„Csak" Barátok

6. rész

A gimnázium előtt álltunk meg. Nem igazán értettem.
-Lola, nem arról volt szó, hogy edzeni fogunk?
-Öhm valahogy úgy, de mégsem.
-Nem igazán értelek.
-Nem baj, na gyere. Mindjárt kezdődik.
-Pontosan mi is kezdődik?
Megragadta a karom és elkezdett húzni. Egészen a lány öltözőig vonszolt maga után. Amikor benyitottunk tele volt az öltöző balett cipőkkel, fellépő ruhákkal, magassarkú cipőkkel amiket társas tánchoz használnak, melegítőkkel, lazább és lengébb ruhákkal amikben könnyű mozogni. És csak ezután esett le, hogy miért vagyunk itt.
-Lola! Megmondtam, hogy nem akarok felvételizni a csapatba.
-Ugyan már ezt senki nem hiszi el neked. Ügyes leszel meglátod.
-Nem, nem fog menni-elkapott a síró görcs- Mi van ha megint megsérülők? Akkor lehet, hogy már járni sem fogok tudni. Mi van ha sikerül bejutnom, de a lábam nem fogja bírni? Vagy mi van ha be sem jutok!?-borultam a barátnőm vállára zokogás közepette.
-Figyelj, Bella!-tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni-Tudom, hogy megtudod csinálni. Bízom benned. Anyukád is tudja, hogy megtudod csinálni, sőt az egész családod tudja, na jó talán Valentína nem, de ő nem számít. Még Ádám is megmondta. Menni fog! Oké? Csak hidd el, hogy menni fog. Hiszed?
-Hiszem, hogy menni fog-nyugtatott meg teljesen.-Várj csak! Anya veled telefonált reggel?!
-Na jó menj. Mindjárt te jössz. Kalappal!-tessékelt be az ajtón.
-Ezt még késöbb lejátszuk. Nem úszód meg ilyen könnyen!

A belépésemre a legtöbben oda kapták a fejüket, hála a nyikorgó ajtónak. Volt egy hosszú asztal, hárman ültek mögötte. Jobbról az első egy hosszú, barna hajú karcsú nő volt. A középen ülő nő vagy inkább lány egy kicsivel lehet idősebb mint én, inkább Valentínára hasonlít bár ennek a lánynak kedvesebb az arca. A harmadik tag pedig egy fiú volt, mintha már láttam volna Ádámmal valamikor. Vagy talán csak egy közös képen láttam őket?
-Szóval itt a két bal lábas-jött oda hozzám Ádám.
-Legutóbb azt mondtad nem is vagyok annyira két bal lábas.
-Igazad van, kell egy új becenév.
-Ne! Isten ments! Becézgesd a barátnődet.
-Mi a bajod Valuval?
-Elég sok minden.
Pár másodpercig szótlanul álltunk egymás mellett majd gondoltam egyet, leültem és neki kezdtem a nyújtásnak amihez Ádám is csatlakozott.
-Kik a tagok?-kérdeztem az asztal mögött ülők felé biccentve.
-Jobbról az első az anyukám, Natalie melette Csenge és mellette pedig Dominik. Ők fognak pontozni, az a tíz személy aki a legtöbb pontot éri el bekerül a csapatba.
-Csak tíz?-kérdezem, mert a teremben voltunk vagy nyolcvanan.
-Annyi szabad hely van.
-Szerintem ezt felesleges volt meghirdetni.
-Nem volt az. Valószínű sőt biztos, hogy a legfiatalabbakhoz kerültök. Az ő csapatukban nyolcan vannak, szóval kell az utánpótlás.
-Aha. Legfiatalabbak?
-Kor szerint vagyunk szét osztva. Három kisebb csoportra tagolódunk lesztek ti, van az én korosztályom és vannak Dominikék. Dominik és Csenge egy korosztály, együtt táncolnak, ők a legjobbak.
-Ezek szerint mégsem vagy olyan tökéletes mint ahogy hírezteled-ezen jót nevetett.
-Úgy értem a legidősebbeknél.
-Aha, én is ezt mondanám-ezen már mindketten nevettünk.
-Azért is ők zsűriznek, mert nagyon jók meg, mert jövőre elmúlik az ő korosztályuk, elmennek egyetemre.
-Értem.

Nyújtás után nem akartam felgumizni a hajam úgyhogy feltettem egy hajpántot. Fehér, nyuszifüles és még bolyhos is. Nekem nagyon tetszik, oda vagyok az ilyen hajpántokért.
-Tetszik a hajpántod, Nyuszifül-megy el mögöttem Ádám.
-Ez most komoly? Nyuszifül? Nem túl kreatív-nevetem ki.
-Gyerekek! Figyelmet kérek!-szólt a jobb oldalon ülő nő, vagyis Natalie-elkezdjük a felvételit. Remélem mindenki rendesen bemelegített. Megtanítunk egy koreográfiát. Amit addig fogtok táncolni ameddig a tíz legjobb bent nem marad. Mi hárman fogunk körbe járkálni és elküldeni azt aki nem jól csinálja. Szóval aki nem bír sokáig táncolni az csak saját felelősségre maradjon.