700 évnyi szenvedés

8.fejezet

  Vasárnap délután még jócskán vérfarkas voltam. Reggel első dolgomban írok Diának egy SMS-t, hogy ne várjanak rám a szokott helyen. Bár a karmaim még meg vannak, ennek ellenére sikerül helyesen gépelnem a szavakat. Egész nap fel s alá mászkálok a házban, takarítok a hétvégi „vihar" után. Alaposan kisikálom a pincét, eltakarítom a megmaradt húst és némi fejvakargatás után sikerül egy elfogadhatónak mondható ajtó... féleséget rakni a pince lejárathoz. A nagyobb takarítások után főként a kanapé-hűtő-fürdőszoba háromszögében mászkálok és keresek valami nyugtató elfoglaltságot, hogy teljesen visszaálljon az emberi külsőm.

  Késő délután, a kanapén fetrengve kapok egy SMS-t, aminek hangjára kis híján padlót fogok. Ilyenkor szidom magamat a legjobban... miért kell nekem gyakorlatilag mindig max hangerőn „felejteni" az értesítő csipogását. Miután kilábalok az enyhe szívinfarktusból megnézem ki akar a halálba küldeni: Dia. Az üzenetében át akar jönni hozzám, leadni a mai tananyagot. Válasz előtt még gyorsan végignézek magamon; elfogadható emberi külsővel rendelkezem most már. A klasszikus villanykörtével a fejem felett írok vissza a konyhába menet: kávét kér mire ideér vagy inkább tea mellett szeretné rám sózni a mai tanulni valót. Végül én dönthettem el mit akarunk inni, úgyhogy a kicsit nehezebb tea mellett döntök. Addig sem töltöm haszontalanul az időt.

  A teliholdas időszak végét kifejezetten szeretem. Olyankor ismét ember vagyok de a farkas hallásom és szaglásom még megmarad pár napig, valamint nem kell izgulnom, mikor változok át a bundás énemmé. Most is ezeknek hála tudom, ki áll meg a bejárati ajtó előtt. Illat alapján Dia... és hezitál. Nem csoda, biztos megvan még benne a múltkori emlék. Mégis erőt vehetett magán, mert a következő percben az ajtó klasszikus, magas hangú nyekergését hallom meg. A konyhapult felett támaszkodva hallgatom a lépései hangját a szintén recsegő padlón. Ebben a házban minden zajos... Végül a nyikorgások megszűnnek. Nagyjából az előszoba és a konyha között. A vállam fölött pillantok át, ahol Dia kicsit rémült tekintetét pillantom meg, ahogy rám pillant az előszobát és a konyhát elválasztó fal mögül. Ezt az aranyos tekintetet látva akaratom ellenére elmosolyodok és ennek valami oka folytán Dia is kicsit megenyhül, kevésbé rettegve jön beljebb a főzőhelyiségbe.

-Ülj csak le nyugodtan, kell még pár perc a teának.- intek a fakanállal a régies étkezőasztal felé.

-Hogy érzed magad Nate?- ül le az egyik székre velem szemben.

-Még időnként émelyeg kicsit a gyomrom, de azon kívül már minden rendben.- kavargatom tovább a kis lábasban a fortyogó vizet, fémketrecben a tealeveleket és a mellékesen hozzá dobált füveket.

  Jó pár évszázada, mikor a távol keleten jártam, akkor tanultam meg pár egzotikusnak számító teavariációt Ez is egy közülük: narancsos-mogyorós . Pár perc után kész is vagyok vele, leszűröm az italt, majd egy-egy bögrébe töltök ki egy kis adagot. Leteszem az egyik gőzölgő bögrét Dia elé, a másikkal a kezemben pedig leülök a vele szemben lévő helyre.

-Mesélj, mi volt ma?- töröm meg az eddigi szorongó csendet.

-Nem maradtál le sok mindenről. A tananyag száraz volt, mint a sivatag aszály idején, Hektorék szokásukhoz híven hozták a szokásos hülye formájukat és örültünk, hogy végre vége a napnak.- húzza közelebb magához a bögrét.- de jó illata van.

-Még külföldön tanultam ezt a tea készítést.- kavargatom a bögrém tartalmát.- na és a leckék? Mennyire haladtunk a tananyaggal?

-Annyira nagyon nem mentünk sehova, pár oldalt írtunk csak.- teszi le az asztalra a hozott füzeteket.- nyugodtan másold majd, a héten nem kérik a tanárok ezeket az anyagokat, csak a korábbiakat.