Felelőtlenség ára [S. M.] [C.C.] ✔️

6.

-Helló emberek! Ez az első vlogom, ami nyilvános lesz! Most megyünk Amszterdamba, a napomat fogjátok látni. Úristen de izgulok! Itt van anya, meg a sofőrünk, Mr. Phillips, aki már egyébként annyi vlogban szerepelt már! Apa már a repülőnél van, mi is oda megyünk. Majd még jelentkezek! -tettem le az ölembe a kamerámat, és anyáékra néztem. Mr. Phillips kuncogott rajtam, anya csak szimplán mosolygott.

Az ablakon keresztül néztem a várost. Már annyira várom, hogy sétálhassak is itt! Annyira elmerültem abban, hogy kifelé nézek, hogy észre sem vettem, hogy a repülőhöz érkeztünk. A kisebb bőröndömet kiráncigáltam a csomagtartóból, és anyát követve szálltam fel a gépre. Apát egyből megpillantottam a sor végén az asztalnál.  Egyből odamentem hozzá, amit egy mosollyal nyugtázott.
-Jöttem kajálni. Meg beszélgetni egy kicsit. -nevettem el magam, közben anya felé kaptam a fejem, de miután megbizonyosodtam arról, hogy lefeküdt aludni, újra apa felé fordultam.
-Hogy vetted rá anyát erre az egészre? -kérdeztem meg azt, ami az egész úton a legjobban érdekelt.
-Tudtam, hogy erről fogsz kérdezni. -nevetett, de aztán komolyabb fejet vágott. -az legyen az én titkom.

Feleslegesnek tartottam a további kíváncsiskodást, egy azért, mert apa nem mondaná el, ahogy ismerem. Kettő azért, mert inkább örülök a jelenlegi helyzetemnek.
-A telefonod. Ideadod? -zökkentett ki a gondolataimból apám. Megráztam a fejem, hogy egy kicsit felébredjek.
-Mi? Persze. Tessék. -húztam elő a zsebemből az Iphone-t, és a kezébe nyomtam. -Miért kell?
-Ash... -nevetett, miközben elkezdte nyomkodni a telefonom. -Egy ujjlenyomatot kérek. -adta vissza a telefont, amit feloldottam, és újra a kezébe nyomtam.
-Na? Miért kell?
-Akarsz instát vagy nem? -nézett fel egy pillanatra a telefonból, aztán már nyomkodta is tovább. Eltátottam a számat. Nekem? Instagram? Valaki ébresszen már fel ebből a fantasztikusan jó álmomból!

Mivel apa még mindig ügyködött valamit a telefonon, a széket közelebb húztam hozzá, hogy ráláthassak a telefonra. Épp egy új oldalt készített nekem.
-Miért nem jó a régi? -csodálkoztam.
-Mert 378 posztod volt. Mire az összeset kitöröltük volna, lement volna a nap. Ez könnyebb. -fel sem nézett a telefonból.
-A régivel mi lett?
-Már nincs meg. Eltávolítottam. -olyan nyugodsággal mondta mindezt, mintha azt közölte volna hogy kék az ég.
-Mi? De az nekem kellett volna! -háborodtam fel. Az az oldal sokat jelentett nekem.
-Minek? Hagyjuk már Ashley! -nevetett ki apa, aztán elégedetten letette a telefont az asztalra. -Oké! Az új oldalod kész. Nem lesz privát, szóval vigyázz, hogy mit teszel ki. Egy profilképet állíts be, amin rajta vagy és jó kép. Tessék. -tolta elém a telefont.
-Köszönöm! -öleltem meg szorosan, és már el is vonultam az instámat szépíteni.

Profilképnek egy egyszerű képet állítottam be. Egyszerű, de nekem mégis ezért tetszik annyira. Még néhány hónappal ezelőtt csinálta rólam anya.

Erről a képről lenne szó. Elég sok időt eltöltöttem a biom készítésével is, de minnél igényesebbre szerettem volna.

Közben anya is felkelt mellettem. Egyből szinte az arcába nyomtam a telefonom, hogy jól lássa az új instámat. Néhányat bólintott fáradtan, aztán felvette a telefont a komódról.
-Shawn! Gyere ide te is! -kiabált apának, aki néhány másodperc múlva elő is került.
-Igen?
-Egyszerre tegyük ki az új oldalát. -mutatott rám anya, mire értetlenül néztem rájuk. Úgy látszott, hogy apa érti, mert előkapta a telefonját, és engem kitúrva odaült anya mellé. Mindketten nyomkodni kezdték a telefonjukat, sokszor pedig ilyen szavakat, vagy mondatokat használtak: "ezt írd" "oké" "ez így jó" "még ezt is" "ne" "igen"

Én ez idő alatt inkább felálltam, de egyből rám is szólt a pilóta, mivel percek kérdése és leszállunk. Gyorsan előkaptam még a kamerát, egy bejelentkezés erejéig.
-Most fogunk leszállni, percek kérdése és Amszterdamban vagyunk. Mögöttem anyáék fogalmam sincs mit csinálnak, de lett egy új instám, ahol bárki követhet! -még folytattam volna a mondani valóm, de mögöttem a szüleim hangos visszaszámlálást kezdeményeztek.
-Három...kettő.... egy! -apa egy puszit nyomott anya szájára, aztán mindketten rám néztek.
-Megzavartátok a felvételt. -nevetve mutattam a még mindig bekapcsolt kamerára.
-Add azt ide. -nyúlt anya a kameráért, mire a kezébe nyomtam. -Instára lépj fel. Apád bekövetett mindkettőnket, szóval a napunkat (vagy ki hogy hívja, lehet az story, vagy történet /szerk.) nézd meg!

Eleget tettem a kérésüknek, és először apa, majd anya történetét néztem meg. Ugyanaz volt, és engem "promóztak".

Ez a kép még télen készült rólam. Nem is tudtam, hogy megvan nekik ez. Halványan elmosolyodtam, és mire frissítettem az oldalam, már több mint 15 ezer ember követett be. Csodálkozva néztem a szüleimre.

-Akkor holnap lesz egy koncert. Amszterdamban? Ugye? -jegyzeteltem a fejemben a kocsiút alatt, mert a szüleim csak darálták a programokat.
-Ash! Akkor mégegyszer. Ma este lemegyünk és sétálunk egyet a városban. Holnap nap közben lesz itt egy koncert, azután pedig lesz elég sok helyen itt Európában. Azt nem sorolom fel. -magyarázta apa, és azt hiszem, nekem sikerült is megjegyeznem. Addigra a házhoz is értünk, így boldogan ugrottam ki a kocsiból a kamerával együtt.

Még csak kora délután volt. Nem volt jobb ötletem, ezért tanultam. Teljes mértékben oda tudtam figyelni, ahova kell, így szinte nem is szenvedtem vele. Gyorsan végeztem azzal az adaggal, amit mára adtam ki magamnak, ezért a laptopomat felnyitva elkezdtem megvágni a videót. Mivel ez az első, amit fel is tehetek a közösségire, mindent beleadtam. És úgy éreztem, sikerült. Persze annak a vlognak még nincs teljesen vége, ez egy napi vlog, ami annyit jelent, hogy egy teljes napod mutatod be. Mivel előttem még állt egy kisebb városnézés a délutáni órákban, nincs vége a napomnak. Szinte még csak most kezdődik.

—————————————————————
Ez a rész egy icipicit rövidebb lett, a megszokott 1000+ szóhoz képest csak 905 szavas. Szeretném ezt a könyvemet egy kicsit szinesebbé tenni néhány képpel, ahogy ezt ebben is és a 3. részben is láttátok. Ha tetszik eddig ez a story, akkor egy vote-tal jelezd nekem ezt! Sok puszi❤️