|•~ Veszélyre ítélve ~•| (Szünetel)

15. Rész

"-Aaa... -elakadtak a szavaim "

-Valami baj van?  -kérdezte a fejét vakargatva
-Aaa... Karod!  Igen!  A karod!  Mi történt? - próbáltam elterelni a figyelmemet arról a tökéletesen befésült szürkés szőke hajáról és a világítóan kék szemeiről
-Hosszú történet... De ha szeretnéd elmesélhetem! -ajánlotta fel
-Ráérek! -huppantam le az ágyra
-Igazából egy nagyon egyszerű kis történetről van szó.  Elektromos tűz ütött ki a húgom szobájában. Egy régi elromlott konnektor okozta..  Aztán hát mégis csak a húgom,  felmentem és mondhatni feláldoztam az életem miatta.  Védekezni próbáltam a tűz ellen dehát...
-Szóval te megmentetted a húgod?
-Úgy valahogy.  De eleget beszéltem,  most te mondd a sztorid!
-Uhmm... Ő volt a bátyám!  A bátyám!  -mormogtam az orrom alatt
-Tessék?
-A bátyám!  Ő volt az a vöröshajú aki fölém hajolt!  Igen!
-Jól vagy? 
-Nem!  Vagyis,  de!  Emlékszek! Azért vagyok itt mert az én bátyám nem tudott megvédeni,  nem hibáztatom őt,  csak most jöttem rá,  hogy mi is történt! 
-Még mindig kusza az egész... -villantott egy félig felhúzott mosolyt
-Igazából csak kómában voltam..  Azthiszem két hétig.  Bevertem a fejem és bumm! -imitáltam a "bummot" a két kezem segítségével
-Ohh így minden érthető!  Amúgy én Dylan vagyok! -nyújtotta a sérült kezét egy kiáltás kíséretében
-Ne!  Ne mozgasd! -tettem fel a tenyereimet
-Túlélem!  Ne aggódj. 
-Hát jó... Üdv Dylan!  Én... Kate vagyok!  -integettem mosolyogva
-Szép neved van. -jelentette ki -szép mint a gazdája... -mormolta
-Mi?  Mondtál valamit? -húztam fel a szemöldökön
-Nem...? Baszki!  Ezt kimondtam hangosan? -szintén mormolta amit nem értettem
-Mit beszélsz Dylan?! 
-Semmit, semmit!  Kate,  kérdezhetek valamit?
-Kérdezhetsz!
-Ki volt az a srác akitől elköszöntél az imént az ajtó előtt? 
-Miért kérded?
-Csak furdal a kíváncsiság.
-Ő egy jó barátom! -vágtam rá kissé verejtékes homlokkal
-Szóval neked a barátod egy híres pankrátor?! -pattant fel a székéből
-Tessék? 
-Jól hallottad!  Ott voltam a múltkori meccsén amikor a lábát eltörték!
-Umm,  és tudod hogy hogy néz ki az az ember aki eltörte? 
-Pff persze hogy tudom..-fújt ki egy szőke hajtincset az arcából -Miért?  Mit akarsz tenni?
-Csak egy kis ezt..  Meg azt.. 
-Ha jól sejtem meg akarod bosszulni...
-Jó helyen kapizsgálsz.
-Hát az kell hogy mondjam, jobban járnál ha felbérelnél egy hadosztályt
-Miért hiszi mindenki azt hogy egy esetlen kislány vagyok?! -törtem ki toporzékolva
-Vele szemben...  Te csak hús és bőr vagy.
-Szóval?
-Keress egy nagy állatot tetoválással a melkasán és rövid szőke hajjal! Ja és kék  a szeme... Sok szerencsét!
-Nem is segítessz?
-De de..   Majd rákiabálok...  Hátha visszarohan..
-Dylan,  komolyan kérdeztem!
-Miest felépülök... 
-Köszi! -ugrottam a nyakába -A-a-akarom mondani,  köszönöm a segítséged! -léptem hátrébb
-Egy barátra bármikor számíthatsz.

Villantottam egy mosolyt majd rápillantottam rajzára.  Egy,  a szemétől megfosztott srácot ábrázolt, akinek a karjai meg voltak kötve.  Elég beteg stílusa van,  mit ne mondjak..

-Szép lett..  De miért rajzolsz ilyeneket?
-Jaa...  Hát ez engem ábrázol...  Vagyis nem teljesen. 
-Hogy érted ezt?
-Gyerekkoromban mondhatni én voltam az a gyerek akire a szülei alávalóként tekintettek..  A bekötött szem azt szimbolizálja hogy nem láthattam a külvilágot mint egy gyerek...  A megkötött karok pedig,  a szabadságom elvesztése.  Nem mehettem sehová,  nem is vittek sehová.  Nem tehettem semmit,  ha tettem is azért megkaptam a magamét.  Persze a húgom kivétel volt...
-De te mégis megmentetted őt...
-Meg,  hiszen ő nem tehetett róla. Nem ő választotta az imádott gyermek szerepét.
-Dylan... -szorosan átöleltem -Sajnálom azokat amik veled történtek...
-Hagyjuk..  Az már csak a múlt,  azon pedig nem éri meg rágódni,  nem de?
-Igazad van...  -ültem vissza az ágyamra
-Nézd csak...  Eleredt az eső -hívta fel Dylan a figyelmemet
-De az előbb még sütött a nap... 
-Csak egy nyári zápor. -mosolygott
-Ha te mondod...
-Milyen szépen esik... -ment az ablakhoz
-Való igaz... Tényleg szép. -könyököltem az ablakpárkányra -Szerinted mikor áll el?
-Ahogyan elnézem hamarosan -megdörrent az ég mire én összerezzentem - Ne félj... -átkarolta a vállaim
-Nem félek...  De nyíltan ki merem jelenteni hogy ezt sikerült elkiabálnod! Vihar Dylan 1;0

-Gyere csak!  Beszélnünk kell! -egy ismerős de haraggal teli hang csapta meg a fülem

🐷🐷 Heyhoo!!  Vihar mi..?  Legjobb mikor improvizálsz és tényleg beleírod az időjárást ami éppen folyik a városodban.  A folyik, szó szerint értetendő 🐼😅 Remélem nem várattalak meg titeket annyira :3 Ha mégis akkor elnézést :p Pussz 💀♥