Kemény estén vagyok túl, mit ne mondjak. Vince addig nyaggatott, amíg félénken el nem énekeltem neki a Hooligans dalt. Amikor befejeztem, úgy bámult rám, mintha egy kisebb csoda lennék, pedig csak énekeltem. Csak hogy tudjátok, nem tudok énekelni. Vagyis énekelni mindenki tud, de szerintem én nem éneklek különösebben szépen. Átlagos hangom van.
Végre eljött a szombat és ma van a randim Martinnal. Szokásos csajos bajaim voltak, hogy mégis mi a fenét vegyek fel éltem első randiára. Végül egy lenge, kissé térd fölé érő, fekete egyberuha mellett döntöttem. A feketével nem lehet mellé lőni. Azt beszéltük a fiúval, hogy kilencre értem jön és sétálunk egyet a városban. Aztán beülünk ebédelni a mekibe, mert azzal se lehet mellé lőni. A nap zárása pedig az lesz, hogy a családjával vacsorázom és bemutat. Ezen picit meg is lepődtem, de megnyugtatott, hogy ő nem hív el csak úgy lányokat randira és ha valakit igen, akkor az nála komolya és ezt a szülei is tudják. Úristen, hogy ez milyen jól esett!
A ruha kiegészítése csak egy leheletnyi szempillaspirál volt, mert nem akartam semmit túltolni. Martin nagyon pontos volt, pontban kilenckor csöngetett a házunknál, mire sietve elköszöntem a családomtól és kirohantam hozzá. Üdvözlés képpen egy puszit nyomott az arcomra, amitől fülig elpirultam. Pláne amikor közölte, hogy mennyire csinos vagyok.
- Merre megyünk? - kérdeztem.
- Mutatni akarok először valamit - súgta a fülembe, engem pedig kirázott a hideg.
- Mit? - kérdeztem halkan.
- Majd meglátod - válaszolt és huncut mosoly küldött felém.
Sétáltunk és közben rengeteget dumáltunk. Megtudtam, hogy kosarazik és hogy van egy öccse. Kezdtem fáradni, mert meleg volt és hát nem tudnám megmondani, hogy mennyit gyalogoltunk, de sokat. Majdnem kiértünk a városból, amikor beértünk egy szűk, sikátor szerű utcába. Nem jártam még ott, mivel az a hajléktalanok utcája.
- Mit csinálunk itt? - vontam fel a szemöldököm.
Erre a falnak nyomott és megsimította az arcomat a kezével. Annyira meglepődtem, hogy a levegő után kellett kapkodnom és a szívem is felgyorsult.
- Martin? Mit csinálsz? - nyögtem, de nem válaszolt.
Először a nyakamat csókolta meg, majd óvatosan az ajkamra helyezte az ajkait. Vanillia ízű szája lassan mozgott és nem követelőzött. Isteni első csók volt. Amikor elváltak ajkaink, a fiú az arcát a nyakamba temette én pedig puszit nyomtam a fejére. Nem tudom meddig álltunk úgy, de nagyon jó érzés volt. Aztán megszólalt.
- Sajnálom - motyogta.
- Mit? - nevettem fel.
- Mindent - susogta, aztán abbahagyta az ölelésemet és eltávolodott tőlem.
- Elegem van, hogy folyton kérdezgetek. Mi a baj? - kérdeztem, de bár ne tettem volna.
Abban a pillanatban erős karok ragadtak meg, a fejemre pedig zsákot húztak. Sikítoztam és kiabáltam, de ez még sose vált be a filmekben sem, miért pont én lettem volna az, akinél ha kiabál rögtön jön egy hős és megmenti? Nem túl finoman megkötöztek és szó szerint bebasztak egy kocsiba.
Nem tudom meddig zötykölődtünk, mire lehúzták a fejemről a zsákot. Martin eddig kedvesnek vélt arcát pillantottam meg, kezében pedig egy pisztolyt tartott és rám szegezte.
-Szia Vera - mosolyogott.
- Beteg barom - morogtam az orron alá.
- Hogy mondod? - ragadta meg az arcom.
- Azt mondtam, hogy egy beteg barom vagy - fröcsögtem.
Nem kellett sok, óriási csattanást éreztem az arcomon és a pofon erejétől fel is borultam.
- Nem beszélünk így az elrablónkkal - közölte és felrángatott, hogy ne feküdjek.
Az orrom vérzett, a szívem pedig hevesebben vert, de eszemben sem volt sírni. Nem adom meg neki azt az örömet.
- Hát kislány, úgy tűnik ismét kettesben vagyunk. Bárcsak megint olyan áhítattal néznél rám mint régen.
- Azt ki is kéne érdemelni. Esetleg nem kellett volna elrabolni - feleseltem.
- Lehet. De azért így mennyivel jobb. Nincs itt Vince barátunk, hogy lecsapjon a kezemről és már csak az enyém vagy - mondta.
- Sose voltam és nem is leszek a tiéd - válaszoltam egyre mérgesebben.
- Azt majd meglátjuk hercegnő - mondta, mintha meg sem hallotta volna amit mondtam.
Szinte 100%, hogy ez a srác egy pszichopata és arra is láttam esélyt, hogy egy elmegyógyintézetből szökött, hogy folytassa az ámokfutását. Jézus, mi van, ha egy sorozatgyilkos, aki meg akar ölni?
- Egyébként, hogy jutottál be a suliba? - kérdeztem, mert ez tényleg érdekelt.
- Nem volt nehéz. 20 éves vagyok, de elvileg gyerekes arcom van, így simán felvettek. Régen nem hittem, hogy előny a kisfiús báj, de egy ideje beláttam, hogy mégiscsak hasznot tudok húzni belőle. Lehet, hogy a piát csak személyivel adják ki, de simán felvesznek egy gimibe. Nem is kellett annyi papírt hamisítani. És teljesen megérte - hajolt közelebb és meg akart csókolni.
- Marci, ne szórakozz már - üvöltött valaki előröl, akit ebben a pillanatban a megmentőmnek tekintettem.
- Marci? - hitetlenkedtem.
Franc se tudja, hogy miért érdekelt annyira, hogy hazudott a nevével kapcsolatban is. Mit is vártam, de komolyan?
- Igen drága, Marci vagyok - nevetett az arcomba.
- Undorító egy féreg vagy, mit ne mondjak.
A következő pofonra már nem volt ideje, ugyanis rendőrautó szirénázására lettünk figyelmesek. Marci vagy ki a franc olyan gyorsan pattant fel, hogy beverte a fejét a kocsi tetejébe, de meg se kottyant neki, mér rohant is tovább.
- Dugjátok el füvet, szarházi banda!- üvöltötte.
YOU ARE READING
Halálos dallam
Romance"A holnap majd elhozza nekem az új reményt és erőt ad, hogy éljek még." Ro és Rocky. Két fiatal, akik nem érzik még át a valóság súlyát. Két fiatal, akik a zenén keresztül szebbnek látják a világot. Ők azok, akik majd belehalnak az életbe, hogy még...
