|•~ Veszélyre ítélve ~•| (Szünetel)

10. Rész

-Be... sóhajtottam fel

Most itt vagyok mellette a mentőautóban és nem tudok mit csinálni.  A kezeim teljesen le vannak zsibbadva,  a lábaim belegyökereztek a kocsi aljába.  Csak meredten néztem,  ahogy rajta van az a rengeteg gép és próbálják visszahozni...  Istenem,  csak most az egyszer hallgass meg és mentsd meg őt... Akár elveheted a kezem,  a lábaimat is eltörheted!  Csak meneküljön meg...
Kérlek...

•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•

Szögletesre ültem a seggem miközben vártam a dokira. Az ujjaim már darabokra voltak tördelve.... Szempillantás alatt vagy hat doki elképesztő sebességgel futott be a kórterembe.  Mi történhet ott bent...  A legrosszabbakba bele sem akarok gondolni...  Mivan ha...  Meghalt...  Nem...  Biztos nem halt meg...  Az lehetetlen... 

Kinyílt az ajtó és egyenesen felém fordult a főorvos.

-A légzése és a keringése visszaállt a normális állapotába
-De ugye nem esett semmi nagyobb baja?
-Nem,  csak kómába esett,  amiből nem tudhatjuk hogy mikor kel fel.  Legyen türelemmel.
-K-kómába?
-Igen,  akkora sérülés érte a fejét hogy csoda hogy egy kómával megúszta.
-Köszönök mindent doki...  Bemehetek hozzá?
-Persze.  -nyitotta ki az ajtót

Csak ott feküdt mozdulatlanul... Rengeteg gép rákötve...  Senkinek sem kívánom ezt az érzést.  És mindezt én tettem vele.  Miért hagytam ott...  Védelmet ígértem...  És nem adtam meg neki... Miért nem velem történt?  Miért pont neki kell szenvednie? 

-Kate... Hercegnő... -az ágyához mentem és szorosan összefontam ujjaimat az övével -Bármit megteszek...  Csak kelj fel... 

Miért nem én...  Miért!?
Felkeltem az ágya mellől majd fel le kezdtem járkálni az alapból kicsi szobába.

-Kelj már fel!  Könyörgöm!! -ütöttem egy nagyot a falba

Miért teszed ezt velem? Miért?
Ütéseket mértem a falra ami már a véremtől vörös textúrát kapott. Térdrerogytam majd egy kósza könnycsepp gördült le az arcomon. 

-Légy erős...

Kiléptem az ajtón és egyenesen Kate bátyjába ütköztem.

-Bocs haver...

Csak meredten állt előttem, mint aki a halálomat tervezi.

-Hogy tehetted ezt vele?!!  Ő a húgom te pszichopata állat! 
-Hé,  vegyél vissza magadból!
-Neked kéne!  Mit műveltél vele? Remélem te is erre a sorsra jutsz!
-Nate!  Kuss,  én csak meg akartam védeni... 
-Így?  Hogy belebaszod azt ajtót a fejébe? 
-Azt sem tudod hogy mi történt valójában...
-Ha már kisajátítottad magadnak akkor miért nem védted meg?  Miért?!
-Bocs,  de most mennem kell. -löktem félre és a házam felé indultam

Vérfoltok a padlón... A kilincsen...  A falon...  Mint egy gyilkossági helyszín... Már csak Dean-t kell megtalálnom.  De fogadok hogy a szobába lesz...  Romannel...

•_•_•__•_•_•_•_•_•_•_•_•__•_•_•_•_•_•_•__•_

Ott ült az ágyon magába roskadva...  Roman keze pedig a vállán. Roman egyenesen a szemembe nézett és megbökte Dean-t aki nem reagált.  Mit kéne tennem?  Megverni?  Vagy jó barátként viselkedni?  Dehát... 

-Mi a francot képzelsz magadról?!  -emeltem meg a grabancánál fogva
-Te küldted kórházba,  nem én -mosolygott amit egy pofon követett
-Hogy lehet valaki ennyire elmeroggyant? Fogd már fel hogy mit tettél! Ki engedte meg hogy egy ujjal is hozzányúlj?! Vagy egyátalán hogy belépj a szobámba?!  Most is itt vagy!  Takarodj ki mielőtt te is a kórházba végzed!  -mértem egy ütést az orrába ami vérzéshez vezetett
-Mivan? Ennyit tudsz?  -nevetett fel miközben a vérét törölgette
-Álmodban maximum... -löktem a földre ahol a vérfolt fénylett
-Mindenkit itt ölsz meg?
-Ha az a mindenki TE vagy akkor igen!
-Na na na...  Nem szabad Seth...  Remélem tudod hogy a karma fogja összeszedni az adósságod és nem én... -pattant fel a vérből
-Maximum a te adósságod. Takarodj kifelé mielőtt mégtöbb rossz dolgot teszek...

•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•_•__•_•_•_•_•_

Leültem az ágyra és elgondolkoztam...

"Mindenkit itt ölsz meg? "

Csak ez a mondat járt a fejembe.  Megölni... ?

Ahoi!  Most egy ideig sűrűbben lesznek részek mivel ráérek és csak úgy megcsap az ihlet szóóóval :3 Izgalmasabb részek... Pussz 💀♥