700 évnyi szenvedés

18. fejezet

  Jó egy hete járkál már ide Dia, hogy segítsen. A hét feléig csak a barna hajú szépség nézett be hozzám, majd kis noszogatásra az ikreket is beengedtem. Szinte mindig ugyan az volt a menet; Dia vagy hozott valami főtt ételt, vagy itt készítette az aznapi étket, amíg az ikrek segítettek behozni a lemaradást a suliban. Általában valami filmet néztünk utána, majd sötétedés előtt hazaindultak. Csütörtökön megosztották velem, hogy a héten ők már itthon vannak mert a sulit felújítják, így az őszi szünethez hozzácsaptak még két hetet. A következő kis időszak teljesen szabad, vagyis csak november elején kell csak visszamenni. Valamint azt is megtudtam, hogy a suliban lesz valami filmezés is, valami utó halloween alkalmából. Ezt az infót már Lili hihetetlen nagy lelkesedéssel hozta a tudtommal, akit végül Dia nyugtatott le és fogott munkára a konyhában. 

Úgyhogy a mostani, pénteki helyzet is valami hasonló: a két leányzó a konyhámban ügyködik valamit, míg én az ikrekkel a kanapén szétnyúlva nézünk valami régebbi, varázslós filmet. Hogy egy pápaszemes kölyök kiálljon egy sárkánnyal aztán szirénekkel.. vagy mikkel a suli tavában... Abszurd marhaság az egész...

-Hé, Dia, Lili! Hogy haladtok a kajával? Nem kell segítség?- kiált ki jobb oldalamról Viktor.

-Lassan kész, már csak a tésztának kell megfőnie és kész is a leves.- hajol be a nappaliba Dia egy aranyos, kis virág mintás köténnyel a derekán.

-Pazar! Mond, hogy hús leves!- lelkesedik fel a fiatalabbik iker.

-Az hát, Dia nagyija adta a csirkét.- bukkan fel a másik konyhatündérünk is. – bár állítólag tyúkból jobb lenne, de most ezzel kell beérnünk. Na jó, elkezdem kiszedni a tésztát, Dia megterítesz addig?

-Persze. Fiúk,legyetek szívesek,  szedjétek ki  Nate-et az ágyból, ha kérhetem.- fordulnak vissza a leányzók a konyhába.

-Felcsatoljuk a térd pántodat... vagy mit?- pillant le rám Viktor, aki idő közben felköltözött a kanapé kartámlájára.

-Nem kell. Ennyi útra minek?- fordulok át a fekhelyem szélére.

  Hektor és Viktor már mellettem állnak és húznak fel a puha szivacsról és teszik hónom alá a mankóimat, amiket még korábban tőlük kaptam. Kibaktatunk az étkezőbe, ahol már a terített asztal vár ránk és a két csodás szakácsunk. Mind helyet foglalunk és elkezdünk ebédelni. Szinte az egészet végig beszéljük.

-Jaj srácok, amíg eszemben van. Múltkor, ugye voltam a nagyszüleimnél, meséltem is körvonalakban mi hír velünk és ahogy a mostani helyzethez értem mama annyi holmit pakolt össze, hogy hozzam el neked Nate, majd nem két fordulóban kellett mennem.- meséli a legutóbbi útját Dia két falat között.- Ezért is tudtam most ennyi mindent hozni és főzni.

-Igazán? Majd köszönd meg nekik a nevemben.- Eszek még egy kanállal a levesből.

-Ha úgy érzed, te is megteheted majd.

Dia a néma csendre pillant fel tányérjából és négy felvont szemöldökkel találhatja szembe magát.

-Bocsánat, elfelejthettem említeni.- kap fejéhez a zavart lány, majd folytatja mondandóját.- Mamáék mondták, hogy a jövőhéten elutaznak a nyugdíjas klubbal... valahova a Közép-hegységbe.. azt hiszem és kérdezték, nincs-e kedvünk vigyázni a házra a héten, ha már úgyis itthon vagyunk.

-Állj, állj állj! Jól értelmezem? A nagymuterék két szintes, több négyzetméteres házát befoglalhatjuk egy egész hétre csak úgy?!- esik ki a kanál Lili kezéből.

-Még mindig emelt földszintes, egy emeletes kertes ház... de igen. Még rá kell vennem anyát, hogy egyedül menjünk, de ez attól függ, mennyire van kedvetek jönni.