|•~ Veszélyre ítélve ~•| (Szünetel)

14. Rész

-APUCI!! -ugrott a nyakamba

Emlékszik rám? Ennél jobb érzés sosem töltött el... 

•Nate•

M-mi?  Hogy emlékszik rá és rám nem!?  Rohadt szemétláda belevéste magát a legmélyebb emlékeibe és a saját bátyjára nem emlékszik,  akivel felnőtt!  Festékmaradékok ragadtak a körmeim alá amit idegességemben a falról kapartam. Felforrt az agyvizem,  bementem a szobába majd elkezdtem Rollinst leráncigálni a húgomról.

-Miért emlékszik RÁD?!  Ugyan mi a francot tettél annak érdekében, hogy emlékszik rád?! Engem miért felejtett el?! - ráncigáltam a vállánál fogva majd adtam az arcára egy csattanós pofont
-Nate! Fejezd be mert kibaszottul idegesítessz!  Senki sem befolyásolta hogy kire kell emlékeznie!  És hogy mit tettem?  Azt amitől te nem tudtad megvédeni! Felelőtlen pöcs vagy!
-Ugyanezt mondhatnám rád is! Te küldted ide! Te nem tudtad megvédeni!  Ráadásul a haverod ellen!

•Kate•

-ELÉG! -csaptam közéjük mire mindketten értelmetlenül néztek rám
-Igaza van...  Most kelt fel,  mi meg már feszültségnek tesszük ki.
-Hmph! -fujtatott Nate majd kiment

-Hogy törted el a lábad?  -kérdeztem félrehajtott fejjel
-Nem én törtem el
-Um? Van valami amit nem mondtál el nekem? 
-Volt egy meccsem...  És utána...  Hátul...  Eltörte a lábam
-De ki?!  És milyen meccs?!
-Amm...  Pankráció..  És Brock Lesnar... -vakargatta meg a tarkóját
-Az meg ki...?  Megverem!
-Mikor lettél te ilyen harcias? -nevetett
-Bántott... 
-Meg tudom védenie magam...  Nem úgy mint téged...
-Mi? Nem. Te megtettél mindent!  Ne hibáztasd magad.
-Nézz körül.  Itt vagy egy kórházban miattam!
-Fent vagyok!  És minden oké!  Nem hibáztatok senkit sem! 
-Itt vagy MIATTAM!  KÉPES VAGY FELFOGNI?!
-NEM!  És fejezd be az ordibálást!  -dühében fújt el egy hajtincset arcából -Nyugodj meg kérlek. -simogattam meg lágyan az arcélét -Én pedig majd bosszút állok azon a Brock emberen! -próbáltam feszigetni karizmaim mire Seth csak felnevetett
-Ezt még gyakorolnod kell! -kuncogott az orra alatt
-Mondhatni nagyon vicces! -tettem karba a kezeimet
-Tény hogy az. -szorongatta meg felkaromat

-Óh hát felkeltél? -mosolygott az ajtóban egy keleti származású nővérke egy tálca folyadékkal amit feltételezek hogy gyógyszerek
-Üdv! -intettem egy lágy mosolyt dobva
-Mesélj,  hogy érzed magad?
-Fittebben mint még soha! -pattantam fel a betegágyról
-Tényleg? Meglepő!  Ilyen hosszan tartó kóma után az emberek elég letörtek szoktak lenni.  De örülök,  hogy ilyen jól vagy!  Ezeket még beadom és holnapig figyeljük az állapotváltozást és ha minden így marad akkor már holnap otthon ebédelhetsz! 
-Ez szuper! 
-Na,  tartsd a karod ha ennyire erős vagy -kacsintott Seth a nővérke pedig csak elmosolyodott
-Csak gyorsan!  -tartottam a karom
-Csak egy kis szúrás és már készen is vagyunk -lefertőtlenítette a karom  majd közeledett a tűvel kerek szemekkel figyeltem ahogyan a tű hegye áthatol a bőröm felületén,  a fecskendőből lassacskán de elfogyott a folyadék
-Készen is vagyunk! -mosolygott majd távozott

-Na?  Fájt?  -kíváncsiskodott Seth
-Nem! -gúnyolódóan rányújtottam a nyelvem
-Nincs kedved sétálni a friss levegőn? 
-De van,  főleg ennyi fekvés utàn!
-Gyere! -ragadta meg a karom

Bicegve húzott maga után a fehér kórházi folyosón. Szegény...  Majd bosszút állok,  csak engedjenek ki!
Ahogyan sétáltunk egy hordágyon fetrengő srácot vittek el előttünk,  ha jól láttam egy égési sérülés díszelgett bal karján. Egy hummogással annyiban hagytuk majd folytattuk utunkat a kórház udvara felé. Egy ping-pongozó Dean és Roman várt minket. 

-Hé!  Hát felkeltél! -dobta el Roman az ütőt majd hozzám sietett
-Szia! -üdvözöltem!

De még mindig nem értem,  mikor lettünk ilyen jóba.. Na mindegy is,  adtam neki egy ölelést majd bekapcsolódtam a Dean-nel folytatott szemkontaktusba. Nem szólt  semmit csak nézett. Nem bírtam tovább,  odamentem és szorosan átöleltem, viszonozta.
-Sajnálom... - suttogta
-Bocsánatkérés elfogadva! -elengedtem  és mosolyt villantottam
-Hogy vagy...? 
-Megvagyok, köszi.
-Szuper...
-Ahjj!  Fel a fejjel!  Ne legyél már ennyire letört!  -böktem oldalba

-Van kedvetek ping-pongozni?  - szólt Roman
-Gyerünk! -kaptam fel egy ütőt majd beálltam az asztal egyik szélére

~•~•~•~•~•~•~•••~•~~••••~•~•~•~•~•~••~•~

-Hogy elrepült az idő! Vissza kéne mennem az ellenőrzésre... Majd találkozunk! -fordultam az ajtó felé egyenesen Seth mellkasába
-Áá! Bocsánat! -mentegetőztem
-Pff! Gyere,  visszakísérlek!

-Óh Kate!  Már mindenhol kerestelek! 
-Ezek szerint nem mindenhol -kacsintottam -kint voltam ping-pongozni
-Ömm..  Nem szabadna ennyire mozognod..  De ha ennyire jól érzed magad..  Majdnem elfelejtettem!  Ma behoztak egy fiút súlyos égési sérülésekkel,  és a te szobádban helyezték el.
-Láttam valakit a hordágyon. Szenvedett,  az annyi szent.  És?  Fent van?
-Igen! Az előbb vettem tőle vért. -biccentett a nővérke majd elindult a szoba felé én pedig követtem

-Hé! Hercegnő! -húzott vissza Seth -Nekem most mennem kell,  de meg kell ígérned valamit!  Nem barátkozol azzal a sráccal!  Értetted!?
-Igenis kapitány! -tisztelegtem
-Kapitány?  Milyen kapitány?
-Hmm..  Igenis Apuci kapitány! -nevettem
-Helyes! 

A fiú csak ült az asztalnál és feltételezem,  hogy rajzolt.

-Szia! -köszöntöttem
-Üdv... -fordult felém
-Aaa... -elakadtak a szavaim

Heyho!  Lehet hogy egy "ici picit" uncsi lett, de nem fektethetem le őket hiszen mégis csak egy kórházba vannak 😅 Pussz 💀♥♥