- Mi a picsa, mi a picsa, mi a picsa? - kiabálta egyre magasabb hangfrekvencián Marci.
- Nyugi tesó, elrejtettük a füvet, meg mindent ami gyanús lenne. Kivéve a ribit ott hátul - bökött a fejével felém.
- Itt vagyok te paraszt! - mordultam föl.
- Intézem - jött felém Marci.
- Te a közelembe ne gyere kis csicska, mert állcsúcson pattintalak, aztán megszédülsz - tiltakoztam az ellen, hogy a közelembe jöjjön.
- Kussolsz és nem mondasz semmit, különben egyesével vágom le az ujjaidat. Azokra amúgy sincs szükségem. És neked sem lesz ha velem leszel.
- Az az egy biztos, hogy én csöndben nem maradok - ráztam a fejem, mire még két pofon csattant az arcomon és már tuti, hogy piros volt.
- Most szépen elengedlek, te pedig megfogod a kezem, amiben egy kis penge lesz. Ha bármi gyanúsát csinálsz, belevágok a kezedbe, megértetted? - tagolta a mondatot, mintha kisbaba lennék, vagy elmeroggyant, mint ő.
Erre komolyan fogta magát, elvágta a kötelem, majd a tenyerébe fogott egy pengét és hozzáfogta a tenyerem, mire felszisszentem. Éppen ekkor állt meg a kocsi, mert a rendőrautó beérte a furgont.
- Jogosítványt, forgalmit kérek - mondta a rendőr és gyanús dolgok után kutatott a szemével.
A sofőrünk átnyújtotta neki amit kért és szépen mosolygott.
- Megnézhetném, hogy mi van ott hátul? - kérdezte a zsernyák.
- Természetesen - szállt ki Marci haverja a kocsiból és hátra vezette a fakabátot a furgon hátuljához, majd kinyitotta azt. Nem volt benne semmi rajtam és a pszicho Marcin kívűl, aki kamu ijedt fejet vágott.
- Miért utaznak ezek hátul? Ez nem szabályos!
- Elnézést, tudja nagyon szerelmesek - válaszolta a fiú. - Hazavisszük őket, ígérem.
A rendőr bólogatott és elindult vissza a saját kocsijába, arra pedig minden reményem elszállt, hogy innen bármikor kiszabadulok.
Csakhogy akkor a zsernyák hirtelen megfordult, előkapta a pisztolyát, majd elüvöltötte magát:
- Állj! Kezetek fel! Körül vannak véve!
Marci és a haverjai annyira beparáztak, hogy menekülni sem volt életjelenlétük.
- Kérem a lány! - követelte a férfi még mindig pisztollyal a kezében. - Csak semmi hirtelen mozdulat! Engedd szépen el fiatal ember, külöben a fejedben fog landolni egy fémgolyó.
Marci felszisszent, majd lassan elengedett. Aztán egy gyors mozdulattam utánam nyúlt és a pengét végig húzta a hátamon, majd egy lövést hallottam és hirtelen elsötétült minden.
Egy korházban ébredtem, de nem Zacher Gábor nézett engem mint a Hiro dalban, hanem csak az üres plafont láttam. Forgolódtam, vagyis azt akartam, de a hátamba belenyilalt a fájdalom és felüvöltöttem. Egy ápolónő rohant be hozzám és beadott egy fájdalomcsillapítót és már indult is volna ki a kórtermemből.
- Várjon! - szóltam utána, mire megfordult.
- Igen? - vonta fel a szemöldökét, úgy tűnt siet.
- Hogy kerültem ide? Nem teljesen emlékszem - motyogtam, mire a nő elmosolyodott.
- Itt van egy fiú, csak később lesz a tárgyalás. Ő elvileg tud mindent és azt mondja, hogy ismer téged. Látni akart mielőtt elmegy, de mondtam neki, hogy amíg fel nem ébredsz, nem jöhet be. Beküldöm ha beszélni szeretnél vele - mondta kedvesen.
- Igen, kérem, küldje be - feleltem és próbáltam határozottnak tűnni.
A nő bólintott, majd kiment. Egy örökké valóságnak tűnt, mire ismét nyílt az ajtó és belépett rajta valaki. Alig ismertem rá, nagyon rosszul nézett ki.
- Rocky? - néztem rá meglepetten.
- Szia Ro - mondta halkan.
- Mi történt veled? - kérdeztem, mert nem volt önmaga.
- Hogy velem mi történt? Komolyan Ronnie? Ezt el sem hiszem. Egyszerűen nem vagy normális, mit ne mondjak! Téged elraboltak és leszúrtak és az érdekel, hogy velem mi van? - háborodott föl teljesen.
- Hát... - nem tudtam mit mondani.
- Semmi hát! - fújtatott.
- Kérlek Vince, elmondanád, hogy mi is történt valójában? - kérdeztem kedvesen, hogy ne akadjon ki megint.
- Szóval... ne legyél mérges jó? - nézett rám összetörten.
Mintha 3 napja egy szemhunyásnyit sem aludt volna, a szemei vörösek, alatta karikák.
- Nem leszek az, ígérem - próbáltam megnyugtatni.
- Amikor utoljára láttalak, raktam rád egy nyomkövetőt, mert tudni akartam, hogy hova visz ez a Martin. Mert ha egyszer mégis eljössz velem valahová, akkor oda ne vigyelek, ahova ő vitt - magyarázta.
- Értem. De elmondtam volna, hogy hol voltunk ha megkérdezed - válaszoltam szelíden.
- Tudom, csak... Mindegy, nem érdekes. Aztán láttam, hogy a város szélénél jártok, a csövesek terén és már kezdett furcsa lenni a dolog. Pláne amikor nagyon gyorsan kezdtetek el haladni a határ felé. Úgyhogy szóltam a rendőrségnek, mert nagyon megijedtem. Ők mondták nekem, hogy mostanában sok veled egykorú lány tűnt el, így és mozgósították az egységet és utánatok indultak. Itthon ültem és vártam, hogy majd jöttök, vagy hívnak, hogy menjek meg hasonlók, de olyan éjfél körül csöngött csak a telefon és a kórházból hívtak, hogy itt vagy. Rögtön jöttem, de nem engedtek be, úgyhogy gondoltam megvárom míg felébredsz. És lám, fel is ébredtél. Mindig is jó volt az időzítésed - fejezte be halvány mosollyal az arcán.
Meghatódtam, de mivel nem vagyok az a nagy sírós, így csak kinyújtottam felé a kezem. Nem igazán értette, hogy mit akarok, de ő is felém nyújtotta a kezét. Én pedig a két tenyerem közé fogtam az ő tenyerét és hálásan mosolyogtam rá. Leült az ágyam szélére és csak néztük egymást.
- Köszönöm - suttogtam egy idő után.
- Ro, ezt nem kell megköszönni. Pontosan tudod, hogy miért csináltam.
Erre igazán nem volt jó válasz. Ugyanis Rocky sajnos nem az esetem. Túl jó fiú, fekete a haja és a szeme. Én pedig a szőke hercegekhez vonzódtam, akik mindig átvágtak.
- Azért én köszönöm. Nélküled már eladtak volna kurvának. Vince, örökre az adósod maradok.
Abban a pillanatban amint kiejtettem ezeket a szavakat, kicsapódott az ajtó és a rémült anyám rontott be rajta. Rockyt arrébb lökte és amint a fiú keze nem érintette az enyémet, olyan volt mintha kihűlne a levegő. Hiányzott a keze az én kezemből. Nagyon.
Anyám kérdéseket tett föl, nézegetett, hogy hol sérültem meg, de én csak a fiút láttam. Azt, ahogy néz azzal a fáradt szemével. Hogy mosolyog. Majd int egyet és kihátrál a kórteremből. Amint eltűnt, olyan volt, mintha hirtelen már nem hatna a fájdalomcsillapító és eltűnne a fény.
És akkor jöttem rá, hogy ő az én Napom és nélküle az is fáj, ami nincs.
YOU ARE READING
Halálos dallam
Romance"A holnap majd elhozza nekem az új reményt és erőt ad, hogy éljek még." Ro és Rocky. Két fiatal, akik nem érzik még át a valóság súlyát. Két fiatal, akik a zenén keresztül szebbnek látják a világot. Ők azok, akik majd belehalnak az életbe, hogy még...
