Vince ezek után egész suli idő alatt nem akart hozzám szólni. Jézus, pedig 1: nem járok Vincével, 2: Martinnal sem történt semmi. Szóval nem tudom, hogy milyen alapon van kiakadva.
- Hányra menjek? - próbáltam társalogni.
- 4.
- Mit vigyek?
- Amit akarsz.
- Nagy segítség vagy, mit ne mondjak - kezdtem ideges lenni, mire megvonta a vállát.
Egy ideig nem szóltam hozzá, de azért mégis rólam beszélünk. Magyarul arra az esély, hogy én két percig csöndben maradok kisebb, mint arra, hogy léteznek földönkívüliek.
- Mégis mi bajod van? Nem csináltam semmit - emeltem meg a hangom.
- Miért mész el Martinnal randizni? És velem miért nem? - tört ki belőle.
- Nem tudom. Te túl idegesítő vagy, folyton veszekednénk. Martin pedig szimpi és jókor volt jó helyen. Valamint felfoghatatlan ha nem vagy az esetem? - válaszoltam morcosan.
- Nem... csak...
Magyarázkodását a csengő szakította félbe, mire felpattantam és már rohantam is volna haza, de rájöttem, hogy el sem köszöntem.
- Majd beszélünk Rocky. És megyek 4-re.
- Jó...- motyogta.
Hazaérve ledobtam a táskámat és bekiabáltam anyuéknak, hogy négyre megyek beadandót írni, előtte pedig sétálok, mert holnapra nincs semmi házi. Ami fura, hogy még így is alig akartak elengedni. 4 előtt 10 perccel elindultam a Petőfi utcába és sikeresen oda is értem. Kopogtam és egy platinaszőke hajú nő nyitott ajtót.
-Áá, te biztosan Ronnie vagy. Vinci nagyon sokat mesélt rólad - kezdte a nő.
Bár hogy akkor Rocky hol szedte a fekete haját ha az anyja szőke, azt nem tudom.
- Rocky itthon van? - kérdeztem köszönés nélkül.
Igen, mondták már, hogy udvariatlan vagyok. Nem is egyszer, ami azt illeti megszámlálhatatlanszor.
- Rocky? Ó, Vinci! Igen, persze. Gyere csak be - invitált mosolyogva.
- Kösz - morogtam.
- Vinciiiii - kiabált föl a nő a lépcsőn. - Megjött a barátnőd!
Ekkor megzörrent a lépcső és lerobogott rajta Vince melegítőben és rocker pólóban. Kezében egy tányér, szerintem éppen vacsorázott.
- Mondtam már, hogy Vince vagyok, nem pedig Vinci - morogta.
- Jajj, olyan édesek vagytok együtt - csapta össze a tenyerét a szőke.
Igen, tuti, hogy természetes. Agyilag teljesen szőke volt az fix. Hogy festeti e, az már más kérdés.
- Nem a barátnőm Csilla. Kérlek, elmennél valahova máshova nyávogni?
- Persze, szóljatok ha valami kéne - tipegett el.
Ez a nő annyira szőke, hogy a műjégpályán simán léket vágna, hogy halat fogjon.
- Gyere Ro, erre fel - intett a fiú, majd elindult, én pedig követtem.
Felérve a lépcsőn balra fordult, majd bevezetett egy szobába. Az első amit megnéztem, az a könyvespolca volt ami... hát egyszerűen varázslatos. Az összes Harry Potter, az össze Trónok harca, az össze Percy Jackson és az összes Bessenyei Gábor könyv ott sorakozott. De ezzel nem ért véget semmi. Az Útvesztő sorozat összes kötete, Stephen King rengeteg könyve és még a Sötét elmék is megtalálható volt óriási polcán.
Viszont nem csalódtam. 4 gitár függött fehér falán, amiből csak kevés látszott ki, ugyanis különböző rock, pop és metál együttesek poszterei borították. Imádtam a szobáját, de ezt persze nem akartam az orrára kötni.
- Az anyád eléggé érdekes nő - mondtam.
- Honnan tudod? Még nem is találkoztál vele.
- De. Ott lent. Az a szőke nő. Ugye te is láttad? Beszéltél is hozzá. Ugye nem látok szellemeket? - ijedtem meg.
- Nem - nevetett. - Csak ő nem az anyám. Apám új csaja. Azt se tudja mi az a rock meg a metál és Justin Biebert hallgat. Agyam eldobom tőle.
- Jujj, az szar lehet - húztam el a számat. Sosem voltam Justin rajongó. Sőt, semmilyen rajongó. Imádom a zenét, de nincs kedvencem szóval ez van.
- Az - motyogta.
- Kezdhetjük? - kérdeztem, mert a hirtelen beállt csend nagyon nem a barátom.
- Mármint mit? - zavarodott össze a fiú. Azt hiszem elbambult.
- A beadandót Rocky - nevettem fel.
- Tetszik, hogy így hívsz. Olyan... hmm...
- Milyen? - kérdeztem, meg irrtó kíváncsi vagyok.
- Szerintem ha becenevet adsz valakinek, akkor fontos neked annyira, hogy legalább ilyen szinten foglalkozol vele. Nem sok, de a becenevekből is indulhatnak csodák - vonta meg a vállát.
- Okkké, akkor ezt most lejegyzem. Felírom, hogy idézetek Rockytól és majd fennmarad az utókornak ez a bölcsesség - próbáltam elpoénkodni, mint mindig.
- Vicces vagy Ro, de ezt én teljesen komolyan mondtam - szögezte le.
- Hogyan lett a Veronikából Ro? Leragadtam a Veránál, de aztán jött a Ronnie, most meg Ro? Nehezedre esik kimondani a nevem vagy mi? A végére már csak egy fél R betű marad. Vagy az se.
- Aha, kezdelek megérteni - kapta föl a fejét.
- Cöh, te engem? - röhögtem gúnyosan.
- Mindig szarkasztikusan beszélsz és ha jó kedved van, viccet csinálsz mindenből. Viszont ha komolyan akarnak veled beszélni, akkor elkezdesz csipkelődni és gúnyolódni - fejezte be büszkén.
- Téves. Teljesen el vagy tévedve. 1: nincs olyan, hogy nekem jó kedvem van. 2: a szarkazmusom sosem múlik el. 3: csak az igazat mondom.
- Jó, akkor szimplán bunkó vagy - jelentette ki.
- Mondom őszinte. Az emberek sokszor hajlamosak lebunkózni az embereket, csupán mert őszinték. Én inkább leszek bunkó, minthogy belehazudjak valakinek a szemébe. Neked is megmondtam, hogy nem akarok veled elmenni könyvesboltba és azt is elmondtam, hogy nem vagy az esetem. És ez nem bunkóság, csak nem akarlak tévhitbe ringatni.
- Oké, visszaszívom! - emelte fel a kezét. - Téged nem lehet megérteni.
- Köszönöm - mosolyogtam.
- Ez nem bók volt - közölte, majd megdobott egy zoknival.
- Fúj, ez ugye tiszta? - löktem arrébb a fél pár fuszeklit.
- Valamikor az volt - gondolkodott el Vince, majd megszagolta. - És az a valamikor kurva régen volt! - mondta fulladozva.
- Fiúk...- ingattam a fejem röhögve.
- Jajj, mert a lányok milyenek? Megvesznek egy ruhát, rajtuk van fél órát, aztán jövőre már nem jó, mert kiment a divatból. Mégis melyik jobb? - vágott vissza.
- Csakhogy tudd. Ez a póló 3 éves - böktem magamra.
- Akkor te most igénytelen, trehány és stílustalan vagy csajszi. Kész, vége, én többet nem mutatkozok veled - mondta "csajosan" , majd segget riszálva kiment a szobából, én pedig szakadtam a nevetéstől.
5 perc múlva egy tál popcornnal, egy laptoppal és 15 db üres, fehér lappal tért vissza.
- Most kezdődik a buli - kacsintott.
Nagyot sóhajtottam és Rockyval együtt belekezdtünk a munkába.
YOU ARE READING
Halálos dallam
Romance"A holnap majd elhozza nekem az új reményt és erőt ad, hogy éljek még." Ro és Rocky. Két fiatal, akik nem érzik még át a valóság súlyát. Két fiatal, akik a zenén keresztül szebbnek látják a világot. Ők azok, akik majd belehalnak az életbe, hogy még...