Viszlát Asgard! [Loki&Natasha]

Rázós randevú / III.

Megj.: Elnézést kérek mindenkitől a várakozásért, kevés időm akad a munka mellett!

Ajánlom mindenki figyelmébe a fejezet végén lévő Galériát, ahová a fejezetben szereplő festményeket kigyűjtöttem :)

Jó olvasást, és minden visszajelzést szívesen fogadok ;)

.....................................................................

Asgard ex-hercege és az ügynöknő felértek a nyolcadikra. Loki tisztán emlékezett, hogy kulcsait az alacsony előszobai szekrény tetején hagyta. Persze, ott van közvetlen felette a kulcstartó is, de pont azért voltak a szekrényen, hogy el ne felejtse őket. Mégis megtette. Hol járt az esze?!

– Melyik a te lakásod? – kérdezte tőle Natasha. Már a halványsárga folyosót, s bordó szőnyeggel lefedett, falakkal harmonizáló narancsos csempét is bájosnak találta. Mondjuk, a S.H.I.E.L.D.-es szállásokhoz képest, nem csoda, hogy egy elegánsabb társasház belső tere lenyűgözi. Néhol a házfelelős asszony, aki az el nem adott lakások főbérlője is volt, még virágokról és tájakról készült csendéleteket (persze nem eredetieket) is kirakott a folyosókra.

– A nyolc-nulla-hármas – válaszolta Loki, és a rövid folyosón lévő legutolsó ajtó felé mutatott, aminek bejárata pont a folyosó végéből, és nem oldalából nyílt, mint a másik két lakásé ezen a szinten. – Megtennéd, hogy leolvasod a légnyomást? Van itt egy légnyomás-mérő! – találta ki a csínyek mestere a világ legbolondabb kifogását, mikor félúton járhattak. A folyosóra falára ugyanis még egy hőmérsékletet és légnyomást mérő szerkezet is kikerült, szintén Mrs. Morgannek hála.

– Persze... – felelte rögtön a kémnő, bár enyhén szólva furcsállta a kérést. Ha annyira érdekli a nyomás, miért nem olvassa le ő maga, amikor ott áll mellette? Azt a lehetőséget, hogy nem értene hozzá, alapból kizárta. Akkor meg...? Gyorsan rápillantott a barométer mutatójára... 1.0133 bar, bármit is jelentsen ez.

Loki ezalatt ravaszul az ajtónál termett, és egy enyhe csuklómozdulattal megtoldott varázslat hatására már kattant is a zár. Mire Romanoff odakapta a tekintetét, a fekete hajú férfi már a kitárt ajtó mellet állt és várt őrá. Hirtelen nem esett le neki, mégis miért olyan furcsa ez a helyzet.

– Egy egész nulla-egy-három-három bár – jelentette ki Tasha, s elindult az ajtó felé, valami magyarázó reakciót várva a férfitól. Az viszont nem mutatott eltúlzott érdekeltséget.

– Az körülbelül egy atmoszféra, szóval átlagos.

– Miért számít egyáltalán?

– Csak kíváncsi voltam – felelte a mágus unottan, majd valamivel lelkesebben hozzátette: – Fáradj beljebb!

Natasha úgy tett és átlépte a küszöböt. A barátságos előszoba és tágasnak tűnő nappali, ahová vezetett, bár ott még félhomály volt, csupán az előtérben égett a villany, annyira lekötötte a figyelmét, hogy észre sem vette, a kulcs még mindig a tölgyfából készült cipős szekrény tetején hevert. Loki ezt örömmel nyugtázta, s becsukta maguk után az ajtót.

Az előszobából némi pakolóhely és fogas sor után jobbra nyílt a mellékhelyiség majd a fürdő, mindkettő kényelmesen tágasra szabva. Egyenesen a nappali, balra a konyha. Ez utóbbi kettőt nem ajtó, hanem boltív választotta csak el a folyosótól, és a konyhából is át lehetett menni a nappaliba. A kettő tulajdonképpen egy légtér volt, csupán más burkolattal. A konyha amerikai típusú, sok beépített szekrénnyel, középen körbejárható pulttal és az elmaradhatatlan pohártartókkal. A nappali tágas, világos falú, kényelmes kanapéval, fotelokkal és homályosított üveg dohányzóasztallal. A konyhával azonos, baloldali falon és a folyosóval szemben is volt ablaka. A szemközti ablak mellett még egy szintén átlátszó üvegajtó vezetett az erkélyre, ahol elég hely volt két széknek és egy kisebb asztalnak.