700 évnyi szenvedés

22. fejezet

  Hajnal tájt ébredek meg Ross szólongatására. Még mindig farkasként a kémia teremben ülök Diával az oldalamon. Piroska még mindig az igazak álmát alussza csak már a pólómat szorítva és alig láthatóan reszket a keze. Nem csoda, idő közben eleredt az eső odakint. Viszont valami még feltűnik.... nem vagyunk kettesben. Ugyanis a másik oldalamat meg Lili foglalta be szintén húzva a lóbőrt... fogalmam sincs mikor mászhatott ide.

  Néma sóhajjal mászok ki a két lány közül és sikerül úgy eltávolodnom, hogy egyikőjüket se keltsem fel. Kimegyek egészen az auláig, onnan pedig a szekrényemig. Örülök, hogy az első héten ide osztották be a tárolóinkat, nem pedig a másik épület egyik eldugott zugába. Még korábban a szekrényembe eltettem egy táskát pár nasival , bár ez is csak arra kell, hogy hazafele legyen mibe tenni a farkas holmit. Táskával a hátamon a mosdó felé veszem az irányt és némi várakozás után sikerül bejutnom abba a fülkébe ahol a cuccaimat tettem le. A minimális záron látom, hogy valaki vagy valakik idő közben megpróbálták kinyitni, de szerencsémre nem sikerült. Elpakolom a holmimat a kaják alá és mint ha mi se történt volna visszamegyek a lányokhoz.

  Pár perc csipsz eszegetés után az egyik tanár benéz hozzánk és keltegetni kezdi a diákokat, hogy lassan ideje pakolni és hazamenni. A korábbi hétből tanulva inkább én magam keltem fel a lányokat mert elég morcik szoktak lenni. Fáradtan bár, de mindenki segít a pakolásban, a többiekkel pedig az aulában találkozunk ismét.

-Ti aztán jól elkeveredtetek.- néz végig Lili az ikreken és Gerin.- na és a mester munkásunk hova lett?

-Itt vagyok.- halljuk meg az említett hangját a tesiterem felől.

-Hát te?- csodálkozik Geri.

-Fáradt voltam és kidőltem a tesiteremben. A matracokon aludni kicsit kényelmesebb mint a padokon de illatra.. hát..- fintorog egyet a fiatal leányzó nemlegesen rázva a fejét, kezében a fémhatású fejdíszével.

  Ahogy a tanárok ellenőrzik a termeket, mi az egyik asztalhoz verődünk le és beszéljük át, ki merre mászott el az éjjel. Én kicsit szótlanul állok.. illetve ülök a beszélgetéshez, mivel továbbra is figyelem a többiek és a körülöttem levők reakcióját és igyekszem minél természetesebbnek hatni az amúgy valódi farkas külsőmben. Pár percnyi tétlenkedés után a nép elindulhat hazafele. Mi már a kapunál elválunk és szerencsémre még jócskán pirkadat előtt indulhatok haza.

  Hétvége révén hazaérve kulcsra zárom az ajtót, ledobom a táskát a nappaliban lévő kanapéra majd egyenest a pince felé veszem az irányt. Lent bezárkózva hagyom, hogy Lupross átvegye az irányítást a testünk felett és befejezhesse végre a teljes átváltozást. A délelőtt nagy részét pihenéssel és beszélgetéssel töltjük. Kiderült, hogy Ross amúgy egész jó fej a maga módján csak hagyni kell érvényesülni. Ráadásul roppant tapasztalt az okítás terén, ugyanis egész sok mindent meg tud tanítani rövid időn belül. Alig pár óra alatt megmutatta és megtanította, hogyan is tudom a testem bizonyos pontjain aktiválni a vérfarkas oldalunkat szinte pillanatok alatt, valamint, hogyan fejleszthetjük telihold idején az alap érzékeinket és képességeinket ebben a formában.

Nem csoda, hogy így sötétedésre forr a vérem. Ki akarom próbálni a tanultakat.

*Kölyök, mit szólnál ha elugranánk egy kicsit?*

-Mire gondolsz?

*Gondolom emlékszel a kis csajszi nagyijánál töltött hétre.*

-Igen? Lényeg?

*Mikor a padláson körbenéztünk feltűnt valami. Az öreg lány zugában.*

-Kérdezem ismét.. lényeg?