700 évnyi szenvedés

11.fejezet

  Reggel ásítva ülök fel az ágyamon. A fejemet fogva gondolkodok, milyen nap is lehet. Hétfő kiütve, kedden rendőr party, szerdán könyvtáros korrepetálás. Hm.. csütörtök. Hihetetlen, hogy mennyire nem fog reggel az agyam. Felállok és első utam a konyhába vezet, ahol istent áldva még egy utolsó korty kávé maradt még. Némi kótyagos pislogás után felmegyek a szobámba és az aznapi ruhámat magamhoz véve vágódok be a fürdőszobába. Gyors arcmosás hideg vízzel, nem elég hogy, oda kint is szinte fagypont alatt van a hőmérséklet... aztán megtörölközve felrángatom magamra a ruhákat és vállamra véve a táskámat a kabátom társaságában indulok el.

Alapból már meg se lepődök, hogy a két leányzó már vár rám, viszont most más is volt náluk.

-Jó reggelt Nate. Látom te se tudtál még felébredni.- nyújt felém egy poharam ami szemmel láthatólag gőzölög a hideg időben.

-Reggelt. És köszi, nem tudom mi volt most az éjjel, de alig aludtam valamit.- veszem el a poharat és belekortyolok. Friss kávé.

-Ilyen időben egy meleg kávé életet menthet, ugye Dia?- néz barátnőjére, aki ha minden igaz átment zsiráf üzemmódba és úgy döntött, ő állva vissza alszik.

  Karba tett kéz, bal kezében a meleg ital, feje a jobb válla felé billentve enyhén lehajtva. Mellé sétálok és, hogy ne ijesszem meg óvatosan végigsimítok a hátán, a bal válla felé. Kicsit megszeppenve pillant fel majd tér vissza közénk. Látom a szemein, még nincs köztünk teljesen és a vállán hagyva a kezemet vezetem a suli felé. Lili nagyban mesél dolgokról én meg héve-hóba elmosolyodok a történetein. Fél szememet közben a fáradt Dián tartom, aki most már két kezében védelmezi a lassan kihűlő félben lévő poharát. Nagyon elkalandozott már valamerre.

A kapu elé érve az ikrek továbbra se voltak itt, de legalább tudom merre vannak. Ugyan akkor a szőke legények helyén Geri és az unoka testvére Erika áll.

-Sziasztok. Hát ti?- áll meg előttük Lili érdeklődve, közben a fülemet tovább piszkálják a zavaró susogások.

-Reggelt. Épp mentünk volna be, mikor megláttunk titeket és gondoltuk várunk rátok egy kicsit.- dől neki a lámpa oszlopnak Geri de rögtön csillan is az esze és elhúzódik tőle, nehogy a kabátja bánja.

Geri kicsit közelebb hajol Diához és felvont szemöldökkel figyeli.

-Dia most pont olyan mint egy vízi hulla... aki csak hogy nem idefagyott már.-egyenesedik fel.- minden rendben van vele?

-Igen, csak szegény csajszi alig aludt az éjjel.- vakarja meg a nyakát a sálja alatt Lili.

-Kutató munkát végeztem, és elszaladt az idő.- dörzsölgeti a felkarját Dia.

  A már megfagyott leányzó még egy utolsót kortyol a kávéjából majd elindul a meleget adó suli épület felé. Kicsit meglazítva a sálamat megyek be utána és a terembe érve ülök le a helyemre. Fél pillantást vetek Diára; látszik a szemén, napok óta alig alszik valamit... Mégis mi az istent csinálhat ez a csajszi éjszakánként...Némán sóhajtva hajtom a fejemet a padra és várom, hogy elkezdődjön egy újabb unalmas nap.

  Ahogy telnek az órák úgy pusztulnak az agysejtjeim is. Hiába van még csak a 4. óra már most szétfolynék a padon mint abban a régi robotos filmben.. aki nem is ember... vagy vérfarkas.. hanem pad. Ha jól figyelem a 4. óra utáni szünetben járunk épp, és valaki hajthatatlanul bökdösi a fejemet. Kettőt pislogva nézek fel és Lili csillogó szemeivel találom szembe magam.

-Akarom tudni, hogy mit szeretnél?- húzom a fejem az államra támaszkodva, közben a karjaim a pad alatt pihennek a térdeimen.

-Beszéltem a háztartás tan tanárral egy kis szakkörről és mondta, hogyha van kedvünk mehetünk a kövi 2 órában hozzá egy kis konyha tündérkedésre. Nincs kedved jönni?- támasztja meg a fejét kezével ahogy a padomon könyököl.