Viszlát Asgard! [Loki&Natasha]

Rövid életű ígéret / III.

New York.

Újabb másfél óra matekozás, számolás, körmölés és fejfájás után a hallgatók végre letehették a tollat, és szabadon távozhattak. Loki, miután beszélt még pár szót a zh-ról, minimális kimerültséggel, s szokásos elégedettségével kezdte összepakolni jegyzeteit. Mindig jó érzéssel töltötte el, ha egy óra elvárásai szerint sikerült, és ez mindig így volt. Leadta az anyagot, a hallgatók nagyjából értették is, odafigyelte rá, és még némi szórakozás is belefért. Egyszerűen jó volt látni, ahogy mások fejlődnek, az ő hatására.

Talán csak egyvalaki nem képes tanulni semmiből... Mike Anderson szökkent oda hozzá, Johnny és Patrik kíséretében, mialatt a terem lassan kiürült.

– Mester! Lehet egy kérdésem? – szólt Mike.

– Attól tartok, nem az anyaggal kapcsolatban – sóhajtotta Laufeyson. Mike arckifejezése mindent elárult. – Akkor negyven guggolás! Valami hasznosat is csinálj, míg engem feltartasz!

– Na, jó... – törődött bele a fiú, s a mai nap másodszor, a korábbinál fürgébben fel-le kezdett guggolni.

– Látod! Jót tesz neked a mozgás! – vigyorogta a varázsló. – John, Patric! Mit álltok ott?! Csatlakozzatok a barátotokhoz!

A két másik fiú kénytelen-kelletlen eleget tett utasításának. Ő ezalatt összepakolta maradék papírjait, azokat fekete aktatáskájába ejtette, majd magára vette fekete szövetkabátját. Már csak kedvenc zöld sálja volt hátra, ami a mai nap is kitűnően illett váll alá érő, egyenes fekete hajához, szürke-zöld kockás nyakkendőjéhez és szokásos fehér ingéhez. Szürke, kék vagy zöld inget csak ritkán viselt, más színt pedig szinte soha.

– Most már kérdezhetek, Mester? – kérlelte Mike fel-le mozogva.

– Kérdezz hát! – engedett neki Loki egy sóhaj kíséretében.

– Milyen volt a hétfő esti bál? Megismert valakit?

– Téged felismertelek, pincérnek öltözve. Felettébb mókásan néztél ki.

– Tudom, láttam magát – forgatta meg szemeit a fiú, s kissé lihegett is már a guggolásoktól. – De úgy értettem, összejött-e valakivel?

– Azt reméltem, korábbi mondatommal egyértelmű célzást adok.

– Mire?

– Már megint a magánéletemről faggatsz, Anderson! – morogta méltatlankodva az ex-herceg.

– Csak, Mike! Hiszen tudja!

– Ütődött egy halandó vagy, Mike – csóválta a fejét Loki. Nem tudott már mivel hatni erre a bolondra anélkül, hogy fizikai sérülést okozna neki, amit azért még sem szándékozott. – A szüleid a fejedre ejtettek?

John és Patric röhögni kezdtek, Mike pedig nem sértődött meg.

– Egyszer-kétszer... – vont vállat két guggolás közben.

Loki ekkor feladta, és elnevette magát. Vannak halandók, akik veszélyesen és felelőtlenül makacsok, ám szerencsére egy részükön jót tudott mulatni, azokon, akik legalább lököttségük mellett belül értelmes, jóravaló társaság voltak.

– „Halandó"? Ezt meg hogy érti? – értetlenkedett Patric.

– Sehogy. Gyerünk! Gyorsabban! – hárított a mágus, majd újból Mike-hoz fordult. – Na, figyelj ide, te zakkant fiú! Mit tesz a többi tanárod, ha efféléket kérdezel tőlük?