|•~ Veszélyre ítélve ~•| (Szünetel)

9. Rész

"Mit fog velem csinálni? Fájni fog? De mégis mi? Seth, hol vagy ilyenkor? "

Nem, azt biztosra veheti hogy nem fogok kussba maradni.

-Engedj már el te pszichopata állat! -törtem ki magamból plusz a szorításából
-Fogd be! A végén még meghallják hogy milyen piszkos dolgokat terveztem veled... -tapasztotta tenyerét a számra majd az ajtóhoz nyomott -Így legalább meg sem tudnak zavarni...

Hiába volt... A sikoltást senki sem hallja, és senki sem fogja hallani... Túlságosan szigetelt falak... Gyenge karok, gyenge ütések... Magamra vagyok utalva. De hiába, hiába volt minden amit eddig tettem. Senki sem fog megmenteni... Még az az ember sem aki megígérte hogy bármi történjék meg fog védeni. Miért pont most kellett elmennie... Inkább bántsanak engem mint hogy én bántsak másokat? Miért pont nekem kell itt lennem... ? Miért pont engem szúrt ki...? Seth miért nem vagy itt és védessz meg? A fizikai erőnlétem egyenlő a nullával vele szemben... Fel kellene hogy adjam? Vagy küzdenem kéne? Akármit is csinálok, mindig erősebb lesz nálam... Reménytelen...

•Seth•

Romannel lementünk az udvarra iszogatni egy kicsit. Dean szólt hogy még dob egy sárgát és csatlakozik hozzánk. Mi addig bontottunk pár sört és lehuppantunk a kerti székekbe.

-Belefulladt a wc-be vagy hol van már? -nevetett Roman
-Fogalmam sincs... Megyek megnézem és remélem nem az én hercegnőmmel találom... -erre Roman csak vállat vont majd belekortyolt a sörbe

Baktattam a hátsó bejárat felé amikor fentről csak egy rohadt hangos "bazdmeg" hallatszott. Sietősebbre vettem a tempót és berontottam a konyhába. Sehol semmi... Jobb ha megnézek minden szobát... Idegesen csapkodtam be az ajtókat de sehol semmi...

-Kate!!! -kiabáltam...

Semmi válasz... Hát persze! Az én szobám! Hallgatóztam az ajtón keresztül és meglepetésemre egy ismerős hang ütötte meg a fülem. Idegenben teljes erőmből bevágtam az ajtót amit egy koppanás követett. Szempillantások alatt tönkretettem mindent amit csak lehetett.

•Kate•

Mocskos dolgokat súgott a fülembe amik mégjobban arra késztettek hogy meneküljek...

-Kate!!! -felcsillant a szemem a nevem hallatán

Kiabálni, sőt ordítani tudtam volna... Megakadályozott a tenyere... Seth... Csak siess kérlek... Bármit megteszek csak siess... Kérlek...
Egy sós könnycsepp mosta végig az arcom. Csak ajtócsapásokat hallottam.. Arra várva, hogy vajon mikor ér ide és ment ki ebből az egész áldozat szerepből. Ha egyáltalán ő az...

-Kussolsz... -suttogta a fülembe

Ráztam a fejem, hátha azzal majd egy kicsit több hang fogja elhagyni a számát

-S-Seeth...

Egy nagy bumm és képszakadás. Csak feküdtem a földön. Minden homályos, a fülem egyre csak sípol.
Emberi arcok két centire az enyémtől.

-M-mi tör... -próbálkoztam egy mondat kinyögésébe

A világ forgott körülöttem. Egy perce még meg akartak erőszakolni, most meg a földön fekve szenvedek a saját véremben. Egyetlen barna szempár volt az utolsó dolog amit láttam mielőtt el nem ájultam.

•Seth•

Egy világ tört össze bennem... Eluralkodott rajtam a félelem, a harag, az, ahogy belegondoltam, hogy az én egyetlen Hercegnőm és Dean egy helyiségben vannak. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy megtaláljam őt erre meg én okoztam kárt neki. Ezt soha nem heverem ki..

-Hívd már a mentőket ne csak állj ott mint fasz a lakodalomba!! -ordított rám Dean

Gondolkodás nélkül a telefonomért kaptam és tárcsáztam is a mentőket akik öt perc alatt már a ház előtt szirénáztak. A szoba felé irányítottam őket, egy hordágyon vitték ki az eszméletlen, vagy... Bele sem merek gondolni... H-halott Hercegnőmet.

-Veled még számolok!

Megcsodálta szúrós tekintetem ami látszólag a lelkébe hatolt. A Dean-nel tartott szemkontaktust megszüntettem és a mentősök után rohantam.

-Ugye megmentik...? -szorítottam meg a hátul lévő mentős vállát
-Megteszünk minden tőlünk telhetőt... Nyugodjon meg, beszáll a kocsiba?
-Be... -sóhajtottam fel

Hey! Bocsi ha random meghalok, csak be van táblázva a hetem xd ::>_<:: Sowwwyyy *-* Pussz 💀♥