Felelőtlenség ára [S. M.] [C.C.] ✔️

17.

Az első óra lyukas volt. A másodikra nem mentünk be, mivel akárhogy rohantunk, nem értünk oda. Feladtuk, ezért az egyik sarki fagyizóban ettünk egy fagyit. Harmadik óra előtti szünetben toppantunk be. Sara és Adam egyből felfigyelt ránk.
-Na, a késők is ideértek. Így a harmadik órára... -célozgattak. Én lesütött szemekkel, Anthony viszont lazán elnevette magát. Hihetetlen, hogy tudja ennyire elengedni magát. Sokszor csodálom benne ezt.
-Rebecca? -kérdezte Sara körbenézve az osztályban. Tényleg nem volt jelen.
-Biztos ő is késik. Ezért vannak ők együtt Tonyval. -logikázta ki Adam.
-Már nem vagyunk együtt. -jelentette ki Anthony olyan egyszerűen, mintha csak annyit mondott volna, hogy kék az ég. A két barátunk kikerekedett szemekkel nézett a fiúra magyarázatot várva. Hiába várták, nem kaptak.
-De hogyan?
-Miért?
-Tegnap délután? -záporoztak rá a kérdések.
-Már nem voltam belé szerelmes. Sok volt a kisebb vita. Meguntam. -rántotta meg a vállát.
-Hogy mondhatsz ilyet? Hogy unhatsz meg egy lányt? -akadt ki Sara az utolsó mondaton. Tényleg nem volt valami szép kifejezés...
Anthony ezzel nem foglalkozott, nem beszélt többet a Rebecca ügyről.

Csengettek. Én helyet foglaltam Tony mellett. Sara hátrafordult hozzánk. Helyesebben inkább csak hozzám. Bár, ahogy láttam, Tonyt ez annyira nem érdekelte.
-Ma nem tudok veled menni haza. Nem baj? Nem kell elkocsikáznatok. -kérdezte tőlem a délutánra célozva, mire megráztam a fejem.
-Dehogy baj! Egyébként sem egyedül megyek haza. -mosolyogtam, mire csodálkozva húzta fel a szemöldökét válaszra várva.
-Kivel?
-Velem. -szólt közbe Anthony felnézve a telefonból. Ezek szerint végig hallgatta a beszélgetést. Sara ha lehet, mégjobban elcsodálkozott. Erre tényleg nem számíthatott.
-Te kivel találkozol suli után? -kérdezősködtem.
-Jonathannal. -bólintottam egyet. -A suli elé jön, azt mondta, hogy ellógja az utolsó órát, hogy ideérjen. -nézett fel a plafonra szerelmes tekintettel a lány, mire elnevettem magam. Látszik, hogy ő is a Baker családból van. Lógós egy család...

Órák után ahogy megbeszéltük, Anthonyval indultam haza kettesben. Egymás mellett sétáltunk, csendben.
-Tényleg kosarazol? -bukott ki belőlem, amin gondolkodtam, mire halványan elmosolyodott.
-Igen.
-Mióta?
-Hobbiból csináltam mindig is. Kb. öt éves korom óta.
-És jó vagy belőle? -kérdeztem tőle amúgy egy nagyon értelmetlen kérdést. Elnevette magát.
-Magamhoz képest jó. Nem tudom, hogy mi számít annak.
-Menő.
-Az.

Csendben sétáltunk tovább, egyáltalán nem volt ez kínos. Inkább csak nyugodt. De ezuttal ő törte meg ezt.
-Megigéred, hogy egyszer megtaníthatlak kosarazni?
Csodálkozva néztem rá, de persze hevesen bólogattam.
-Megigérem. És miért akarnál te megtanítani engem? Tuti, hogy béna lennék.
-Hogy ne legyél béna. -nevetett.
-Hol szoktál gyakorolni?
-A közeli parkban van egy pálya. Oda szoktam lemenni bátyámmal meg Adammal.

Már a sarkon befordulva megpillantottuk a házat.
-Te merre laksz?
-A közelben. -adta meg a rövid választ.
-Majd egyszer én kisérlek el téged. -jelentettem ki magabiztosan, mire rám nézett és kitört belőle a röhögés.
-Miért akarnál engem hazakisérni? -törölgette a szemét, mert állítása szerint már sírt a nevetéstől. Nem tudtam, hogy ennyire vicces lennék.
-Hogy ne csak te engem. -rántottam meg a vállam. -Megérkeztünk.
-Annyira jó a helyzetmegfigyelő képességed. -ingatta a fejét nevetve, mire gyengéden meglöktem.
-Bejössz? -kérdeztem tőle, elengedve a fülem mellett az előbbi beszólását.
-Nem. Holnap reggel itt várlak. Ne késs el! -mosolygott rám, majd sarkon fordult, és elindult arra, amerről mi jöttünk.

Az ajtó előtt még néztem a távolodó alakját, míg az el nem tűnt a sarkon befordulva. Sóhajtva léptem be a házba. Anya épp a konyhában valamit sütött, az egész helyiséget süti illat töltötte be. Apát a nappaliban találtam meg.
-Anthony Baker. -nézett fel rám a reggel megismert fiú nevèt ismételve. Lesütöttem a szemem és szerintem egy kicsit el is pirulhattam a név hallatán.
-Kedves fiú. -védtem meg.
-Én nem is mondtam, hogy nem lehet az. -emelte fel mindkét kezét. -Összejöttetek?