|•~ Veszélyre ítélve ~•| (Szünetel)

19. Rész

"-Ezt még megbánod..."

Szóval Danielnek hívják a magas  sötét vörös srácot. Inkább neveztem volna faszfejnek mint Danielnek.  Jobban illett volna a megjelenéséhez.  Kétlem,  hogy végezni akart volna velem.  Csak keménykedni szeretett volna,  a szorításáról inkább ne is beszéljünk.  Pár hetes kismacska harapásához tudnám hasonlítani. 

-Minden oké?  - szakította meg az ábrándozásaimat Seth
-Jah.  -nyugtáztam
-Velem lesz órád,  nem?
-Igen csak hát... -tettem össze két mutatóujjam -Nem találtam meg a termet... 
-Gyere.  -intett maga után

Bementünk a terembe,  majd levágódtam Dylan mellé.

-Merre jártál Kékség? 
-Te kihez beszélsz? 
-Hozzád... Látsz valakit akinek rajtad kívül kék haja van? 
-Nem,  de miféle becenév ez? 
-Hát, olyan nevet szerettem volna adni ami passzol hozzád!  -húzott meg egy hajtincsemet
-Meghalsz ha mégegyszer meg mered ezt tenni... -morogtam
-Titeket egyáltalán nem zavar,  hogy velem együtt beszéltek!?  -csapott az asztalra "Mr. Lopez"

Hogy őszinte legyek,  nem igazán.  Gondoltam magamban. Nem szóltunk semmit csak kinyitottuk a füzetünket.

-Kate Andersont kérem az igazgatóiba! -rontott be egy feketehajú felsőbbéves lány

Meglepően néztem Dylanre,  majd az osztály minden tagja egyenesen rám nézett. 

-Kopogni ki fog Miss Sakura?! -kérdezte kissé dühösen Seth
-Elnézést tanár úr,  sürgős! 
-Kate,  menj! -intett

Elindultam az ajtó felé, miközben próbáltam a furcsálló tekinteteket kerülni. 

-Gyere!  -ragadta meg a karom és húzni kezdett

Gyors tempóban sétáltunk az iroda felé,  az ajtó résnyire nyitva állt, amin keresztül a vörös srác mondhatni bosszúálló mosolyát láttam.  Mi a francot mondhatott?

-Itt vagyunk!  -rontott be Sakura
-Kopogj! 
-Elnézést,  mindig elmarad.
-Jó,  mindegy.  Nem lényeg,  Kate foglalj helyet,  Sakura te pedig...  Csak menj órára! 

Az igazgató egy harmincas éveiben járó fiatalember volt.  Barna hajjal és kék szemmel,  enyhén borostás arccal. 
Daniel gúnyolódást mutató tekintettel figyelte ahogyan lehuppanok a piros bőrfotelbe. 

-Szóval,  Kate,  úgy hallottam hogy megsebezted ezt a srácot. Igaz ez?

A fiú fájdalmat sugalló arckifejezésre váltott majd megragadta a karját.

-Nem.  -jelentettem ki
-Daniel kérlek.  -mutatott a karjára ezzel jelezve,  hogy mutassa azt meg

Egy lila csillámló folt volt a tenyere alatt.  Csillám?  Smink...  Hát persze te idióta...  Ez lenne amit visszakapok?  Egy kis smink? 

-Mutasd csak.  -nyúltam a karja felé
-Nem!  Ne nyúlj hozzá,  fáj! -nyafogott
-Fáj a smink?  -dörzsölni kezdtem a folto,  ami csodával határos módon az ujjamon kötött ki halvány lila árnyalatban
-Te rohadt kurva... -morogta az orra alatt
-Daniel...  Te egész idáig pazaroltad a drága időmet!? És még össze-vissza kamuzol. Takarodj kifelé! 
-Ez nem kamu!  Nézze meg! 
-Mit nézzek?!  Kate ujját?  Hogy rajta van az idióta csillám?! Húzz kifelé és nem akarlak többször itt látni!
-Viszlát!  Veled még találkozok!
-Daniel!
-Jó! -állt fel majd szándékosan vállon lökött
-Barom... Ne is törődj vele.  Menj te is órára! 
-Viszlát?  -keltem fel majd vánszorogtam ki az ajtón

A terem felé vettem az irányt mikor szembe találtam magam Dylannel.

-Na mi volt?  -pattogott
-Semmi, csak ez. -mutattam meg az ujjam
-Lila csillámos por? 
-Ez smink.  Daniel be akarta kamuzni,  hogy megütöttem.
-Ki az a Daniel?  -nézett rám a tarkóját vakargatva
-A vörös aki az előbb suhant ki
-Beléd kötött? 
-Csak meg akartam akadályozni,  hogy szétverjen egy másik elsőst.
-Mesélj még!  -huppant le a folyosón álló kanapéra

****Miután elmeséltem mindent****

-Nem mindig éri meg hősködni.

-Igazad lehet. De már mindegy.

-De költői lettél! -ütötte meg lágyan a vállam

-Valakinek megadatik! -veregettem meg a mellkasom

-Fejezd be... Ez nem te vagy.

-Jó jó!

~

-Nincs már órátok? -állt velünk szembe Mr. Lopez

-Nincs! -szólaltunk meg kórusban

-Akkor irány haza! -intett minket

Levágtattam a lépcsőn, majd megindultam Seth kocsija felé. Fülhallgató a fülbe, telefont a kezemben fogva sétáltam, miközben a padlót pásztáztam. 

-Bocs! Véletlen volt! -ütköztem bele egy random srácba

-Szégyentelen ribanc... - mormogta az orra alatt

-Szégyentelen ribanc a nénikéd te narkós... -szintúgy motyogtam, de nem néztem rá

-Hozzám beszélsz farmerhajú?! -fordult meg, én pedig ránéztem

-Igen hozzád, Daniel! -torpantam meg előtte

-Jobb lesz ha befogod! És talán nem fogok ingyenes plasztikai sebészeti beavatkozást végrehajtani az alapból idióta fejeden! 

-Umm... Te meg jobb lesz ha mész és a saját dolgoddal foglalkozol! -ezzel hátat fordítottam és mentem tovább

Nem volt valami "menő", vagy legalább annak tűnő beszólás... De azért látni akartam, hogy milyen fejet vág... Megérkeztem a kocsi elé, majd leültem a betonra. 

Egy lila hajú lány foglalt helyet mellettem, minden kérdés nélkül. Lehuppant a betonra, majd beleszürcsölt az energiaitaljába. Kérdően  rávontam a tekintetem majd intett egyet.

-Szia! -nyelte le a kortyot és magabiztosan köszöntött

-Szia?

-Viszlát... -szakított közbe Seth, miközben kinyitotta az autó ajtaját

Ohayo! Unalmas rész, nem kell mondani. Egyszerűen nincs ihlet -_- Elnézést~ Pussz 🖤🖤