„Csak" Barátok

23. rész

/ Á D Á M/

Már majdnem sikerült megcsókólnom amikor a telefonom elkezdett csörögni. Nagy nehezen elengedtem Bella derekát ami úgy tűnt neki sem tetszett. Nem is nézett rám, elfordította a fejét és a haját piszkálta. Már készültem elküldeni a személyt aki a „legjobbkor" zavart meg, de aztán a kijelzőn megláttam, hogy ez a világ legrosszabb ötlete.
-Szia anya-vettem fel a telefont „hatalmas lelkesedéssel".
-Szia. Hogy ment a próba? Elmondtad neki?
-Mondtam volna, de tudod elkezdett csörögni a telefonom-morogtam mérgelődve.
-Oh, kincsem. Ne haragudj, annyira sajnálom. Akkor később beszélünk.
Ezzel lerakott. Visszafordultam Bellához aki már csípőjére tett kézzel fel alá járkált.
-Natalie volt. Elmondod neki, hogy késtél? Csak mert ha nem akkor nem-vett egy mély levegőt majd felém fordult-nem akarlak beköpni-mondta majd ráharapott alsó ajkára. Imádtam mikor nem tudott mit kezdeni a helyzettel, mindig olyan aranyos mikor zavarban van, meg úgy általánosságban is.
-Nem mondom el neki-bolintott-mert először neked mondom el.
Ezen nagyon meglepődött, szemei kitágultak, homlokát pedig összeráncolta.
-Nekem?
-Igen.
-Akkor mond-sétált elém.
Ami nem volt valami jó ötlet ugyanis alig hagyott köztünk helyet én pedig már alig bírtam magammal. Magamhoz akartam szórítani, és megakartam csókólni, elakartam neki mondani, hogy mennyire szeretem, de előbb még meg kellett beszélnünk pár dolgot. Hiszen elméletileg haragszik rám.
-De nem itt-léptem én is közelebb és megfogtam a kezét-van egy hely amit szeretném ha látnál.
-Ugye tudod, hogy még haragszom-suttogta a fülembe. Egyszerűen megőrjít ez a lány.
-Akarod tudni, hogy mit akarok mondani vagy sem-súgtam a fülébe amitől libabőrös lett.
-Akarom.
-Hatra érted megyek.
Azzal otthagytam és haza mentem átgondolni a dolgokat. Nehogy mégegyszer elrontsam.

***

-Kicsim, ne bántsd meg. Ő jó ember és nem rosszat érdemel-anya folytatta a fejmosást a találkozóm előtt...
-Anya, szeretem őt. Nem akarom mégegyszer elrontani.
-És mi lesz ha nem szeret viszont? Mármint valószínű, hogy szeret, de jobb ha felkészülsz arra is ha nem. Mit fogsz tenni ha nemet mond?-nézett mélyen a szemembe.
-Nem tudom.

***

Bella a házuk előtt állt mikor oda értem.
-Szia.
-Szia-ismét az alsó ajkába harapott.
-Gyere menjünk-ragadtam meg a kezét.
Az egész út néma csendben telt. Mikor már majdnem oda értünk, megállítottam Bellát és felém fordítva kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
-Bízol bennem?
Egy ideig csendben bámult, de ez a pár pillanat hosszú óráknak tűnt.  Végül megfogta a kezem és a szemembe nézett.
-Igen-mondta nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről. Megfordítottam úgy, hogy háttal álljon nekem, a haját összefogtam majd a hátára símítottam.
-Akkor csukd be a szemed-suttogtam a fülébe.
Hallgatott rám, pár másodpercig még gyönyörködtem benne majd elindultam és húztam magam után.
-Kinyithatod.
Ahogy a gyenge napsugarak megvilágították a szemét, mintha ragyogott volna. Bella körbe fordult párszor mikor leesett neki, hogy hol is vagyunk.
-Ez nem a szabadstrand?
Utalt az előttünk levő tóra ahol senki nem volt.
-De. Csak mi a szemben levő erdős részre jöttünk ahova nem sokan járnak. Kevesen ismerik ezt a helyet.
-Gyönyörű.
Pár percig csak néma csendben álltunk és a tájat néztük, vagyis egymást is, de akárhányszor összetalálkozott a tekintetünk elkaptuk a másikról azt.
-Miről akartál beszélni?
-Sajnálom a viselkedésem. Hogy bunkó voltam veled és azt is, hogy cserben hagytalak.-vettem egy mély levegőt-Megint-mondtam halkan.
-Igérd meg, hogy soha többet nem leszel ekkora gyökér-lépett hozzám (sokkal) közelebb.
-Ígérem-ígértem meg majd megragadtam a derekát és magamhoz vontam-Hiányoztál Nyuszifül-mondtam szinte már suttogva.
-Te is nekem-homlokát az enyémnek támasztotta.
-Szeretném ha egy pár lennénk-mondtam mélyen a szemébe nézve.
Bella felsóhajtott, majd mosolyogva még közelebb bújt hozzám. (Már ha ez lehetséges volt).
-Én is szeretném.
-Akkoooor leszel a barátnőm?
Húztam az idegeit. Ez a mai napig jó szokásom.
-Leszek a barátnőd.
Meg sem vártam, hogy végig mondja, megcsókóltam. Boldogan fogadta a reakcióm és visszacsókólt.