Awesome Mix | Peter Quill / Star - Lord ff [BEFEJEZETT]

36★Taylor☆

Ha röviden és tömören jellemeznem kellene most azt, hogy hogyan is futottam Liamhez, és valakit ez érdekelne is, akkor csak annyit mesélnék a jelenetből hogy; úgy futottam, mintha egy szarvas vadkan üldözött volna. A probléma az, hogy csak én képzeltem azt, hogy gyorsan futottam, ugyanis a való életben még egy épp járni tanuló gyerek is leelőzött volna, hála a bőrruhának, ami olyan kényelmetlenül feszült rajtam hátsóféltájt, hogy szinte már sírva fakadtam attól, hogy megkellett mozdulnom. Ráadásul még egy háromkerékű biciklin tanuló kölyök is majdnem elütött! Vagyis, szó szerint elütött! Átestem szerencsétlen gyereken, lehorzsoltam a tenyeremet, neki pedig szerintem életre szóló szereplő lettem a rémálmaiban, és ahelyett, hogy megvigasztaltam volna, ott hagytam a járda közepén bömbölni. Mentségemre legyen szólva, hogy nem engedhettem meg magamnak, hogy még többet veszítsek az értékes időmből.

Kérdezhetitek azt kedves olvasók, hogy mégis honnan voltam olyan biztos, hogy hova kell mennem. Honnan tudtam azt, hogy Liam hol lakik, ha a szüleivel még csak nem is találkozhattam hiszen elköltöztek az otthonukból, a jó ég tudja, hogy hová. Erre mondják azt, hogy tudni kell a szavak közt olvasni. Vagy csak szimplán ismerni kell a kiszemelted teljes életét, így ha egy Lizzy nevű ismeretlen lány valami öreg házról beszélt, amikor a vőlegényedről kérdeztél, akkor neked rögtön beugrik egy nagymama. Méghozzá Karen édesanyja. Sajnálatos módon az idősebb Karen nagyival én soha nem találkozhattam, ugyanis még azelőtt meghalt, hogy engem Parrishék bemutattak volna neki. Azt azonban tudtam, hogy a nyanya időskora ellenére nem vetette meg a szerencsejátékozást, és az alkoholt. Annyira a póker rabjává vált, hogy a pincéjében szervezett titkos összejöveteleket, ahol rendszerint veszített, és majdnem még az utolsó bugyija is ráment a törlesztésre. Amikor lánya rájött, hogy az anyjának a máján kívül már a veséje sem működik – nehogy azt higgyétek, hogy ez vitte a halálba – úgy döntött, hogy ideje a házat az egyszem unokára íratni aki történetesen Liam volt. Természetesen a nagyinak már mindegy volt, ugyanis pont azon a napon mikor a ház Liam nevére került, az öreglány szívinfarktust kapott egy online póker játszma kellős közepén. Arra azonban még volt ideje, hogy megeskedtette unokáját, aki a háza tulajdonosa lett, hogy a pókerasztalát semmiképp se adja el.

Így aztán miután Lizzy közölte velem, hogy Liam egy öreg házban éli mindennapjait, nem volt nehéz rájönnöm arra, hogy a barbie baba a nagymama házról beszélt. A bökkenő csak az, hogy a vőlegényem úgy volt megállapodva a szüleivel, hogy csak akkor költözhet a házba, ha megtörtént az esküvő. A Parrish szülők megígérték, hogy a ház teljes felújítását állják, nekem a dolgom csak az lesz, hogy döntjem el mit hogyan akarok, és ne engedjem a fiukat közbe szólni, ugyanis pocsék ízléssel rendelkezett. A szőnyeget rongynak nevezte, a függönyt lepedőnek, a bútorokat pedig doboznak. Mégis amikor már biztosan tudtam, hogy összeházasodunk, élvezettel kószált velem különféle bútorüzletekbe, ahol is a jövendőbeli kis kuckónkat terveztük. Azt mondta, hogy nélkülem bele sem menne abba a házba.

Akkor mégis miért változott meg egy év alatt a döntése a házról? Remélem, hogy nem újította fel egyedül, a saját ízlése alapján mert akkor végem van. Az a ház hivatalosan engem illet volna, ugyanis miattam kapta volna meg rá Liam az összeget, hogy átcsinálja. Szemétség lenne, ha Parrish szülők meggondolták volna magukat, csak azért mert én felszívódtam. Nem fog érdekelni ha egyedül átcsináltatta a házat, ha nekem nemfog tetszeni, akkor csinálhatja át újból.

A nagyanyja házánál csak egyszer voltunk, amikor is megmutatta, hogy hol fogunk élni az esküvő után. A legtöbb esetben ahol csak egyszer jártam, azt elfelejtem. Azonban azt a kis kocka házat, annyiszor magam elé képzeltem már, hogy szinte a sajátomnak mondtam, ahová még ha emlékezetkiesésem lenne akkor is odataláltam volna.