700 évnyi szenvedés

12.fejezet

  Az ég kék szemei csak úgy lángolnak. Nem viccel. Na álljunk csak meg egy másodpercre.. hogy Diáéknak?

-Mégis, honnan tudsz te Diáról?- esik le végre miről is beszél.

-Azt tudtam, hogy hülye vagy de ennyire... Olyan sötét vagy, egy vödör szén melletted atom villanás lehetne. –teszi karba a kezét.- mindenről tudok, ami az elmúlt 700 évedben történt. Akár aludtál, akár ettél, mindenről... végig ott csücsültem a fejedben. Ami meg.. meglehetősen tágas és ezt nem bóknak szánom.

-És az sose jutott eszedbe, hogy előbb megszólalj?

Nem szól semmit csak felegyenesedik és minden felesleges mozdulat nélkül a torkomnál fogva megemel.

-Én tartalak életben öcskös. Ha nem vagyok már rég apád mellett hevernél egy jelöletlen tömegsírban. Úgyhogy javaslom, fogd az a nagyra menő szád és tedd alap állásba, mielőtt a nyakadba varrok olyan dolgokat, amiért jobb esetben csak egy gyors kivégzést kapsz! Túlságosan is türelmes és elnéző vagyok de ennyi tisztelet egy ilyen vén farkasnak is kijár.

Elenged és ahogy a talajra hullok a nyakamhoz kapok levegő után kapkodva. Érzem a nyakam körül a karmai és ujjai hagyta nyomokat. A térdeit veszem észre magam előtt és nézek fel rá.

-Nem fogok könyörögni. Az esélyt adom meg neked.

Kell egy fél perc mire eléggé megnyugszom.

-Akkor... áruld el .. a neved.

A tekintete megenyhül, látva a beletörődésemet a helyzetbe, egy féloldalas vigyor kerül a pofájára és ül le velem szembe.

-Lupross vagyok. De ha csak egy Ross-t hozzám vágsz azt se bánom.

Szóra nyitnám a számat de Ross leint.

-Hagyd a fölös köröket Nate, én rólad mindent tudok. Jobban ismerlek már mint te magadat.

-Hm.. válaszolsz itt kérdés nélkül is.

-Időt spórolunk.

-Na és.. hogy tudok szólni hozzád? Beszélek magamba, mint egy elmeháborodott?- nézek rá kérdőn fintorogva.

-Majdnem. Elég ha gondolsz a szavakra. Olyan mintha fejben beszélgetnél magaddal de nem. Mindent hallok és majd te is hallani fogsz engem.

-Ez így idegesítő lesz már most látom.

-Ne nyafogj már. Velem még mindig jobban jársz mint egy friss korccsal.

-Hát 700 év se a fán terem.- forgatom a szemem.

-700?- úgy nevet fel, mint ha az év viccét mondtam volna el. Fura egy farkas.- csak benned vagyok 700 éve. Jócskán elmúltam már 3000 is.

Még hogy 3000... És azt mondják, hogy a dinoszauruszok az őskövületek...

-Figyelj, nem csak pofázni és élősködni tudok benned, nehogy azt hidd. Taníthatlak is ha már lakbért fizetek és jó fej a gazdatestem. Én is jobb szeretek haverokkal lenni mint ellenségekkel, pláne úgy, hogy a farkasok génjében járok. Na de ne kímélj, bombázz csak a kérdésekkel.-dől előrébb, ahogy török ülésbe megy át.

-Mégis, hogy lehetsz te 3000 éves?

-Egyszerű. Mielőtt elpusztulna a gazda testem megharapom a következőt és a tudatomat átviszem a testbe. Az első pár száz alkalommal piszkosul fáj és nehéz is egyben, mindent átvinni  de bele lehet jönni. És bocs haver, de max gazda test vagy illetve lehetsz. Egy született farkas tud csak ilyet és azokból se mindegyik.