„Csak" Barátok

10. rész

/B E L L A/

Egyenesen Valentína után mentem, láttam, hogy bemegy a szobájába más esetben biztos kopognék, de jelenleg ha megtenném akkor sem engedne be, úgyhogy inkább csak benyitok. Valentína a szekrénye előtt ült felhúzott lábakkal az arcát pedig a térdébe fúrta és úgy sírt. Furcsa őt ilyennek látni és a legrosszabb, hogy én tehetek róla.
-Valentína-guggoltam le hozzá.
-Tűnj innen!
Az egyik kezemmel megfogtam a vállát a másikkal pedig átöleltem.
-Ne haragudj, én tehetek az egészről.
-Nem, nem Bella, nem. Tudtam már.
-De mégis mit?-néztem rá értetlenül.
-Azt, hogy oda meg vissza vagytok egymásért. Amikor először találkoztatok már akkor tudtam, hogy Ádám előbb utóbb elfog hagyni. Ezért voltam veled olyan bunkó. Nem akartam őt elveszíteni. Eddig mindig ő volt ott nekem a szüleim és a ,,barátaim" helyett is.-mondta idéző jeleket rajzolva a levegőbe. Nos igen, Valentínának sok, sőt igazából csak érdek barátai voltak az üzletember szülei miatt. Kivéve persze Ádámot. Ezek szerint nem csak én zárkóztam el mindenki elől.
-Rám mindig számíthatsz-mondtam ki teljesen őszintén. Felálltam és felsegítettem, ő pedig olyan nagy lendülettel ölelt át, hogy majdnem elestünk.
-Köszönöm-suttogta a fülembe még mindig szipogva-te vagy a világ legjobb unokahúga.
-Te vagy a világ legjobb unokanővére.
Talán percek teltek el mire elengedtük egymást, de legalább most már minden rendben.
-Hé, hugi!-szólt utánam Valentína mikor már majdnem kiértem a szobájából-Nem megyünk el valahová?
-És Noelék?
-Úgyis lesz még családi összejövetel. És nem tudom te hogy vagy vele, de én nem akarok találkozni Ádámmal.
-Hová?

***

Végül elmentünk Olga büféjéhez.
-Sziasztok!-köszöntött minket Nico-Hát ti így együtt? Semmi hajtépés, üvöltözés?-viccelődött.
-Nem, semmi.
-A szokásosat?
-Igen, légyszi-feleltük egyszerre Valuval.
Mikor Nico elment bele vágtam a közepébe.
-Mi lesz most veletek?-kérdeztem aggódva.
-Itt inkább az a kérdés, hogy veletek mi lesz-nézett rám azzal a tipikus ,,úgyis összejöttök" fejjel.
-Velünk semmi-próbáltam a lehető legkomolyabban mondani, de sajnos tudtam, hogy csak magamnak hazudok-Veletek?-ismételtem magam.
-Semmi. Azt hiszem mi inkább mindig csak barátok voltunk mint szerelmesek. Sosem ragyogott a szeme amikor rám nézett, viszont amikor rád néz az leírhatatlan.
-Azért ne túlozz. Mi csak barátok vagyunk.
Idő közben Gergő (Nico legjobb barátja és munka társa) kihozta a rendelésünket. Valószínű feltűnt neki, hogy zavar mivel elég gyorsan elment az asztalunktól.

***

/Á D Á M/

A ,,botrány" után eljöttem Benivel (a legjobb barátom) Olga büféjébe és elmeséltem neki, hogy mi is történt:
-,,Egyébként is én hibáztam, nem lett volna szabad". Ez a rohadt mondat ismétlődik folyamatosan a feje....
-Ádám, nem ők azok?-szólt közbe Beni majd a fejével a hátam mögé biccentett.
Mikor megfordultam egy szőke rövid hajú elengánsan felöltözött és egy hosszú barna hajú lányt (farmerben és fehér 3/4-es újjú felsőben) láttam ahogy mennek ki az ajtón miközben egymást ölelik. Tényleg hasonlítottak Bellára és Valura, de képtelenség, hogy ők lennének azok. Ahogy ezt gondoltam a farmeres lány megfordult és akkor láttam meg, hogy ő TÉNYLEG BELLA. Elköszönt Nicotól aztán elhagyták az épületet Valuval.
-Hé, haver! Föld hívja Ádámot-csettintett a barátom az arcom előtt. Úgy tűnik jobban figyeltem Bellára mint a körülöttem levő világra-Azt hiszem ez a lány teljesen elcsavarta a fejedet.
-Ha akarnám se tudnám letagadni ugye?
-Mit? Hogy oda vagy érte?-boxolt a vállamba miközben kinevetett.
-Teljesen mindegy mit érzek vagy mit nem csak barátok vagyunk.
-Aha, az a csók is baráti volt. Na menjünk, mert ha késünk anyud leharapja a fejünket.
Ezen mindketten jót nevettünk.