Viszlát Asgard! [Loki&Natasha]

A Bál / II.

Bár ezt senki nem tudta róla, Loki számára az élet a világ legcsodálatosabb dolgának számított... nos, talán a mágia után. Mióta az eszét tudta, a háború helyett az élet védelmét és az ártatlanok biztonságát helyezte előtérbe. Néha ugyan elborult az agya, de a Thor számára mulattató véres csatákat ő sosem élvezte. Amit Jötunheimmal tett, már arra is csak a kétségbeesés és bizonyítási kényszer vezette. Ezért is segített mindig, még ha nem is becsülték eléggé. Mert legtöbbször, ha nemet mondott volna, azzal ártatlanok életéről mondott volna le. És ahogy születésétől fogva ösztönösen, önmagát sem értve, most is arra törekedett, hogy megóvja e gyenge kis teremtmények életét.

– Miért nem figyelmezteted őket?! – vonta kérdőre Loki a ügynöknőt.

– Azért, mert... – Natasha képtelen volt elmondani az igazi okot, mert az még számára is érthetetlen volt. – Azért mert ez még nem száz százalék. Nem akarunk ok nélkül pánikot kelteni...

– Egy százalék esély is okozhat katasztrófát – ellenkezett a mágus.

– Te ezt nem értheted! Ezt a szervezetet már hónapok óta...

De Loki most már nagyon is jól értette. Dühösen meredt a nőre.

– Szóval így akarjátok csapdába csalni őket? Hogy több száz ember életét teszitek kockára?!

– Hagy magyarázzam meg! – könyörgött Natasha.

– Ez annyira jellemző a midgardi... – rázta a fejét Loki sziszegve, de aztán elharapta a mondat végét.

– A mid... mi?!

– Szóval a titkosszolgálatokra. A biztonság nevében sodorják veszélybe ártatlanok életét.

– Nincs más esélyünk! – védekezett Romanoff. Loki felvonta az egyik szemöldökét.

– Ó, valóban? Vagy nincs más ilyen egyszerű esélyetek?

– Ezzel is csak az időt pazaroljuk – ingatta a fejét Tasha.

– Igazad van! – értett egyet Loki. – Viszlát! – fordított hátat a nőnek és szilárd elhatározottsággal az aula felé indult.

– Várj! – állította meg Natasha. – Hova mész?!

– Megteszem azt, amit neked kellett volna!

– Logan!

– Elmondom az ostobáknak, hogy vége a bulinak!

– Nem teheted!

– Miért nem?

– Tudtam, hogy nem kellett volna elmondanom...

Loki tovább indult, de Natasha beelőzte és előrántotta a combjához erősített pisztolyát. A mágus számított erre. Már a tánc közben megérezte a fegyvert a nő lábánál. Romanoff a férfira szegezte a fegyvert, de természetesen Loki a félelem legkisebb jelét sem mutatta. Nem tudta meglepni. Natasha meglepődött ezen, és kissé el is bizonytalanodott.

– Állj! – parancsolta a kém. Loki még ahhoz sem vette a fáradságot, hogy felemelje a kezeit. Hanyagul megállt a nő előtt.

– Miért? Ha nem teszem, mi lesz? – vigyorgott kihívóan.

– Ne akard, hogy... – fenyegette a nő, ám Loki érezte a remegést a hangjában.

– Nem akarom – jelentette ki Loki. – Épp ezért teszem.