700 évnyi szenvedés

4. fejezet

  //Ebben a fejezetben Nate megmutatja milyen is a kínzott oldalán állni mintsem a kínzóén. Nem olyan borzasztó, mint a spanyol csizma esete de remélem megadja azt a kellő hangulatot. :3 //

  Amit ott találok , az agyam első körben fel se akarja fogni. A padló és a fal telis-tele vérnyomokkal, karmok hagyta vágásokkal, láb és tappancs nyomokkal. Valamint.. egy kínpaddal és számtalan lánccal és bilinccsel. Ezt a helyet egyértelműen kínzásra használták. Beljebb lépek és a dohos, véráztatta szag üti meg a Hold miatt élesedő orromat. A fadeszkákból ácsolt, állított kínpadhoz megyek és veszem szemügyre. A végein lengő láncok már jócskán rozsdásak, a bilincsek pedig a vér mellett szőr és kisebb bőr, hús darabkák őrzői. Végighúzom a kezemet az egyik véres folton a kínpadon és ahogy tenyeremet felfele fordítom a legrosszabb gyanúm kap bizonyítékot. A vér egy része átszínezi az ujjaim begyét szinte ordítva, hogy nem olyan rég került oda. Éktelen harag támad bennem mikor visszafordulok a lépcső felé. Hogy az a vén házaspár vérfarkas vadász legyen...

  Egy hirtelen ötlettől vezérelve rohanok fel a vendégszobába és kezdek el kotorászni a papírhegyek között. Hamar meg is találom azt amit keresek: a ház adás-vételi papírjait. Kinézek az ablakon és látom, hogy odakint már korom sötét van. Holnap suli után első dolgom lesz megkeresni azt a két mocskot, akik ezt merték tenni. Nem fogom hagyni hogy még egy sorstársam járjon így.

  Ezen az estén nem csodálkozom, hogy semmit se aludtam. Végig az a két vén mocsok járt a fejemben. Reggel kávé nélkül indultam el a suliba. Út közben próbálok lehiggadni, mert nem lenne jó ha Dia esetleg Lili figyelmét felkelteném. És ha Liliről van szó ő biztos hogy mindent megtesz hogy kiszedje belőlem azt, amit tudni akar. Így igyekszem minél fáradtabb és kevésbé gyilkos tekintettel elmosolyodni mikor meglátom a két lányt a szokásos lámpa oszlopot támasztani. A székelykapu előtt az ikrek is betoppannak.

-Hé fiúk lassan itt a hétvége, ugye ti is jöttök Geri partijára?- kérdez rá a két szőke srácra Lili.

-Megyünk hát!-lelkendezik Hektor, ahogy ledobja magát a székére.

Én szó nélkül ülök le az első padba, ahova már az első nap befészkeltem magam. Karba tett kézzel támasztom a régies, műanyag, recézett falat és dobom fel a lábamat a külső székre.

-Nate, biztos nem gondoltad meg magad?- támaszkodik meg a második pad szélén Dia, ahogy a lábamat tartó székek és a pad közé csúszik be.

-Biztos.

-Hm, ez fura.. lassan nyolc óra és sehol senki.. – néz körbe az üres teremben Viktor.

-Még van nagyjából 5-10 perc, ne idegeskedj már Viktor.- veregeti vállba testvére a gyanakvó szőkés ifjat.

  Jó pár perc eltelik csendben a becsengő után de még mindig csak mi négyen vagyunk a teremben. Én már megint félig aludva nyúlok szét a széken közben próbálok nem arra gondolni, hogy Dia majd szét égeti a testem ahogy árgus szemekkel figyel. Nagyjából az óra felénél esik be valaki a terembe. Fél szememet az illetőre emelem aki a tesi tanárunk volt, Donát bá'.

-Hát ti gyerekek? Hogyhogy itt vagytok?-néz ránk csodálkozó tekintettel.

-Inkább kérdeznénk mi, hogy hol vannak a többiek?- vonja fel a szemöldökét Hektor.

-Nektek senki se szólt?

Itt már mind a négyen a tanárra emeltük a tekintetünket.

-A tanáraitok továbbképzésen vannak, nem lesznek ma óráitok.- közli velünk az a  tanár, akivel lenne még egy óránk a mai nap folyamán... papír alapon.