerintem mind kettő. Mit megnem teszek érted Piper! Egyáltalán miért jöttem utána? Lehet, hogy direkt erre vezetett, mivel tudta, hogy megijeszthet.

Akaratlanul is, de megindulok a park felé, ami még kevesebb fénnyel szolgál, viszont több furcsa zajjal. Zajok amik a park minden részéről áramlanak felém. Hinták, amik üresen himbálóznak előre – hátra, társaságra vágyva. Fák, amiket a feltörekvő erős szél cibál, miközben ők hagyják magukat. És a sötét égbolt, ahol egy távoli csillag világít halványan, eltakarva a többit, beleértve a Holdat is. A hó pedig minél durvábban hullik, nekem pedig sietnem kell ha megakarom lelni Piper nyomát. Gondolkodás nélkül lépek be a parkba, és megyek el a mostanra teljesen beterített pad mellett, ahol pár hete még Liammel ücsörögtünk és az esküvőnket terveztük. Végig húzom rajta a kezem, és a sálam alatt elmosolyodom ahogy eszembe jut az emlék. Liam akkor mondta, hogy Ő Vegasban akarja megtartani a lagzit, mire én azt mondta, hogy erre semmi esély nincs. Szerinte viszont az én Malibu- i esküvőm badarság, mivel túl fehér a bőröm és nem szeretné, hogy leégjek a napon, úgy ahogy azt sem akarja, hogy a homok megégesse a talpam. Ezután olyan édes csókot kapott tőlem, hogy még a legízletesebb csokoládé és megirigyelte volna az ízét.

-      Gondolom azért jöttél utánam, hogy bezsebeld a gratulációmat. – Piper hangja távolból tűnik fel, abban az irányban ahol nyáron egy fagyis bódé szokott állni. Rögtön megindulok felé, hátat fordítva a padnak. Így, hogy a bódé helye most üres, a tisztás üresen tátong a látogatók felé. Egyetlen apró fény világítja csak meg, ami egy kavicsokkal körberakott virágoskert közepén áll. Ennek az apró fénynek hála látom, hogy Piper egy fának dől neki háttal, miközben kezében a félig elszívott cigarettáját tartja. Annyira magabiztosnak tűnik a talpig fekete ruhájával és egyenes, hosszú hajával. Szinte beleolvad a környezetébe.