Felelőtlenség ára [S. M.] [C.C.] ✔️

11.

A hotel előtt Luca csak megállt, mi pedig amilyen gyorsan csak tudtunk, kipattantunk az autóból. Már előtte elbúcsúzgattunk tőle, hiszen nem fogunk már találkozni. Mivel a vlogjaimból elég sokan ki tudták szűrni, hogy hol is vagyunk mi elszállásolva, egy kisebb embertömeg állt az ajtó előtt. Amint megláttak minket, sikítozva szaladtak oda hozzánk csaknem összenyomva minket.
-Na! Emberek! Álljatok be egy sorba, mindenkinek egy darab közös szelfit tudunk adni. -kiabálta túl apa a hangzavart, amire mindenki hallgatott, és pillanatok alatt egy elég rendezetlen sorba álltak. Én mindeközben apa és anya mellett álltam, kisebb videókat készítettem a vlogomba. Szinte az összes képen rajta virítottam, minden képet apa csinált, mögötte anya, aztán én és a rajongó. Látszott apán, hogy elég türelmetlen, próbált sietni. Egy bő háromnegyed óra alatt készen is lettünk. Az összes fant sikerült elküldeni, azzal az indokkal, hogy mennünk kell.

Fenn a szobában rend volt, össze voltunk pakolva, csak néhány dolgot kellett még bedobálni a bőröndbe. Még egy utolsó kis felvételt készítettem a szobában, aztán már indultunk is le. Tudtuk, hogy újabb rajongók lesznek a hotel előtt, ezért mikor kiértünk, akkor anya hívott egy taxit. Míg a kocsira vártunk, néhány emberrel készítettünk egy szelfit. Nagyon aranyosak voltak, szerencsére megértették, hogy mennünk kell.

A sofőrnek odaadtam a bőröndöm, aztán behuppantam a hátsó ülésre anya mellé. A férfi a csomagtartóban elrendezte a cuccainkat, majd beült a kormány elé. Indulhattunk is.

Az út viszonylag csendben telt, én végig az autóból néztem, ahogy elhagyjuk Budapestet, és a repülőtérre haladunk. Belül már most hiányzott ez a város. Annyira gyönyörű volt minden részlete, ahova eljutottam ebben a két napban. Szeretnék Magyarországon belül minnél több helyre eljutni. Ahogy anyára kaptam a fejem, valószínűleg ő is ugyanúgy érzett. Neki is tetszett, amit látott.

Szívesen maradtam volna még itt egy darabig, de már hiányzott New York is. Valószínűleg az utazás és az időeltolódás miatt nagyon ki leszünk merülve, de a repülőn megpróbálok aludni. Szeretnék még ma egy kicsit körbenézni a szülővárosomban is.

A repülőtérre értünk, ott kettő biztonsági őr már várt minket. Apa kifizette a fuvart, addig mi anyával kiszedtük a csomagtartóból a cuccunkat. Már itt az ajtó előtt rengetegen ismertek fel minket, de az őrök nem hagyták, hogy a rajongókkal foglalkozzunk. Elég sokan csalódottak és szomorúak voltak, ahogy így elnéztem a fejeket. Voltak a tipikus olyan fiatalok, akik fangörcsöt kaptak, és minden erejükkel azon voltak, hogy legalább valamelyikünket megérinthessék. Szorosan az őr mögött mentem, közben rengetegen fogdosták a vállam, a karom. Ez a szüleimmel sem volt másképp, ők is ugyanígy jártak. Vagy még rosszabbul.

A tömegből kiértünk, és egy hosszabb folyosón mentünk végig, amivel kikerültük az ellenőrzéseket. Az üvegablakon keresztül már láttam a gépünket, egy kisebb felvételt készítettem is róla. Sajnos a videó nem sikerült olyan jól, mivel siettettek minket a biztonságiak, de azért jól kivehető az, ami a lényeg.

A repülőre felszálltunk, a csomagjainkat pedig az ajtó melletti kis részhez tettük. Apa intett a pilótának, aztán gyorsan az első sorba leültünk, annyi ideig, ameddig fel nem száll a gép.
-Sikeresen felszálltunk! -szólt a mikrofonba a pilóta, ami nekünk csak annyit jelent, hogy mehetünk a gépen belül szinte bárhova. Én lefeküdtem az egyik fotelba, amit egy kicsit hátrahajtottam, és elkezdtem a vlogomon ügyködni. Apa szokás szerint a kajákhoz indult, anya pedig egy könyvet vett a kezébe, és azzal leült a mellettem lévő fotelra.

A videó vágásával egyre gyorsabban szoktam végezni, sokszor érzem azt az érzést, hogy kezdek belejönni. A laptopot visszatettem a táskámba, aztán egy fülhallgatót kotortam elő helyette. A telefonomon megnyitottam a Spotify-t, és egy random lejátszási listát elindítottam rajta. A zenével együtt el is aludtam rajta.

Nem sokat aludtam, nagyjából két és fél órát. Még bőven volt négy óra utazás. Ahogy körbenéztem a repülőn, szinte minden ugyanúgy volt, mint mielőtt elaludtam volna. Anya még mindig a könyvvel a kezében feküdt mellettem, azzal a különbséggel, hogy amennyit elolvasott lapok száma megnőtt. Apa is maradt a kajáldás résznél, most éppen egy gyümölcstállal küzdött. Megkívántam a sok gyümölcs láttára az erdei gyümit, így felküszködtem magam a fotelból, és elsétáltam a fagyasztóig. Ekkor tudatosult bennem, hogy kicsit elzsibbadt a jobb lábam. Nagy szerencsémre egy zacskó fagyasztott erdei gyümölcs még volt, így egy műanyag tányérba öntöttem belőle egy keveset, és ledobtam magam apával szembe egy székre.
-Milyen volt Budapest? -tette fel a kérdést.
-Nagyon szép. Egyszer biztos visszajövök még. -mosolyogtam.
-Nekem is tetszett. -gondolokozott, aminek egyébként nagyon örültem. -A nyáron lesz néhány nap, amikor szabadok vagyunk, egy tengerpartos részt nézzél ki!
-Oké! Instagramon meg szeretnék osztani egy képet. Csak nem tudok választani. Mindkettő tetszik. -vettem elő közben a telefonom, és a galériát megnyitva előkerestem az említett képeket.
-Miért nem rakod fel mindkettőt?
-Csak az egyiket szeretném. Nem tudom. -mutattam meg neki a képeket, amiket egy ideig nézegetett, aztán visszaadta a telefont.
-Szerintem az első jobb. -mondta, mire bólintottam.
-Akkor azt rakom ki. -nyitottam is meg az instát. -Milyen idézetet írjak alá?
-Valami dalszövegből? -kérdezett vissza.
-Lehet abból is.
-Akkor legyen az, hogy "I love you when you go crazy" -tette az asztalra elégedetten a kezeit.
-A te dalodból idézzek? -röhögtem fel, de apa arca komoly maradt.
  -Ezt írjad a kép alá. -mutatott az előttem lévő telefonra.

—————————————————————
Instagram:

Liked by @shawnmendes and 78 174 others

ashley.mendes I love you when you go crazy✨

View all 951 comments
shawnmendes Kösziköszi❤️
—————————————————————