Awesome Mix | Peter Quill / Star - Lord ff [BEFEJEZETT]

3★ Hupikék Törpike ☆

-      Piper ! – suttogva ejtem ki a nevét, miközben testét magamhoz szorítom, és úgy rogyok le vele együtt a hóra. Hosszú estélyi ruhám másodpercek alatt lesz vizes, majd fagy meg a hideg miatt, így már csak a kabátom tart melegen. Barátnőm feje egyenesen az ölembe zuhan, így még látom ahogy szemei végleg lecsukódnak. Azonban nem kerüli el a pillantásomat, hogy amúgy zöld íriszei most valami különös dolog miatt mintha lilán fénylettek volna. Megcsóválom a fejem, a dolog abszurditása miatt. Képzelődök, más magyarázat erre nincs. – Nem akarsz mondani valamit? – két tenyeremet egyenesen az arcára vezetem és úgy szorítom meg, majd hajolok teljesen fölé. Könnyeim utat törtnek a szemeimből, amik Piper mostanra hófehér bőrén pihennek meg. Gyűlölte ha sírni látott, ugyanis szerint ez csak a gyengékre vall, én pedig soha nem voltam az. De gondolom azt nem tiltaná meg, hogy gyászoljam Őt.

Az utóbbi pár évben nem voltunk jóban. Sőt még csak nem is beszéltünk. Ő kereste az én társaságomat, de én kerültem az Övét. Mással voltam elfoglalva. Most azonban ahogyan minél jobban eléri a tudatomat, hogy nincs többé, kezdem azt érezni, hogy tényleg egyedül maradtam. Piper akár milyen szemét is volt velem sokszor, de akár hányszor visszakerültem az árvaházba, Ő a hatos szobaajtó előtt várt engem, és megölelt. Úgy mintha tényleg a húga lettem volna. Most pedig meghalt.

Megöltem. Úgy ahogyan mondta egy boszorkány vagyok.

Elengedem az arcát, mire feje oldalra billen. Menekülni akarok. A sikítása biztosan feltűnt valakinek, így néhány perc múlva valaki idejön megnézni, hogy mi történt. És akkor megfogják látni ahogyan itt ülök egy holttesttel a park közepén, egyedül. Gondolkodás nélkül börtönbe zárnak gyilkosság vádjával.

Liamet pedig elveszítem! Soha többé nem láthatom. Pipernek igaza volt, az esküvő soha nem fog megtörténni, mivel szokás szerint elszúrtam. Pedig most tényleg mindenre odafigyeltem. El kéne mennem, de előtte megkell keresnem Liamet. A szüleink! Őket is elveszítem. Megint egyedül maradok, nem ez nem történhet meg. Liam okos és megértő, biztos kifog tudni találni valamit. Geoff és Karen pedig biztos intéz valamit a helyi rendőrségen. Majd elmagyarázzák, hogy én ártatlan vagyok. Semmi okom nem lenne bántani a barátnőmet, Parrishék pedig ezt tudják. Megbíznak bennem, hiszen a lányuk vagyok. – Gratulálok Piper, megint sikeresen elérted azt, hogy egyedül maradjak! – nyöszörgöm fájdalmasan, ahogyan magam elé képzelem, hogy egy koszos helyen bujkálok a rendőrök elől. Hogy senki nem keres, és magamra hagynak mikor a legnagyobb szükségem lenne valakire.

A szomorúság hirtelen haraggá válik. Piper egész életében ehhez értett a legjobban, fájdalmat okozni. Mivel Ő nem lehetett boldog, ezért elhatározta, hogy mást sem fog engedni, hogy az legyen. Most pedig nálam is célba ért. Valahogy már nem tudom sajnálni – noha még mindig nem értem, hogy mi történt vele. Azt azonban tudom, hogy semmi köze ahhoz, hogy én boszorkány lennék.

Fejemet reményt vesztve az ég felé fordítom, könnyáztatott arcomat pedig letörlöm. Így belegondolva Piper nem is érdemeli meg, hogy sajnáljam. Ha most fordítva lenne a helyzet, Ő mit csinálna? Magamra hagyna, és a saját bőrét mentené. Pontosan ugyan ezt fogom én is tenni. A sírástól még mindig homályosan látok, így nem is foglalkozom azzal, hogy az az egy csillag ami az égen található mozog – már amennyi látszik belőle. Mintha vibrálna így távolról. Most mondhatnám azt, hogy nem foglalkoztat, de hazudnék. Egy csillag nem rezeghet, vagy ha mégis akkor sem ilyen feltűnően. Oké, szerintem az imént történt dolgok miatt már kezdek ténylegesen megőrülni. Piper belilul majd meghal, a csillag mozog, mi jöhet még? Erősebben dörzsölöm meg a szemeimet, amit rögtön meg is bánok mivel fáj. Amikorra már tisztán látok, megint a fekete égboltra nézek, megnyugvás képpen, hogy lássam azt ahogyan a csillag nem vibrál.