Awesome Mix | Peter Quill / Star - Lord ff [BEFEJEZETT]

15★Segítség ☆

Peter Quill / Űrlord szemszög

Amint elhagyja Indigo száját, az a kijelentés, hogy nem kér a segítségemből, a pultos srác aki egészen idáig egy tiszta poharat törölgetett, - már vagy fél órája – kiugrott a bár mögül, és hátulról elkapta a vörös hajú lány testét. Szempillantás alatt rántott elő a köpenye alól egy hosszú kést, majd tartotta egyenesen Indigo torkához.

- Nem hallottad azt a legendát, hogyha hozzáérsz egy földihez akkor akár fel is robbanhatsz? – Indigo mozdulni nem mer, de ahhoz van elég bátorsága, hogy szájhősködni merjen. A fiatal sárgabőrű fiú bátorsága ez hallatán mintha meginogna, amin én magamban jót mosolygok. Ennyi év után is elcsodálkozom rajta, hogy pár földöntúli lény mennyire hiszékeny, ha a Földről van szó. Na és itt van Indigo, és az Ő légbőlkapott meséje. Hány napja is tartózkodik a galaxisban? Hét? Mindemellett volt elég ideje arra, hogy felvegye a ritmust a galaxissal. A galaxissal, ahol élvezettel keringenek furcsábbnál furcsább történetek a földi emberekről. Mint például ez amit imént Indigo osztott meg a szerencsétlen sráccal. Semmi valóságalapja nincs, de ezt egy űrlénynek nem tudod elmagyarázni.

- Szóval beismered, hogy földi vagy? – a fiú erősebben szorítja a kést Indigo torkához, ezzel egy vörös csíkot hagyva bőrén maga után, mire a lány jobban mozogni kezd, ezzel remélve azt, hogy talán sikerül elmenekülnie. A srác hangja annyira kis szerencsétlenül hangzik, mint akinek pont most törték össze a kicsi szívét. – Utálom a földieket! – és ezt úgy jelenti ki, hogy életében még nem is látott egyet sem közelről. Á, velem ne is foglalkozzatok, csak huszonhat éve szívtok velem egy levegőt, és érdekes mód egy űrlénynek sem lett baja tőlem.

Mindeközben én mit csinálok? Úgy teszek, mint aki elvan azzal foglalva, hogy harcképtelenné tegye a többi agresszív lényt, miközben azért fél szemem az amúgy idegesítő, akaratos, vörös démonon pihen. Igazából amint durvábbra fordulna a helyzet, segítenék rajta. De addig míg csak a fiú remegő kézzel tartja a kést a torkához, nem avatkozok közbe, ugyanis nincs mitől félni. A fiú szerintem életében először most csinál ilyet, így fingja nincs róla, hogy mit is kellene csinálnia.

- Azt hittem, hogy tetszem neked! – Indigo feljebb emeli a fejét, hogy tudja egy kicsit elhúzni a nyakát a kés élétől. Muszáj felhorkantom mikor ezt meghallom. A fiú még csak most léphetett bele a serdülőkorba, miközben Indigo már javában benne van a fiatal felnőttek csoportjában. Hogy néztek volna ki együtt, ha a dolog összejött volna? Indigohoz olyan férfi kellene, mint én. Persze ez nem azt jelenti, hogy valami érzelmi dolgot táplálok iránta, vagy valami, de hát mégis csak egy igazi halandó lányról beszélünk, aki azon a bolygón született ahol én.

A srác sárga arcbőre elpirul, és nem kerüli el a pillantásomat, Indigo diadalittas arckifejezése. Ja, hogy csak megjátssza magát. – Fogd be a szád, nőstény! Túszul ejtelek, és elviszlek a Gyűjtőhöz, aki gazdaggá tesz engem általad. – hm, ez az én tervem volt. Nekem van szükségem a pénzre, hogy tudjam megjavíttatni a Milánót, hogy utána húzhassak el egy bolygóra, jó messze innen. A fiatal srác kék szemeit a kapzsiság fénye járja át, és tudom, hogy innen fele sem tréfa már. Erősebben szorítja meg a kést, mire az beleevődik Indigo fehér bőrébe, amiből pár csepp friss vér tör fel, ami végül a kabátomon landol. Már megint a kabátomon! Mikorra vissza kapom, a teljes anyag vérből fog állni. És ezzel nem is lenne baj, ha a saját véremről lenne szó, de nem. Indigo felsikít, és meg akarná harapni a fiú kezét, aki erre a szabad kezét a nyaka köré tekeri.

- Segítenél? – keresi a pillantásomat, miközben már csak hörögni képes. Megéltem a napot, amikor a büszke földi lány, segítséget kér tőlem, önszántából. Mi van azzal a dumával, hogy megoldja egyedül?