Viszlát Asgard! [Loki&Natasha]

A Bál / III.

Visszaértek az aulába. Loki azonnal kiszúrta a terem szélén álldogáló arab férfit, az egyetlent, aki nem tűnt kifejezetten vidámnak. Komoly arccal szemlélte a tömeget.

– Látod? – kérdezte Natashát, fejével az arab irányába nézve.

– Igen!

– El tudod csalni az oldalsó kijárathoz?

– Azt hiszem.

– Ott várlak! – biccentett a mágus.

– Várj! És utána mi? Szedjem ki belőle erőszakkal, hogy tud-e valamit?

– Azt bízd csak rám!

– Rád? – csodálkozott az ügynöknő.

– Nem csak a függvényekhez értek – közölte Loki sejtelmesen. – Most pedig igyekezz!

– A kijáratnál – bólintott Romanoff, és elindult „elcsábítani" a gyanús idegent.

Loki tett egy hátra arcot és előre ment a kijárathoz. Elrejtőzött az árnyékban és várta az alkalmat, hogy lecsaphasson. Most nem hibázhat. Lehetőség van rá, hogy az egész épület fél órán belül a levegőbe repül.

Natashának kicsit győzködnie kellett a férfit, hogy töltsön vele néhány percet kettesben, de a vörös kísértésnek végül már ő sem tudott ellenállni. Követte a nőt a kijárat felé vezető félhomályba burkolózó folyosón. Mielőtt viszont elérte volna a kijáratot, jeges kezek nyúltak ki az árnyékból, megragadták és a torkára tapadtak.

Loki egyik kezével erősen szorítva a nyakát, másikkal a mellkasát tartva a falhoz vágta az arabot. A férfi fulladozni kezdett. Romanoff oldalra húzódott, és várta, hogy újdonsült partnere szóra bírja az emberüket. Loki még kicsit hagyta szenvedni a férfit, majd enyhített a szorításon, hogy a tag szóhoz juthasson. A férfi szenvedő hangon, dühösen lihegett.

– Mit akar?! – ordította fájdalmasan.

Loki azonnal befogta a száját, és még erősebben nyomta a falnak, amíg az el nem hallgatott. Akkor elvette a kezét, és válaszolt az idegennek.

– Mondd el, amit tudsz, vagy meghalsz! – sziszegte baljós hangon a láthatóan megrémült férfi fülébe. Ha az arab bátor ember is volt, Loki emberfeletti ereje hamar kétségbe ejtette.

– Nem tudom, miről beszélsz... – magyarázkodott.

– Ó, dehogynem – mosolyodott el a mágus ravaszul. – Beszélj, vagy véged!

– Én nem... – makacskodott az arab.

Loki ekkor megragadta és minden együttérzés vagy sajnálat nélkül hátracsavarta a férfi karját, majd addig feszített rajta, amíg áldozata arca végleg eltorzult fájdalomtól. Látszott rajta, hogy nagyon szenved, de még nem tört meg.

– Hány bomba van? – kérdezte Loki. – És hol vannak?

A férfi még mindig hallgatott. Loki ekkor már lehetetlenségig szorította a karját.

– Beszélj, vagy a kulcscsontodnak annyi! – fenyegette vészjósló hangon, de a férfi csak nem engedelmeskedett. – Hát, ha így állunk! – vont vállat a mágus, és Natasha megdöbbenésére hideg vérrel eltörte a férfi vállát és kulcscsontját. Az arab felsikoltott volna, de Loki addig tartotta a száján a kezét, amíg abba nem hagyta. – Megjött végre a beszédkedved? – kérdezte könyörtelenül.

– Inkább ölj meg – esedezett a férfi.

– Oh, örömmel – vigyorgott Loki ördögien. – De biztos, hogy ezt akarod? Mert ha én öllek meg, akkor a halálod hosszú lesz, és még ennél is fájdalmasabb! – tudatta fagyos hangon.