Halálos dallam

Pletyka, vagy nem pletyka?

Örömmel töltött el, hogy iskolába mehettem. Nem gondoltam volna, hogy bármikor is így lesz, de elértük ezt is. Nyilván az is közrejátszott a dolgokban, hogy Rocky várt az iskolában. 

Mivel már egy ideje nem volt kedvem festeni a hajamat, így jelenleg a fülem tetejéig le volt nőve, de az alja még mindig zöld volt, bár már jócskán kikopott. És mivel zavart a hossza, magamnak vágtam le két hete a vállamig. A sminkem is jóval visszafogottabb lett, pláne, hogy egy ideje egyáltalán nem sminkeltem, mert annyit sírtam, hogy értelme se lett volna. Viszont ma reggel újra a kezembe vettem a fekete/szürke/sötét palettámat. De valamiért nem volt szívem használni. Felraktam egy kis korrektort és szempillaspirált, majd a ruhámmal kezdtem el foglalkozni.

Rocky-t sose zavarta az öltözködésem. Szerette a neccharisnyámat és a fekete farmer shortomat amit télen is hordani szoktam. Mégis, emlékszem a legjobban akkor bámult meg, amikor a fekete szoknyámban és a kedvenc csipkés blúzomban voltam. Úgy döntöttem, mára is ez lesz a legjobb. 

Anyu és a családom többi tagja mosolyogva nézett egész reggel, pláne amikor tejet raktam a kávémba miközben dudorásztam. Sose rakok tejet a kávémba. De ma reggel valahogy megkívántam. 

- Legyen szép napod! - köszönt el anyu és a kezembe nyomott egy ezrest, hogy vegyek tízórait.

Ilyenkor úgy tudtam szeretni anyut. Szorosan megöleltem, majd elrohantam suliba. 

Annyira szaladtam felfelé a lépcsőn, hogy majdnem el is estem, mire halk nevetést hallottam magam mögül. Már éppen kezdtem volna lecseszni azt a szerencsétlent aki ki mert röhögni engem, amikor a nevető Rockyt pillantottam meg. Nem kell engem félteni, azért a szerelem nem vette el teljesen az eszem. Mosolyogva közeledtem felé, majd amikor már biztos volt abban, hogy nem fogom bántani, jól gyomorszájon vágtam.

Röhögve és köhögve görnyedt össze és mintha valami olyasmit motyogott volna hogy: " ez az én barátnőm." Mikor felegyenesedett, úgy néztem rá, mintha egy aranyos kislány lennék és nem most vágtam volna gyomorszájon, amiért kiröhögött. 

- Gyere ide kislány! - mosolygott rám, mire közelebb léptem és óvatos szájra puszival üdvözöltem. 

Éppen lendült volna be a csókunk, amikor hallottam, hogy valaki köszörüli a torkát, így hirtelen hátráltam el a fiútól. Kedvenc emberem, Zita királynő nézett ránk csípőre tett kézzel és még mindig köszörülte a torkát.

- Adjak köptetőt? - kérdeztem karba tett kézzel.

- Jajj, nem kell köszi, csak kicsit fáj a torkom - húzta gúnyos mosolyra a száját. 

- Fájhatna kicsit arrébb is, nem gondolod? 

-Bunkó! - szólt be nekem "durván", majd elkopogott a magassarkújában. 

- Éééés igeeeen, ez az én csajom! - bokszolt a levegőbe Vince, majd magához húzott egy újabb csókra, amit nem bírtam ki röhögés nélkül. 

Nevetve léptünk be az osztály terembe, ahol minden szem ránk szegeződött. Az osztály pletykás csapata már vette is elő a telefonját, hogy kiposztolják a hírt, ami valahogy így nézhetett ki:

" Vince, az iskola egyik legjobb pasija, ma együtt érkezett a kissé érdekes stílusú és bunkó, zöld hajú lánnyal. Nevetve léptek be az osztály terembe, miközben Zita, a népszerű szépség, majdnem elsírta magát. Ugyanis mindenki tudja, hogy Zita gyengéd érzelmeket táplál a zenész fiú iránt. Nem lehet tudni, hogy pontosan mi folyik a zöld hajú Veronika és a fekete hajú fiú között, de minden lány nevében mondjuk, hogy remélhetőleg csak barátok."

Igen, valami ilyesmit tudtam volna elképzelni, ez még akár az iskola újságban is megállta volna a helyét, ha lett volna pletyka rovat. 

Vincével a padunkhoz vonultunk, majd én szokás szerint bedugtam a fülembe a fülhallgatót. Rocky persze nem hagyta sokáig, a hozzá közelebb lévőt már át is rakta a sajátjába a lábamat pedig felemelte és áthelyezte a sajátján. Rámosolyogtam, mire arra lettem figyelmes, hogy azok az emberek az osztályból, akiket látásból jófejnek találtam meg bírtam őket, elkezdenek tapsolni és azt kiabálják, hogy csókot. 

- Csókot mi? - kérdeztem őket röhögve, majd Rocky felé néztem, hogy mit szól ehhez. 

Nyilván azt szólta, hogy örömmel megcsókol, csak az a kérdés, hogy így mindenki előtt is megteszi e. Bólintottam, de azért szigorúan néztem rá, hogy azért ne vigye túlzásba. Felém hajolt és kaptam egy cuppanós szájra puszit, mire a társaság akit bírok, csak annyit fűztek a sztorihoz hogy: húúúúúúúúú

Pletyka rovatba pedig ment az újabb rész:

"Sajnáljuk lányok, de a zöld hajú lány elhappolta mindenki elől a suli szépfiúját. Reméljük kettesben nem olyan rémes, mint amilyennek a külvilágnak mutatja magát. De Vince, csak úgy mondom, hogy ha esetleg nem működne a dolog, akkor bárki szívesen váltja a helyét Veronikának."

Lehet, nekem kéne írnom a pletyka rovatot. Most mondja bárki azt, hogy nem vagyok kurva jó. Meg persze szerény. 

Hello Mindenki! <3

Esküszöm, a következő rész izgalmasabb lesz! Addig is, remélem senki sem beteg (khm korona) és mindenki élvezi a távoktatást. Ha nem, akkor csak annyit tudok mondani, hogy átérzem.

Puszit és Dávidokat mindenkinek!