Eljött az az időpont, amitől iszonyúan féltem. A tárgyalás napja. Az a helyzet, hogy az egy dolog, hogy a fiú elrabolt, de teljesen magamnál voltam és magamtól mentem vele egy darabig. És az, hogy a kocsiba nem saját akaratomnál fogva szálltam be, az nem fog érdekelni senkit, ugyanis ezt csak én mondom. Marci és a haverjai valószínűleg azt fogják mondani, hogy ittam és haza akartak vinni, csak nem tudták, hogy hol lakom én meg azt mondtam, hogy Ausztriába. Vagy, hogy csak kirándulni mentünk. Vagy én nem tudom, de tuti nem az igazat. Úgy tudom Vince ellen nem lehet vádat emelni még a nyomkövető miatt sem.
Marci ellen pedig csak testi sértés miatt. De elvileg azért is csak házi őrizetet kap majd, mert a többi rablást nem lehet rájuk bizonyítani. Rocky velem volt ezekben az időkben, beszélt hozzám és programokat csináltunk. Nem említette a kórházban történteket, ahonnan egyébként elég hamar kiengedtek.
- Hé, baby! - szóltam a fiúnak.
- Baby? Azta! - nevetett.
- A Rock babyből. Csak lemaradt a Rock, ne örülj annyira - nevettem én is.
- Oké, oké. Szóval mit akartál mondani eredetileg?
- Csak azt, hogy... Öhm... Jajj, neee! Elfelejtettem - sóhajtottam.
- Jó, majd szólj ha eszedbe jut Tigris.
- Tigris? - vontam fel a szemöldököm.
- Igen. Hééé, ne nézz így. Ha én lehetek Rock baby, te lehetsz Tigris. Illik rád - magyarázta.
- Végül is. A tigris kecses, szép, gyors és cuki. Igazad lehet - bólogattam.
- Aha, csak nem zöld Mrs. Egó - vágott vissza jogosan.
- Héj, be lehet festeni!- feleltem.
- De ha jön egy eső, vagy fürdik, vagy nyalogatja magát, lejön a festék.
- Ott a pont. De van vízálló festék is - feleseltem.
- Hallod, csaje, csak nekem tűnt fel, hogy most egy zöld tigris miatt veszekszünk? Csak mert ez nekem nagyon fura. Lehet, hogy neked ez megszokott, de nekem még eszembe se jutott, hogy elgondolkodjak egy zöld tigrisen. Mert miért is kéne gondolkodni egy zöld tigrisen? - magyarázta aranyosan.
- Oké, ez azt jelenti, hogy én nyertem - löktem meg a vállammal.
- Te komolyan mindenből versenyt csinálsz?
- Igen. Így legalább tudom, hogy miben vagyok jobb másoknál - feleltem, mert ez volt az igazság.
- Ronnie, te egy kincs vagy. És nem, nem kéne elásni. Nagyon sok mindenben jobb vagy a többi embernél, ehhez nem kell semmit tenned, csak ne halj meg! - vette kissé poénosra a végét, ami tőle érdekesen jött ki.
- Kösz, Rocky! És plussz jó bennem, hogy mellettem vagy - mondtam ki az első bók félét a fiúnak és kissé bele is pirultam.
Vince kinyitotta a száját, de nem jött belőle hang. Csupán annyit tett miután feleszmélt a sokkból, hogy átkarolta a vállam és puszit nyomott az arcomra.
- Hé Rocky, ne használd ki a helyzetet - szóltam rá játékosan, miután úgy éreztem, hogy túl sokáig ölel.
- Bocsi. Csak sose gondoltam volna, hogy ilyet, vagy bármi ehhez hasonlót fogsz nekem egyszer mondani. Nem vall rád - felelt és elengedett.
- Amúgy mi lett a beadandóval? - jutott hirtelen eszembe.
- Még van két napunk. De beszéltem a tanci nénivel és azt mondta, hogy a körülményekre való tekintettel nem kell megírnunk - vont vállat.
- Na, neee. Ilyet nem játszunk! Igenis megcsináljuk a beadandót - háborodtam föl.
- Jól van Ro, de nem ma. Ma a tárgyalás van, tudod.
- Igen, hát persze - jutott eszembe és elkezdtem félni újra.
- Semmi gond. Veled nem csinálhatnak semmit. A legrosszabb is az, hogy nem büntetik meg őket.
- Tudom - sóhajtottam.
Amikor odaértünk a tárgyalásra, még alig voltak páran, de egy idő után szépen lassan elkezdtek szállingózni az emberek a terembe. Végül megjelent a bíró is és csapott egyet a kalapácsával, ami tök menő volt, mert eddig ilyet csak a filmekben láttam.
- A tárgyalást megnyitom! - jelentette ki.
Vince végig mellettem ült és még akkor is visszatartott és tartotta bennem a lelket amikor Marci csak fél évet kapott a börtönbe, a társai meg két hét házi őrizettel megúszták.
Nem igazán tudom, hogy mire számítottam, mert végül is nem történt emberölés, szóval simán ki tudták magukat magyarázni. Sok volt nekem ez a pár nap és úgy éreztem, hogy pihennem kell, így két napig nem mentem el suliba, de minden nap beszéltem Rockyval, aki irtó cuki volt.
Újult erővel léptem át az iskola ajtaját és sétáltam be az osztályba. Közepes mértékben bámultak meg, kikéve Zitát, aki kidülledt szemmel kísérte végig az utam a helyemig. Vince már a padnál ült és mosolyogva fogadott. Már éppen raktam volna be a fülembe a fülest, amikor eszembe jutott valami.
- Hé, Rocky! Nincs kedved velem zenét hallgatni? - nyújtottam felé a fülhallgató egyik felét.
- Nem gondoltam volna, hogy ezt megérem - válaszolta és elvette a felé nyújtott tárgyat.
Letöltöttem pár rockosabb számot, hátha megszeretem, de eddig csak a Nickelback-ig jutottam, amire a nagy rockerek nem tekintenek rock együttesként. Pusztán pörgősebb popnak hívják.
- Bocs, Rock baby, csak Nickelbackom van. Meg Hooligans. Valamint még választhatsz a pop zenékből és a depis angol számokból.
- Csak nyomd be a folyamatos lejátszást Tigris! - dőlt hátra.
Mielőtt lehunytam a szemem és ellazultam, még láttam, hogy Zitácska engem és Rockyt bámulja a kontaktlencsétől kék szemével. Gúnyos mosolyt küldtem felé, mivel sose kapja meg azt amit én kaptam Vincétől. Mégis éreztem, hogy a következő problémám ettől a csajtól fog kiindulni. Vagy ő lesz maga a probléma. És az utóbbi jóval valószínűbb. Azt hiszem fel kéne készülni, de ebben a pillanatban csak azt akartam, hogy legyen fél percem, amíg Rocky lába az enyémhez ér.
YOU ARE READING
Halálos dallam
Romance"A holnap majd elhozza nekem az új reményt és erőt ad, hogy éljek még." Ro és Rocky. Két fiatal, akik nem érzik még át a valóság súlyát. Két fiatal, akik a zenén keresztül szebbnek látják a világot. Ők azok, akik majd belehalnak az életbe, hogy még...
