Viszlát Asgard! [Loki&Natasha]

Az ügynök közbelép / II.

...

– Az ármányosság és hazugságok gonosz istenét... a káosz és a tűz erejének birtokosát ... – magyarázta Natasha –, nem ilyennek képzeltem el!

– Talán mert... – fogott bele Loki, s baljós hangon folytatta – istenek nem léteznek, a legendáitok pedig távol állnak a valóságtól!

– De varázserőd? Az attól még van, igaz? – kérdezett rá az ügynöknő. Loki kimérten bólintott, amit Phil és Clint is megjegyeztek maguknak. Végre evidens bizonyíték. – Akkor miért nem használtad még ellenünk?

Ez a kérdés társai figyelmét is megbolygatta. Valóban, miért?

– Hogy okot adjak a támadásra? – nevette el magát Laufeyson. – Ennyire ostobának néztek?

– Nem számít! – határozta el Coulson. – Elég a csevegésből, és engedd el Natashát!

– Phil, kérlek! Nem fog bántani! – ellenkezett Romanoff, de főnöke szemeiből mély elhatározás sugárzott.

Loki végül fogta magát, és némi színpadias rájátszással eleresztette a kémnő kezét, s kicsit messzebb húzódott tőle. Kihívóan nézett az ügynök szemébe.

– Natasha! Állj fel, és gyere ide! – jött a következő felszólítás Philtől.

– Nem! – lepett meg a válasszal mindenkit az ügynöknő.

– Ez nem egy lehetőség, hanem parancs! – szólította fel megint felettese. – Állj fel, és gyere!

– Nem! – makacskodott tovább a nő is, változatlanul Loki arcát bámulva.

A férfi elismerő sóhajjal jutalmazta kitartását, utána mégis komoly hangon szólt hozzá.

– Menj! – tanácsolta az ex-herceg. – Mi más választásod lenne?

Natasha már épp készült rávágni, hogy akár vele is maradhatna, de Loki hideg tekintete belefojtotta a szót. Úgy tűnt, a férfi már rég feladta. Mi értelme van hát egyedül küzdenie tovább? Pár pillanatra szomorúan lehunyta a szemeit, majd felállt, és Coulson és Barton mellé sétált. Nem rántott fegyvert, csak csalódott tekintettel nézte tovább az asztalt, ahol már egyedül a rejtélyes herceg foglalt helyet.

Loki nem tudott megállni egy lemondó sóhajt, amikor az általa ismert legkülönlegesebb nő felállt, és magára hagyta. Bár ő kérte erre, és tisztában volt vele, hogy ennek így kellett történnie, azért bántotta a dolog. Sajnálta, hogy csupán ennyi jutott nekik, ahogy a kémnő remegő, égkék tekintete ugyanerről árulkodott. Natasha nem ítélte el, még neve hallatára sem, ahogy mindenki más viszont megtette.

Most, hogy nem volt nála semmi, amiről feltételezték volna, hogy megzsarolhatja őket, Coulson tett pár lépést az irányába. Úgy tűnt, folytatni akarja a kihallgatást, így a mágus fáradt levegővétel után feltekintett rá. Miután váltott pár indulatos szót nővérével, Clint is közelebb jött. Nem akart lemaradni az izgalmas részekről. Natasha sértődötten toporgott, idegesen, amiért nem bíznak hitében, miszerint Loki nem bántaná őket, s nem jelent veszélyt a Földre sem. Na, jó, az utóbbi inkább erőltetett fantáziája volt, amiben hinni akart. Ő inkább leült egy távolabbi asztalhoz.