„Csak" Barátok

11. rész

Reggel anya hangjára ébredtem.
-Kicsim, kelj fel! Natalie átrakta a próbát délelőtt tízre. Már összepakoltam csak el kell készülnöd, nekem dolgoznom kell, de Antónia majd elvisz.
-Mennyi az idő?-motyogtam.
-Fél tíz-mondta anya én pedig mint akit kidobott az ágy ültem fel és álltam neki készülődni, de ahogy kinéztem az ablakon zuhogott az eső. (Köszi, nyár.) A nap első negatívumja na és mi a második? Az, hogy Ádámmal kell tálncolnom. Miután felöltöztem, fésülködtem és fogat mostam lementem a földszintre, Valu és Antónia néni voltak lent.
-Jó reggelt-köszöntem.
-Szia-köszöntek egyszerre.
-Na mehetünk? Csak, mert négy percünk van, hogy oda érjünk.
-Persze. Valu te nem jössz?
-Nem én inkább itthon maradok. Kéz és láb törést-mondta nekem pedig földbe gyökerezett a lábam. Meg sem bírtam mozdulni hallottam, hogy kérdezgetik jól vagyok-e, de nem tudtam válaszolni.
-Jajj, Bella ne haragudj, kérlek, kérlek ne haragudj. Teljesen elfelejtettem-ölelt magához az unokanővérem.

***

-Sziasztok!-rontottam be a tánc terembe-Natalie ne haragudj a késésért csak valami... Közbe jött.
-Semmi gond. Gyere, jókor jöttél pont most próbáljuk a duókat és ti jöttök.
Szerintem eléggé fintorogtam, mert Jázmin odajött hozzám miközben lepakoltam a cuccom:
-Mi történt? Mit csinált a seggfej?
-Semmi, mindegy. Hagyjuk légyszi.
Azzal ott hagytam.
Mikor végig csináltuk a koreót mindenki értetlenkedve nézett ránk, de Natalie szólalt meg először.
-Hol maradt az összhang? Az egész tánc alatt szinte egymásra sem néztetek. Az emelések borzasztóak voltak, mintha nem is bíznátok egymásban. Hol van az a varázslat amit a legutóbb láttunk? Hol van a tűz és a jég-mondja ironizálva, a fejem annyira lángolt, hogy nem csak Ádámra, de még a többiekre sem mertem ránézni.
-Talán valakinek megkéne bíznia a másikban és elhinni amit mond-hozzám veti szavait Ádám.
-Talán majd az a valaki bízni fog a másikban ha nem teszi tönkre az életét és a kapcsolatát a családjával.
-Tálan...-kezdett volna bele, de Natalie közbe szólt.
-Na jó. Foggalmam sincs mi történt köztetek...
-Vagy inkább mi nem-szólt közbe Ádám én meg úgy néztem rá mintha pusztán a szememmel megtudnám ölni.
-De holnap külön órát tartok kettőtöknek és csapatépítünk. Akár tetszik, akár nem-fejezte be végül Natalie.

***

Később az öltözőben Jázmin elkapott.
-Nézd! Nem tudom mi történt, majd elmondod ha elakarod, de azt tudnod kell, hogy a csapatépítések 90%-a kínos dolgokból áll, Natalienál.
-És annak mi értelme?-kérdeztem ijedten.
-Az, hogy jobban bízz a másikban.
És ott hagyott. Haza fele gyalog kellett mennem, mert senki nem tudott eljönni elém úgyhogy felhívtam Lolát és mindent elmeséltem neki. Valun és rajtam nagyon meglepődött, de a csókon nagyon kiakadt. Idézem szavait:
-Csókolóztok és azt mondjátok, hogy csak barátok vagytok? Igazi idiótak vagytok mind a ketten. Legalább élvezted azt a baráti csókot?
És így mondta tovább a magáét. Nem telefonon akartam megbeszélni a magán életem, úgyhogy megkérdeztem, hogy holnap nem szeretne-e nálam aludni. Természetesen elfogadta a meghívást úgyhogy holnap Pizsi party!