Awesome Mix | Peter Quill / Star - Lord ff [BEFEJEZETT]

32★Jövő ? ☆

Indigo Orelli szemszög

Van az a pillanat, amikor agyadban egyetlen dal szól egész álló nap. Akár mit csinálsz, akár hová mehetsz, csak az a ritmus kúszik az elmédbe, és lepi el az egész tested. Hiába nem foglalkozol vele. Hiába akarod kiűzni a gondolatodból, mert már az agyadra megy, ugyanis semmi másra nem tudsz koncentrálni csak arra az ostoba dallamra. Ütheted a homlokodat, kezdhetsz el olvasni, feküdhetsz le, de semmi nem fog használni. Csak az a dal fog csengeni a füleidben, amit lehet, hogy életedben csak egyszer hallottál, de mégis megmaradt benned, és a részeddé vált.

Things are gonna get easier.

Nincs sötét amikor kinyitom a szemeimet, még is összekell húznom a homlokomat. Fáj, ahogy pislogok, és hiába fekszem vízszintesen még így is úgy érzem, hogy forog velem a világ. Kezeimet a szemeim elé teszem, és lágyan megdörzsölöm, hogy legalább normális látásom legyen.

Az első dolog amit meglátok, az a plafon ami vascsövekből áll, és az azon lévő különféle színű led csíkok, amitől csak káprázni kezd a szemem. Nem akarok megrémülni, de mégis azt teszem, ugyanis hirtelen úgy érzem, hogy nem tudok semmit sem. A fejem nehéz, és nem megy a gondolkodás.

Things'll get brighter.

Felmorgok, ahogy már megint ez a hülye szöveg lepi el az agyam. Sok ízetlen dalt hallottam már az életem folyamán, de egyik sem keltett bennem ekkora idegességet mint ez a zene. Nem tudtam hova rakni a dalszöveget, úgy ahogy a ritmust sem. Soha nem álmodtam még dalról, csak most amikor úgy ébredtem, hogy az agyamban nincs más csak, annyi, hogy Ohh child. Idegesítő, de még is megnyugtató. Hát ki érti ezt ?!

Óvatosan oldalra akarom fordítani a fejem, és valami félrecsúszik a füleimen. A fejemhez kapom a kezem és tapogatni kezdek, hogy mégis mi a csoda van rajtam, majd érzek meg egy fejhallgatót. Az arcom elé veszem, és találom szembe magam Peter jól ismert walkmanével. Amilyen gyorsan csak tudom eltartom magamtól, úgy mintha egy bomba lenne. Hát a számomra egy időzített bomba is ez a walkman, ugyanis nem egyszer a fejemhez vágta, hogy nekem semmi jogom még csak hozzá érni se a lejátszóhoz. Most pedig a fejemen volt, ami azt jelenti, hogy elvettem tőle, ráadásul azt sem tudom, hogy mi okból.

A másik dolog ami aggaszt a fülembe csengő dal mellett, az az, hogy valami nagyon puhán fekszem, és a fejem mellett, egy csomó párna pihen. Rohadtul nem a függőágyban aludtam! Nem, egy nagyon puha ágyikóban. Olyanban amiről az árvaházban csak álmodni mertem. Olyan érzés volt benne feküdni, mint egy hercegnőnek. Puhaság, és kényelem. Igen, ez az az ágy amiből az ember soha nem akarna kiszállni.

Várjunk csak...

A walkman, ledes fények, nagy puha ágy, ami már jól bevan futtatva. Lehetséges volna, hogy én most Quill szobájában vagyok? Miért nem emlékszem semmire? Az utolsó emlékem az, hogy a Milánón ültünk és a kijelzőn az Első Nova ad ki ellenem körözést, és kötelezi az embereket, hogyha esélyük van akkor öljenek meg, mert én vagyok Thanos vérszerinti lánya, és egy szörnyeteg. De utána nem emlékszem semmire. Mintha egy fekete csík eltakarná az emlékeimet.

Úgy szedem a levegőt, mint aki életében először próbál meg lélegezni. A fejem csiga módjára fordítom jobbra, és próbálom úgy igazítani, hogy a párnáktól lássak valamit. Elég csak egy nagyon picit feljebb emelnem a fejem, rögtön meg is pillantok egy békésen szuszogó arcot közvetlen a vállamon aludni. Quill pár rakoncátlan göndör tincse a homlokára tapad, ahogy mélyen alszik, és szorítja azt a takarót, ami az én testemen is pihen.

Megkellene mozdulnom. Muszáj megnéznem a testem, hogy van e rajtam ruha! Mert így az a nagy gyanúm, hogy olyat tettem amit nem lett volna szabad. Még akkor sem ha a szerelmi mérlegem jelenleg jobban nehezedik Peter irányába, mint Liamébe. Talán ha nem lenne Liam, és eldöntöttem volna azt, hogy nem akarok hozzá visszatérni, akkor leakartam volna feküdni Peterrel, de úgy, hogy emlékezzek rá. Nem pedig így, hogy semmit nem tudok, Ő pedig itt fekszik mellettem nyugodtan, és még csak nem is horkol. Hát ez szörnyű! Most egy ócska ribancnak gondolom magam. Egy új trófeának, Quill gyűjteményébe. Az ágyába kerültem, amit akart. Ó, ne.