Felelőtlenség ára [S. M.] [C.C.] ✔️

10.

Reggel korán keltem, mivel anya elég hamarra állította az ébresztőt. Hunyorogva néztünk rá apával, ahogyan frissen és kipihenten felkel, és elkezd öltözködni. Láthatta, hogy nézzük, így magyarázatot adott nekünk.
-Már csak 2 óra van 7ig. Muszály elkezdenem felöltözni, sminkelni.

Apával ráhagytuk a dolgot, ő megpróbálkozott a visszaalvással, kevés sikerrel. Mivel én tudtam magamról, hogy ez reménytelen, az ölembe vettem a laptopom, és folytattam a videó vágását. Ezzel egy bő fél óra alatt elkészültem, úgyhogy szóltam szüleimnek, hogy ellenőrizzék. Anya nem ért rá, mert hajat mosott, és be kell szárítani, apa pedig alvással mentegetőzött. Mivel én már megnéztem jó párszor, úgy voltam vele, hogy feltöltöm. Miközben a videót tette fel a Youtube-ra a laptopom, felöltöztem. Szinte nem is raktam magamra sminket, csak szempillaspirált. Nem hoztam magammal egyáltalán sminkcuccokat, ezt is anyától kértem kölcsön. A hajam simán kiengedtem. Az időjárás így április közepén már nagyon jó, szinte állandóan meleg van. A meleg most 20 foknál kezdődik.

Lucával megint a szálloda halljában találkoztunk, ma a Halászbástyát, a Margit-szigetet, és a Várat nézzük meg. A kamerát szintén hoztam magammal, már reggel is vettem fel néhány jelenetet. Így korán reggel beültünk egy Luca szerint nagyon jó kávézóba. Mivel a felszolgáló nem igazán tudott angolul, csak németül, Luca segítségét kértük. A lány miután kért a szüleimtől egy szelfit, már hozta is az italokat. Tényleg finom volt! Sajnos holnap már megyünk vissza New Yorkba, a magángéppel. Változott a terv, mivel nem akartunk már Amszterdamba visszamenni. Otthon pedig megint következnek ezek a koncertezések.
Látszódhatott a fejemen, hogy min gondolkodom, mert apa meg is zavart.
-Ash! Tudom, hogy már unod a koncertezést. -bökött meg, mire felhúztam a szemöldököm.
-Állj! Ashley utálja a Shawnila koncerteket? -vágott közbe Luca csodálkozva.
-Ha az ember szinte az összes koncerten volt már, akkor igen. -magyaráztam meg gyorsan, aztán újra apa felé fordultam.
-Át fog jönni anya, apa meg Aaliyah, és ott fognak aludni nálunk. Ha akarsz, otthon maradhatsz velük.
-Otthon maradok velük. -vágtam rá egyből.

Nap végére már lejártam a lábam, de megérte. Annyira gyönyörű itt minden! Én egyszer ide fogok költözni. Biztos, hogy visszajövök még egy jó párszor. Ahogy néztem szüleim arckifejezését, nekik is tetszett a látvány. A vlog második részébe rengeteg videórészletet vettem fel, biztos hogy hosszú egy videó lesz. Holnap megnézzük a Lánchídat, aztán összepakolunk a szálláson, és megyünk a repülőtérre. Ott fog minket várni a magángép.

Mivel a mai túrából kicsit hamarabb hazaértünk, meg tudtam vágni a mai vlogot, ami egyből ki is került a csatornára. Kommenteket majd otthon nézegetek, az nem érdekelt. Már nem tudom, hogy hogyan, de lefekvés előtt a Youtube-n kötöttem ki, és videókat nézegettem. Leginkább vlogokat. Rábukkantam egyre, ami egy iskolás napot mutatott be. Ámulva néztem végig, hogy mennyire sok barátja van, milyen laza, és hogy mennyire szereti a suliját. Felnéztem a laptopból, egyenesen a szüleimre. Mindketten ébren voltak, valamit néztek a telefonjukon.
-Anya! A tizedik osztályt szeretném iskolában kezdeni. -szólítottam meg őt, mire csodálkozva felkapta a fejét. Ezzel egy időben apa is.
-Hogy hol? -kerekedtek ki anya szemei, apa viszont mosolyogva bólogatott.
-Iskolában. Szeretnék egy közösségben lenni a korosztályommal egyidős emberekkel. -magyaráztam anyának, mire sóhajtott egyet.
-Majd nyáron keresünk egy másik iskolát. New Yorkban. -kötötte le, mire mosolyogva ugrottam ki az ágyból, és szinte a nyakába ugrottam. -Egyéb kívánság? -kérdezte cinikusan.
-Hát... szeretnék magyarul tanulni. A nyáron.
-Menjél már! -ellenezte egyből, de apa meglökte.
-Ha szereti a nyelvet! New Yorkban tuti van egy ember, aki tud magyarul és megtanítana néhány dolgot Ashnak is.
-De az egy nagyon nehéz nyelv. -ellenkezett tovább anya, de közbeszóltam.
-Szeretem a magyar nyelvet, és nagyon tetszik is. Ezt szeretném tanulni.
-Ha szereti, akkor sokkal könnyebben tanulja. -állt megint az én oldalamra apa is.

Anya beletörődötten sóhajtott egyet. Én nyertem!

Másnap reggel szintén hajnalban keltünk anyának köszönhetően. Oké, hogy nő, de hogy tud ennyi időt eltölteni a haja és a sminke megcsinálásához? Ezeket a dolgokkal én 20 perc alatt végzek. Odaültem apa mellé, aki éppen az instát böngészte.
-Keresünk egy tanárt? -kérdeztem reménykedve a válaszban.
-Milyen tanárt? -kérdezett vissza értetlenül.
-New Yorkban. Egy magyartanárt. Tudood!
-Ilyenkor? Hajnali 5 óra múlt!
-De New Yorkban nem ennyi az idő!
-Hanem este tizenegy óra. -nevetett ki. Fejben utána számoltam. Bárhogy is néztem, hat óra időtolódás van. Vagyis tényleg annyi az idő. A fejem hátrahajtottam, ami egy kisebb koppanással ért a falhoz. Feladtam!

-Na? Menjünk Lánchídat nézni. Nagyon meleg lesz a hídon, egész nap odatűz a nap. -köszöntött minket Luca az utolsó nap. Egy kis utazás után le is parkoltunk a híd közelében. Luca nem tévedett: szinte az első percektől fogva rántott kacsák lettünk. Ezt még fokozta az, hogy rengetegen ismertek fel minket, így az ott lévőknek képet és aláírást kellett osztogatni. Tőlem is elég sokan kértek, volt aki még Lucával is beállt egy szelfire. Ez végül is vicces volt.

Mire átértünk a híd másik oldalára... azt hittem, le fog menni a nap. A tegnapi vlogomban említettem ugyan, hogy a napot a Lánchídon kezdjük. De nem hittem volna, hogy ennyien képesek lesznek ide jönni.

Beültünk egy újabb kávézóba, és mivel a felszolgáló egyből tudta, hogy kik vagyunk, megint egy kicsit több időt töltöttünk el ott a kelleténél. Ezen a helyen egy hideg epres limonádét ittam, valahogy nem kívántam a kávét. Nem is volt baj, legalább felfrissültem a hideg ital miatt. A hídon visszasétáltunk, vagy inkább futottunk a kocsihoz, csak azért, hogy ne nagyon állítsanak meg minket. Szerencsénkre ez bejött, pechünkre viszont iszonyatosan megszomjaztunk. Egy út széli kisboltba beszaladtunk egy-egy hideg szénsavmenes vízért. Az eladó egy idősebb, kb. az ötvenes éveiben járható férfi volt, aki nagyon rendes volt velünk, annak ellenére is, hogy nem tudta kik vagyunk. Ez csak látszott rajta.

A kocsi itt volt a közelünkben, így a forróságba beszállva (amit út közben lehűtöttünk légkondival) indultunk vissza a szálláshoz.