|•~ Veszélyre ítélve ~•| (Szünetel)

1. Rész

-Itt vagyunk! –sóhajtottam egy nagyot és kinyitottam a vadonat új házunk ajtaját 

Már a nappali hangulatos volt a maga fényével, mi lesz a többi helyiséggel? Körbenéztem a költői kérdésem feltétele után... Minden szín és minden bútor tökéletesen passzolt egymáshoz. Felmentem az emeletre vezető lépcsőn és egy csodálatos látvány fogadott. Három szoba óriási franciaágyakkal, külön fürdővel és terasszal. Számomra ez volt az ideális otthon... Egy nagy ordítás szakította meg a gyönyörködésem...

-KATY! Gyere le, jöttek a szomszédok! – ordított fel a bátyám Nate

-Máris megyek... És ne hívj Katy-nek!

Levánszorogtam a lépcsőn és savanyú tekintettel nyitottam ajtót a vendégeknek. Egy középkorú nő állt az ajtóba, gondolom a férjével és a fiával. Éppen a hangulatomhoz illett volna az ajtót belevágni az arcukba... De azért mégis csak kelteni kell az „első benyomást" , inkább csak mosolyogtam és behívtam őket.

-Gyertek be! – Kijjebb nyitottam az ajtót

Előbb a nő viharzott be... Határozottan csíkot húzott maga után a parfümjével. A férfi személyes véleményem szerint egy üzletember vagy egy irodai munkás lehetett. Kékes fekete öltöny, komoly arcmimika, testedzettség a magassága pedig nem valami törpe... Mindegyikőjük leült a kanapéra és mint egy rendes kertvárosi család kérdezgetni kezdtek minket, hogy mégis honnan jöttünk? Miért ide? Kik vagyunk egyáltalán...

-Én Stephanie McMahon vagyok, ő itt a férjem H, és a fiam Mark. –Meglepően kedvesen szólt

-Örülünk, én Nate vagyok ő pedig a húgom Kate. – Szólt Nate a sarokból

Mintha az egész életét komolyan élte volna le... Mikor lett ennyire komoly és határozott? Kérdezgettem magamba. Enyhén kettyentnek nézhettek mivel Stephanie férje horrorfilmbe illően méregetett. Furcsa...

-És, mióta vagytok itt? És hogyan jött az az ötlet hogy ideköltöztök?- Kérdezte Steph

Nate-el egymásra néztünk és egyszerre megszólaltunk.

-Fél napja vagyunk itt, és az itteni suliba vettek fel minket- mondtuk kórusba

-Ti testvérek vagytok nem?- Érdeklődően kérdezte a McMahon fiú... Furcsáltam is. A előbb mutatott be Nate kishúgaként... Inkább ráhagytam...

-Igen azok vagyunk!- Szintén kórusba

Szétnéztek a nappaliba majd egy újabb méregetés után elhagyták a házat. Miest hallottam a zár kattanását odasprinteltem és kulcsra zártam.

-Láttad hogy nézett?! Mit képzel magáról?! Azt sem tudja ki vagyok.... –Feldúltan idegeskedtem fel le járkálva

-Láttam hát... Nem volt nehéz észrevenni... Szerinted miért?

-Egy árva ötletem sincs...

-Na mind egy... Ma este egy klubba megyünk!

-Megyünk?! – Értetlenkedtem

-Mivel téged is meghívtak!

-Engem!? Az teljességgel lehetetlen...

-A-a! Ugye jössz? Tedd meg nekem.. Nézz rám... Mennyi mindent tettem meg érted... -Nézett rám bociszemekkel

-Jó jó... Elmegyek. Csak...

-Csak?

-Ugh... Mit vegyek fel?! Nincs egy árva göncöm se amit magamra tudnék aggatni!

-Öhmm... Példáuuul.. Ezt!!!!- kivett egy táskát a szekrényből és átnyújtotta

-Próbáld fel! A te méreted! –Tette hozzá

Felmentem a fürdőbe és a táska kitárta tartalmát. Felpróbáltam, majd a tükörbe néztem. Egy tapadósabb bordó felső, fekete szakadt farmer és egy fehér adidas cipő.

-Nem is rossz...-motyogtam

Lecsámpáztam az emeletről és kikértem Nate véleményét.

-Na? A kelleténél jobban tapad nem?! UGH...

-Nem... Egy éjszakai klubba jössz nem egy goth találkozóra... - Mosolygott és elment átöltözni

Lehuppantam a parfümtől bűzlő kanapéra és meredten bámulni kezdtem a tv-t.

-Mehetünk!- ordibált ki a szobájából

Sóhajtottam és kinyitottam az ajtót.

-Wow... -tágra nyílt szemekkel néztem ki a kulcslyuk  kis résén...

Eyooo!!! Itt az első rész :o Nem mondanám még annak a hosszabb vagy izgalmasabb résznek, de az elsőnek minek kéne annak lennie? Puszii ❤️❤️ ☠️