|•~ Veszélyre ítélve ~•| (Szünetel)

18. Rész

"Tökéletes!"

-Saját magad is megtekintheted. - székestől a tükör elé lökött a srác
-Azta..  Nem gondoltam volna, hogy ezt fogod belőle kihozni! 
-Nem hiába engem hívnak a legjobb fodrásznak errefelé -dicsekedett
-Dice, inkább fogd be!  -csitította Seth

Szóval Dice a neve..  Illik hozzá.

-Íze, köszönöm!  -álltam fel a székből -Mennyivel lógok?
-Pénzzel szeretnél fizetni? Nekem így is jó.  -vágott egy sunyi mosolyt
-Elég! -csapott Seth az asztalra mi ketten pedig megrezzentünk
-Jó, jó.  Tudod, hogy csak poénkodom... Meg amúgy is,  ki ő neked,  hogy így véded.. 
-Senkim...  -mondta komoly arckifejezéssel - Ömm,  most pedig nekünk mennünk kell,  majd még találkozunk. 

Senki?  Már megbocsáss..  Mindegy is..  A pénzt átnyújtva a keze érintette az enyémet,  mire én csak felnéztem rá és elhagytam a helyiséget. Mi a szöszt akar mindenki tőlem?!  Ez lenne Amerika? Üdv a valóságban Kate! Beültünk a kocsiba és hazafelé vettük az irányt. Beléptem a házba és az ágy felé vettem az irányt.

-Zombi vagyok... -morogtam majd bedőltem a párnák közé és álomra hajtottam a fejemet

~~~~~~~~~~ReGgEl~~~~~~~~~~

Résnyire nyitottam szemeimet,  realizáltam,  hogy Seth-en keltem,  ő pedig egyenesen engem bámult.

-Uhh bocsi...
-Most miért kérsz bocsánatot?
-Háth... Rajtad feküdtem -vakargattam meg a tarkómat
-Sajnálkozás helyett inkább pattanj és szedd össze magad,  egy óra múlva indulunk az iskolába!  -utasított

Mit vegyek fel..  Kit érdekel...  Kikaptam egy fekete rövidgatyát és kölcsönvettem Seth egyik pólóját.  Remélem nem lesz gond...  Felaggattam magamra a göncöket...  A pólóból áradt a férfi kölni szag.  Vagyis inkább illat.  Nah,  jönnek majd a suliba a megjegyzések..  Kifésültem a vadonat új hajamat majd lementem reggelizni. Pirítós...  Nem a legjobb,  de megteszi. 

-Pattanj!  Indulunk!  Amúgy is,  mit keres rajtad a pólóm?
-Az úgy volt...
-Leszarom,  gyere mert elkésel te is meg én is! 

Betömtem az utolsó két falatot a reggeliből majd bepattantam a kocsiba.  Igen hamar odaértünk.

-Földszint,  23-as terem!  Majd találkozunk! -rohant be a suliba

Mi? Földszint, 23-as terem?  Ott lenne az osztály? Ehh..  Kicsit reszketek.. Mint mindenki az első napján egy új osztályban.  Már csak azt remelem, hogy Seth lesz az ofő...  Vagy lesz valaki ismerős..  Kétlem, de hátha.  Megindultam a terem felé, majd beléptem az ajtón.  Mindenki engem nézett...  Kínos...

-Kate!  Ide!  -integetett a hátsó padsorból egy srác
-Dylan? -motyogtam magamban

Elsétáltam a kíváncsian néző tekintetek mellet,  majd kikötöttem Dylan mellett.

-Szia! Hogyhogy itt vagy? -ültem le mellé
-Ide járok... Mától, de ide...
-Oh ja,  igen..  Gondolhattam volna..
-Mellesleg, ha szabad megjegyeznem,  király lett a hajad!
-Köszönöm...
-Ez miatt rángatott el az a férfi? 
-Huh? -néztem rá értelmetlenül
-A kórházból...  A férfi,  tudod..
-Jah..  Nem,  nem ezért. De ez maradjon az én dolgom..  Bocs Dylan
-Semmi gond... -csapott ki egy könyvet az asztalra

Semmi gond,  mi?  Csapkolózik..  Legalább hazudna jobban.

-Üdv! Könyveket kinyitni a 86. oldalon! -lépett be a tanár

Hát ezt nem hiszem el...  Mit keres ez itt... 

-Hé Kate,  ez nem az a pasas aki elrángatott?  -suttogott Dylan

Tudtam hogy szemet fog neki szúrni...

-Mmm... Nem.  - jelentettem ki magabiztosan

-Hazudsz... -nyitotta ki a könyvét

-Ki hazudik, és miért? -vágott közbe a tanár

-Senki. Elnézést tanár úr... 

-Én is úgy gondoltam....

~~~~~~~~~~Óra után~~~~~~~~~~~

Kivágtattam a folyosóra,  majd elindultam megkeresni a 127-es termet. A telefonomon nyitottam egy térképet az iskola belteréről,  majd felmérve a terepet elindultam.  Mindenki irtó furcsán nézett rám.  Gondolom ez csak az afféle "új diák,  lessük meg" tekintet.  Nemtörődve a telefonomba bújva folytattam utam.  Egyszer-kétszer belerontottam pár diákba,  de nem nagyon érdekelte őket.  Egy "figyelhetnél jobban"-t odavágtak és mentek is tovább.  Két perc és becsöngetnek,  én pedig még mindig a folyosón császkálok.  Hol lehet az a terem? Van az ajtókon számozás de már vagy hetedjére sétálok el a 18-as terem mellett. 
Egy hangos "bazdmeg" csapta meg a fülem.  Két srác verekedett a folyosó végén.  Most oda kéne menjek szétcsapni közöttük?  Gondoltam, legyünk hősök az első napon,  odamentem.

-Öhhmm,  bocsi,  befejeznétek?  -bökdöstem meg az egyik vállát
-Mivan,  te is belém akarsz kötni?!  -indult felém az egyik
-Ilyenről szó sincs,  de mégis csak egy iskolában vagyunk!  -emeltem fel a hangom
-Igazad van.  Ezért foglak itt helyben szétverni mindkettőtöket.  Két kis gólyának esélye sincs egy végzős ellen!  Jobb ha máris feladjátok! -fogta meg a pólóm ujját
-Nem adom fel oly könnyen! -szedtem le a kezét az anyagról
-Majd ettől felfogod! -emelt fel a falra a torkomnál fogva
-Tegyél le te marha!  -rugdostam
-Talán majd később! Előbb még eljátszadozok veled!
-Húzz az igazgatóhoz Daniel! -kiáltott rá Seth
-Ezt még megbánod... -tett le, majd ezt súgta a fülembe

Oi! Nincs mostanában ihlet az íráshoz...  De próbálkozok...  Remélem így is tetszenek a részek. Pussz 💀♥