Awesome Mix | Peter Quill / Star - Lord ff [BEFEJEZETT]

18★A terv☆

Peter Quill/ Űrlord szemszög

Mordály és én, pontosan úgy nézünk ki mint azok a cowboyok a western filmekben, akik épp párbajozni készülnek. Csak annyi a különbség, hogy mi nem tartunk puskát egymás felé. Azonban a gyilkoló tekintet, és szempillantás nélküli bámulás megvan. Mordály nem akarja annyiban hagyni Indi sértegetését. Azonban Indi meg menekülni akarna Mordály egész személyétől. Én pedig, alig bírom visszatartani a röhögésemet, a vörös hajú nő beszariságától. Fél egy mosómedvétől! Egy aranyos, szőrös kis medvétől, akinek igaz karmai vannak, meg éles fogai, de ha ezeket leszámítjuk akkor tök édes. Indigo pedig sírva fakadt tőle. Jó, legtöbbször engem is a sírás kerülget mikor Mordály kinyitja a száját, de csak meg kell szokni a stílusát.

- Quill, nehogy itt merj hagyni egyedül ezzel, a két lábon járó fogpiszkálóval - kezd el rimánkodni Indi, miközben Groot felé bök, aki épp akkor mászik le a csizmámról, így tisztán hallja a jelzőt, amivel a nő illette. Az említett a szája elé kapja az apró kezeit, és ijedten pislog Indigora fel. Hát ez nem volt szép! Groot minden, csak nem egy két lábon járó fogpiszkáló! - Ne nézz így rám. - szól rá Grootra, akiről lesüt az, hogy minden egyes szót megértett, ami nála nagy szó. Először is azért, mert még bébi, így rengeteg dologgal nincs tisztában. Másodszor pedig azért, mert Ő egy humanoid növény, így felnőtt korában sem tudja nagyon csillogtatni az értelmiségi szintjét. Azonban ha valaki sértegeti, az még neki is fáj. - Csak, hogy tudd nem vagy cuki! - Indigonak határozottan nincs szíve! Groot gömb szemeit lesüti, és felszipog. Hogy tudja azt mondani Grootra, hogy nem cuki? Oké, felnőtt korában már nem az, ugyanis akkor inkább egy nagy mamlaszra hasonlít, de ilyen baba formában nagyon aranyos. Hiszen olyan kis elesett. Mint például most, hogy az én csizmám mögé menekül, hogy tudjon elbújni, a szívtelen boszorkány elől.

- Hogy mondhatsz ilyet? Hiszen Ő még csak egy bébi! - torkolom le kicsit sem kedvesen Indigot. Esküszöm, mindig van valami amivel teljesen kitudja verni a biztosítékot nálam, és nem a jó értelembe.

- Nem szeretem a gyerekeket. - és ezt mind olyan leszarom stílusban jelenti ki, amilyent még én sem tudok produkálni, pedig engem aztán tényleg sokszor nem érdekel semmi. Nem szereti a gyereket, hát mi van azzal a dumával, hogy minden nőben ott él az a bizonyos anyai ösztön? Nekik a vérükben van az anyaság, vagy mi, így minden kisbabáért rajonganak, még ha azoknak löttyedt herezacskó formájuk is van.

- Ez akkor sem ad okot arra, hogy sértegesd őket. - esküszöm bennem több anyai szeretet lapul mint benne, pedig én férfi vagyok, és Yondu nevelt meg a csatlósai, szóval nem sok szeretetet kaptam.

Nem mondom azt, hogy Indigot nagyon meghatották a szavaim. Talán jó ha pár másodpercre elgondolkodott a hallottakon, de aztán megint úgy nézett szerencsétlen Grootra, hogy én fostam be a gallyacska helyett. - Komolyan mondom, hogy ne merészelj egyedül hagyni itt. - kezd szánalmas lenni a viselkedése. Ezzel nem segít, csak ront a helyzeten. Mordály már ígyis olyan jól szórakozik a viselkedésén, hogy majd szétpukkad.

- Emlékszel Quill, mikor megjósoltam a jövődet? Amikor napi szinten más űrcsajt hoztál fel a hajóra, tudod - Mordály úgy mosolyog az emlékeken, hogy még a könnyei is kifolynak. Számára vicces, számomra pedig fájdalmas. Gőze sincs róla, hogy miért tettem, vagy miért teszem ezt még mindig. Ő nem tudja, hogy hosszú idő után először, mikor megláttam Gamorát, megtetszett nekem. Tetszett? Inkább rajongtam érte. Eltudtam volna vele képzelni az egész jövőmet. Az életünket, ahol együtt utaztunk volna a galaxisban, a Milánón, és szerettük volna egymást. Azonban Gamora nem ezen a véleményen volt, ugyanis Ő nem tudott szeretni. Mégha a tejút kellős közepén is vallottam volna neki szerelmet, Őt az sem hatotta volna meg, mert képtelen volt bízni. De én nem akartam ebbe beletörődni, ugyanis én minden lányt megkaptam akit csak akartam. Így azt vettem a fejembe, hogy féltékennyé teszem, aminek következtében direkt minden randimat a Milánón zavartam le, hátha majd valamit megmozgat Gamorában. Szerintem ezzel a tettemmel, csak még jobban leírtam magam nála, de most már mindegy. A lufi kipukkant, Ő elment, én maradtam, és már nem is tudok egy olyan jövőt elképzelni amiben Gamora szerepel. Igaza volt, mi nem illettünk össze. Őt csak az hajtotta, hogy megbosszulja az apjának azt, amit vele tett. Míg én azt akartam, hogy valaki viszont szeressen a baromságaimmal együtt. - Mondtam, hogy annyit válogatsz, hogy a végén már csak a degenerált selejt marad - itt Indigo felé bök, miközben minden erejére szüksége van, hogy ne röhögjön fel. - És milyen igazam volt. Pont a selejt maradt. - nem merek a vörös hajú lány felé nézni, de így is tudom azt, hogy ha talán eddig meg is békélt volna Mordállyal, akkor ez után a megjegyzés után a halálát kívánja, én pedig igazat is adok neki.