Felelőtlenség ára [S. M.] [C.C.] ✔️

23.

Anthonyt hazadobtuk, mikor megállt Mr. Phillips a ház előtt, Tony szorosan megölelt.
-Még írok. Legyél fent. -suttogta a fülembe, mire biccentettem egyet, majd elengedtem. Ő kiszállt a kocsiból, majd a fehér családi házhoz sétált. Még sosem láttam a házukat. Mindig ő jött el értem vagy hozzám. Egy egyszerű, de mégis szép házról van szó. Tetszett.

A hazafelé út csendben telt. Anyuék mérgesek voltak még mindig, hogy elkéstünk, de szerencsénkre bevették a Tony által kitalált egyáltalán hihetetlen sztorit. Egyébként a történet nem lett volna hihető. De ahogyan a fiú előadta... bárki, tényleg bárki egyből hitt volna neki.

Ahogy azt én is gondoltam, mikor beléptünk a házba a szüleim egyből támadtak.
-Ne próbálj meg mégegyszer elkésni!
-Tudod milyen égő volt azt hajtogatni a fanoknak, hogy te is a végére beérsz, aztán mégsem?
-Tiszta szerencse, hogy a fotózkodásra odaértél!

Rengetegszer bocsánatot kértem, de mikor már éreztem, hogy sosem fogják abbahagyni, inkább felmentem a szobámba. Valószínű, hogy észre sem vették az eltünésem, vagy magukba, vagy egymással veszekedtek tovább. Én gyorsan elfoglaltam a saját kis fürdőszobám, a kádba öntöttem vizet, és egy levendulás fürdőbombát beletettem. Néhány szintén levendula illatú gyertyát gyújtottam, csak a hangulat kedvéért, majd az insta sztorimba tettem fel róla egy képet.

Tony egyből reagált is rá:

Anthony Baker: Lazulunk...?

Ashley Mendes: Valami olyasmi

Anthony Baker: Szüleid?

Ashley Mendes: Szerintem még mindig veszekednek magukkal. Majd túllépnek rajta.

Anthony Baker: Emma megtudta hogy koncerten voltam. Kiakadt. Legközelebb őt is vigyed

Ashley Mendes: Én most is szivesen vittem volna. Is? Te is jönni akarsz?

Anthony Baker: Jaja

Ashley Mendes: És akkor most velünk mi van?

Anthony Baker: ? Ezt hogy érted?

Ashley Mendes: Most akkor mi együtt vagyunk?

Anthony Baker: Ahogy gondolod.

Ashley Mendes: Lehetne hogy titokban tartanánk? Leginkább a szüleim és a média miatt.

Anthony Baker: Meddig akarod titkolni?

Ashley Mendes: Amíg nem érzem azt, hogy ez tényleg igazi.

Anthony Baker: Rendben. Nekem mennem kell. Emma zaklat

Ashley Mendes: Okés!

Kiléptem a beszélgetésből. Még áztattam magam a gondolataimba merengve. Anthony vajon tényleg komolyan gondolja a kapcsolatunkat? Összeillünk mi egyáltalán?
A fürdés után már csak bebújtam az ágyamba, ès szinte egybôl elnyomott az álom.

Másnap sokáig aludtam, hiszen hétvége! Mivel így, hogy iskolába járok, sokkal kevesebbet tudunk kimenni Amszterdamba. Apa ma reggel ment ki oda, majd hétfô délután érkezik vissza.
Így anyával kettesben maradtunk itthon. Ő már reggel tíz órakor már a konyhában sertepertél, mikor lementem, már rakta is elém a reggelit.
-Van valami program mára? -kezdtem neki az egyik nutellás kenyérnek.
-Igazából nincs. Annyi, hogy meg szeretném mutatni az új zenémet. Te leszel az első, aki meghallgatja. -magyarázta izgatottan.
-Új számod lesz? -húztam fel a szemöldököm.
-Igen. Már fél éve dolgozok rajta.
-Mi a címe? -tettem fel az engem legjobban érdeklő kérdést.
-A lányom. -mosolygott rám kedvesen.
-Akkor az rólam szól? -kérdezősködtem tovább de a válasz egyértelmű volt. Anya bólintott egyet, mint ahogyan azt én is gondoltam.

A reggelit miután megettem, felmentem vissza a birodalmamba. A telefonomat előhúzva láttam meg, hogy Anthony írt.

Anthony Baker: Meddig alszol még? Lejössz a kosárpályához? Mi már 11től ott leszünk.

Csodálkozva néztem az üzenetet. Azt hittem, hogy legalább kettesben találkozunk. Ezek szerint nem, hiszen ott van az a "mi". Persze visszaírtam neki egy igent, aztán lementem anyához.
-Megyek le majd a kosárpályához a többiekkel. -szóltam neki, mielőtt leültem volna a kanapéra.
-Menj csak! -kiabált vissza a konyhából, csak azért, hogy halljam.
-A zenét megmutatod?
-Majd este. -érkezett a válasz, mire magamban bólintottam, és felmentem átöltözni. Egy kicsit sportosabb ruhát választottam, amiben nem fogok megfagyni így október vége felé. Aztán már indultam is.

Nagyjából negyed órát késtem, már láttam, ahogyan a többiek a pályán játszanak. Egyből kiszúrtam Emma gyönyörű barna haját is a fiúk között, ami annyit jelentett, hogy nem fogok unatkozni.

Ott volt már Martin és Nick, akiket már ismertem. Meg persze a Baker család. Tony, Jonathan és Emma. Az utóbbi egyből a nyakamba ugrott.
-Miért nem mondtad, hogy koncert lesz? -szidott le egyből mikor elengedett.
-Bocsi. -húztam be a nyakam, aztán ahogy láttam az arcán, hogy nincs harag, egyből elnevettem magam.
-Ash! Hol hagytad apádat? -kiabált oda nekem Martin, mire megrántottam a vállam.
-Amszterdamban van. -válaszoltam neki.
-És téged miért nem vitt?
-Mert én iskolába járok. -röhögtem el magam.
Jonathan is üdvözölt, aztán jött Tony, aki egy szoros ölelésbe zárt. Bevallom, hogy kicsit zavart, hogy nem kaptam tőle legalább egy puszit. Tudom, hogy az én kérésem volt, hogy titkoljuk a kapcsolatunkat. De mègis zavart, hogy úgymond nem törődött velem.

Leültem Emma mellé, és a fiúkat néztem. Épp Jonathan dobott egy kosarat, Anthony vele örült. Egy csapatban voltak. Ahogyan Martin és Nick is. Így négyen ők eljátszogattak. Mi pedig szótlanul nézegettük őket.
-Nem akartok beállni? -kérdezte tőlünk egyszer csak Nick. Emma egyből bólogatni kezdett, és megfogva a csuklóm engem is felrángatott a padról. Én persze egyből ellenkeztem, hisz még mindig nem vagyok jó kosárból.

A fiúk és Emma sikeresen meggyőzött a játékkal kapcsolatban, így a következő felállás történt: Jonathan, Tony és Emma (vagyis a Baker család) és Martin, Nick és én. Szerencsémre a többiek megkegyelmeztek nekem, és tiszteletben tartották, hogy béna vagyok. A mi csapatunk nyert 8:6ra. Egészen fel is dobódtam a játék végére.