Awesome Mix | Peter Quill / Star - Lord ff [BEFEJEZETT]

26★Manipuláció mestere☆

Ujjaimmal a tenyeremet kezdem el dörzsölni, ezzel remélve azt, hogy gátolni fogom tudni a feltörekvő bizsergést a bőrömből. Lehunyom a szemeimet, és próbálok arra összpontosítani, hogy ne akarjak megérinteni valamit. Azonban a tudatalattim mintha nem akarna engedelmeskedni az akaratomnak. Hiába ösztönzöm magam arra, hogy ne nyúljak hozzá semmihez, a kezem magától kezd el emelkedni, és nyúlni Áspis Száj felé. A testemet már kezdi is átjárni valami szokatlan érzés, amit életemben nem sokszor éreztem még. Azonban az érzés utáni pillanat bennem maradt. Jó dolog, amikor megérintek valamit, ugyanis utána a bennem lakozó összes különös érzésemtől, egy szempillantás alatt megszabadulok. Ezáltal üresnek érzem magam. Semmiféle aggodalom, fájdalom, szomorúság, bánat. Semmi. Csak én saját magam, és a testem. Talán ezért is találom most is oly íncsiklandozónak azt, hogy megérintsem a lényt.

Percenként csak egyet bírok lépni, ugyanis az agyam nem akar engedni a kísértésnek. Figyelmeztetni próbál valamire. Ezért a gondolataim nagyrészét Piper arcával teszi tele. Látom amikor rám mosolygott, mikor az autójában énekelt önfeledten, amikor a Parrish családban megölelt mert már rég látott...és látom azt ahogyan holtan a karjaim közé esett, és a szemembe mondta azt, hogy boszorkány vagyok. Akkor is muszáj volt megérintenem valakit, és az a valaki történetesen pont a gyerekkori legjobb barátnőm volt. Nem hihetem el az agyamnak azt, hogy én öltem meg! Nem, az akaratomnak igaza van, Piper saját maga miatt halt meg. Én csak hozzá akartam érni, mert azt akartam, hogy jót érezzen, mint mindenki más akit az életem során megérintettem. Egyikőjük sem panaszkodott, sőt mosolyogni, és szeretni támadt kedvük.

Bájosan elmosolyodom, és úgy döntök, hogy az akaratomra hallgatok és nem az agyamra. Az agyam soha nem akart jót nekem, mindig csak bajba sodort. Ez most nem lesz így.

Nesztelen léptekkel haladok előre, és árgus szemekkel figyelem Áspis Szájat, aki még mindig keményen koncentrál. Igazából már nem is tudom, hogy miért pont őt akarom megérinteni. Mert jól fog esni. Tenyerem fényleni kezd, minél közelebb kerülök a lényhez. Már csak egy lépés választ el attól, hogy hozzá tudjak érni a kézfejéhez, és ujjaimat tudjam rákulcsolni a vékonyka csuklójára.

És akkor egy fájdalmas ordítással lesz tele az agyam, ami egy férfitől származik. Ez az a pillanat, amikor az akaratom és az agyam közti veszekedésbe, a szívem is becsatlakozik. Mozdulatlanná dermedek, és csak az ordítást figyelem. Az akaratom szerint ne is foglalkozzam vele, ugyanis a hang tulajdonosát sem érdekelné az, ha engem látna szenvedni. Az agyam tele raktározza a fejem egy csomó képpel amin egy jóképű fickó társaságában vagyok, és erre a szívem heves dobogásba kezd, és hajthatatlanul azt pumpálja belém, hogy térjek már észhez.

Quill miatt akarom megérinteni Áspis Szájat! Neki kell segítenem, ugyanis ha nem vonom el a manipuláció nagymesterének figyelmét, akkor megfojtja Petert, én pedig megint egyedül maradok. Ráadásul a galaxisban. Nem veszíthetem el Quillt! Nélküle képtelen vagyok haza jutni Liamhez.

Próbálom kizárni az ordítását a fejemből, de ahogy hallgatom a kíntól és szenvedéstől átjárt hangját, olyan mintha én is ugyan ezt érezném. Mintha ott lebegnék mellette a levegőben, és egy láthatatlan erő a nyakamat szorongatná. Mióta érzek én együtt Quillel? Eddig csak más személynek tudtam átadni az érzéseimet. Soha nem fordult elő olyan, hogy megéreztem más fájdalmát. Azonban most mintha Quill testében lennék.

Ettől pedig nagyon bepipulok, ugyanis nem szeretek fájdalmat érezni. Kizárom az agyamból Peter fájdalmát, helyette csak az enyémekre összpontosítok, amikor már Áspis Száj mellett állok. Az öreg lény csukva tartja a szemeit, és csak egy diadalittas mosoly pihen a száján, ahogy arra koncentrál, hogy Quillt kínozza. Így észrevétel nélkül tudom megfogni a csuklóját.