Halálos dallam

Család, Zita és a baj

Családi program, ollé. Szerintem mindenki tudja, hogy milyen egy tipikus családi nap. Kiöltözik mindenki, sütni és főzni kell, majd pedig jól viselkedni egész végig. Általában persze katasztrófa lesz a vége, de valamiért két hetente meg kell rendezni egy ilyet. És igen, ma hivatalos a családom egy hasonló hülyeségre. Ilyenkor anyu bekeményít, nem engedi, hogy sminkeljek és a szekrény hátuljába bedobált nem fekete ruháimat is rám erőlteti. Erre a napra egy szipi-szuper rózsaszín szoknyát és fehér pólót választott, ami egyáltalán nem megy a zöld hajamhoz. A körmömet az utolsó pillanatban feketére festettem és anya akármennyire is le akarta mosatni, már nem volt rá idő. Apa meg ideges volt, mert megint késésben voltunk és Norbi a bátyám még a barátnőjével beszélt. Tudni illik, hogy a barátnője már egyetemista és mivel ritkán találkoznak, így folyamatosan videóchatelnek. Ha időben nem is, de odaértünk a nemtudomhányadik unokatesókhoz. Egyébként az egyik csajszi nagyjából velem egyidős, talán egy évvel fiatalabb, úgyhogy vele eldumálgattam és persze sokat ettem, mert ilyenkor ez a szokás. Lili folyton a fiúügyeimre kíváncsi, pedig nekem olyanok nem nagyon vannak. 

- Na és mi van a fiúkkal? - kérdezte huncut vigyorral.

- Milyen fiúk?

- Jajj, ne mond, hogy semmi fiúzás. Tök menőn nézel ki, biztos van egy helyes fiúcska aki udvarolgat neked - felelte még mindig vigyorogva.

- Jah, az van. Rocky jó fej, de nem az esetem. És csak barátok vagyunk. Néha még azok sem - vontam vállat.

- Úúúú, mesélj el mindent - húzta közelebb a székét hozzám, mire nagyot sóhajtva belekezdtem. 

Következett egy jó hosszú stoy time és mire befejeztem Lili álla a padlót súrolta.

- Nem is tudtam, hogy elraboltak. Hú, neked aztán pörög az életed. Bárcsak velem is történnének ilyen izgi dolgok - ábrándozott.

- Hidd el, szívesen cserélék veled. Utálom az egészet - mondtam. 

- Hé, ne mondj ilyeneket! Meg kell becsülni mindent amit kapsz az élettől, mert annak oka van. Még annak is, hogy megismerted ezt a srácot. Lehet, hogy rossz vége lesz, de legalább majd tanulsz belőle. Ha meg jó vége lesz, de vége lesz, akkor meg ha csak emléknek is, de szép lesz. Hidd el, ez nem a világ vége Vera - mosolygott rá.

Lili egy nagyon bölcs lány. Viszont az a tipikus aranyos és könnyen kihasználható. Pinket hord rózsaszínnel, ami persze illik hozzá, de legszívesebben lerángatnám róla, annyira zavarja a szemem. 

Amíg vége nem ért az összejövetel, addig Lili magyarázott egy srácról, aki elvileg elhívta randizni, de nem ment el a fiú és erre Lili keresett egy másik srácot ott a találka helyen és a következő nap már vele ment a suliba. Állítólag az a fiú aki eredetileg elhívta, annyira ki volt akadva utána, hogy össze is verekedett az új fiúval, majd pedig egy hétig nem ment iskolába. Néztem nagyokat, hogy ez mégis hogy, de Lili bizonygatta, hogy így volt. 

Hazaérve magamra kaptam egy fekete pulcsit és melegítőt, mert egy életre elegem lett a rózsaszínből. Sminkelni már nem sminkeltem estére, de eltökéltem, hogy reggel durván felpakolom magamra az összes fekete színű sminktermékem. Mert ha nem, még a végén Barbie baba lesz belőlem egy nap rózsaszíntől.

Másnap:

Komolyan gondoltam a tegnapit és a full fekete szememhez még fekete rúzst is raktam. És amikor belenéztem a tükörbe, végre fellélegeztem.  Harisnyát vettem fel fekete rövidnadrággal és egy direkt szaggatott fekete pólóval, meg a bakancsommal. Igazából én nyáron és télen is simán felveszem ezt a szettet, szóval lényegtelen hozzá az időjárás.

- Na, mi van, Fekete Özvegy színre lép? - vonta fel a szemöldökét Rocky.

Kezdett úgy tűnni, hogy neki jobban tetszik a kissé visszafogott stílusom, ami persze kurvára nem érdekelt, de jó volt tudni.

- Figyi, ha nekem egyszer férjem lesz és meghal, én nem feketét fogok hordani, hanem a szivárvány minden színét magamra kapom és végre boldog leszek. Egy fiú, férfi vagy férj csak a gondot jelenti - feleltem.

- Látom, ma reggel is vidám vagy - vigyorgott a beszólásomon.

- Ne is mond. Tegnap családi összejövetel volt és rózsaszín szoknya volt rajtam. Még csak nem is sminkelhettem vágod? Azt hittem, hogy agyvérzést kapok - hisztiztem.

- Fú, nem azért mondom, de megnéztelek volna úgy. Eddig csak ehhez  hasonló göncökben láttalak ami most rajtad van, jól jött volna egy kis felfrissülés - vont vállat.

- Megjött a fekete kisegér - lépett az asztalunk mellé Zita.

Mire lesajnálóan végig néztem rajta. A lila műkörmén piros csíkok, a fehér picsaszoknyáján lila pöttyök, a piros pólóján csillámok és a feje tetején rózsaszín napszemüveg. 

- Ááá, megjött a lány, akit nem hívott senki és aki úgy néz ki, mint akit lehányt egy csillámláma - vágtam vissza gúnyosan.

- Azt hiszed, hogy vicces vagy? - tette csípőre a kezét.

- Nem. Azt viszont tudom, hogy igazam van - néztem a szemébe.

- Hé, kiscsillag, ne szólogass be Zitának, mert velem gyűlik meg a bajod - szólt rám az egyik menő srác.

- Neked mi közöd van ahhoz, hogy mit mondok baromarc? Ne szólogasson be nekem és én nem szólok vissza. Fuck logic, gondolkozz már te seggfej - olvastam be neki is.

Erre felpattant a gyerek, azt hiszem Beninek hívják és azt hittem, hogy bever nekem egyet, de aztán valaki arrébb lökött. És ez a valaki nem más mint Rocky volt. Azt hiszem Rocky régen bokszolt és fel is vett egy ilyen bokszolós felállást, mire Beni kicsit megrettent, de aztán magához tért és már ütött is. Vince kivédte és bevitt egy gyomrost, de nem volt elég gyors ahhoz, hogy kivédje az arcához közeledő ütést. Vince földre került, Beni pedig rá ült és addig ütötte, amíg az egyik épelméjű fiú osztálytársunk le nem szedte Vincéről. 

Kisebb sokk után Rockyhoz rohantam, szólongattam és paskoltam a vérben úszó arcát. 

- Valaki! Valaki hívja a mentőket! - kiáltottam, mire páran előkapták a telefonjukat és az egyik lány a mentőket hívta, míg egy fiú elszaladt egy tanárért.

- Mi történt itt? - rontott be az ofő és utat tört magának hozzánk.

- Verekedtek és... - szipogtam.

- Hívtátok a mentőket? - kérdezte, amikor látta, hogy Vince eszméletlen.

- Igen, én hívtam - jelentkezett a telefonos lány.

Pár perc múlva berontottak a mentők egy hordággyal és közölték, hogy ketten jöhetnek a mentőbe. Az ofő körbenézett és látta a rémült arcokat, de mivel egyedül az én arcomról folydogáltak könnyek, így az én kezemet ragadta meg és vonszolt le a lépcsőn a mentőautóba. Ott megfogtam a fiú kezét és csak néztem a véres arcát, amit fel sem lehetne ismerni, ha nem tudnám, hogy ő az. Viszont azt is tudtam, hogy miattam került ebbe a helyzetbe. Csak magamat okolhatom érte. A gondolataimat egy halk nyögés szakította félbe, ami Rockytól származott. Majd meghallottam valami mást is.

- Ro... Ronnie - suttogta alig hallhatóan. 

Itt valami megváltozott. Éreztem, hogy nem lesz semmi ugyanolyan mint régen.