„Csak" Barátok

16. rész

-Anya elmentem!
Indultam le a terasz előtti lépcsőn amikor valaki visszarántott.
-Hová mész hugi?
Dani húzott vissza, Noel pedig az egyik székben terpesztett.
-Levivel elmegyek sétálni. Talán baj?
-Nekem nem-vont vállat Noel.
-Na jó. Miért játszotok FBI-os játékot?
-Azt hittük Ádámmal találkozol.
-Ádámmal-kérdeztem vissza, de elcsuklott a hangom és úgy néztem ki mint aki sokkot kapott. Levivel három napja találkoztunk „először" és három teljes napja egyszer sem gondoltam Ádámra-Ádám-nyeltem egy nagyot (szerintem mindenki hallotta...)-Ádám itt van?
Bólintottak, mindketten.
-Nézd, Bella. Féltünk téged, ezért nem akarjuk, hogy az miatt a seggfej miatt szomorkodj-kezdte Dani.
-De örülünk, hogy a szomszédsráccal-Levivel-szóltam közbe.
-Persze, vele. Jóban vagy és annak is örülünk, hogy végre boldog vagy. Szeretnénk ha így maradna-fejezte be Noel.
-Értem. Öhm... Én... Szóval... Öhm én most megyek-nyögtem ki végre majd sietős léptekkel lerohantam a lépcsőn ki a kapun és így tovább egészen a partig.
Egész úton a földet bámultam nehogy véletlenül is találkozzak Ádámmal.

***

Levi úgy kezdte, hogy mutat egy helyet. Már fél órája gyalogoltunk amikor megállt és felém fordult a gitár tokot pedig letette.
-Nagyon csendben vagy, egész úton meg sem szólaltál. Minden rendben?
-Igen-és lefolyt az első könnycsepp az arcomon, Levi letörölte majd megfogta az államat és maga felé fordított.
-Mi a baj Bella?
-Semmi, mindegy.
-A „legjobb" lány szokás-húzta el a száját-Nem bízol bennem vagy nem akarsz róla beszélni?
-Bízom benned-mondtam a szemébe nézve-De még nem akarok róla beszélni.
Bólintott majd magához ölelt.

***

Egy gyönyörű helyre értünk röpke tíz perc alatt. A vízből nőttek ki a növények és félkör alakot formálva ért ki a víz a partra, a bal szélén volt egy móló arra ültünk ki.
-Mindig ide jöttem ha egyedül akartam lenni. Középsős korom óta itt lakunk és elég sűrűn piszkáltak, általában akkor jöttem ide-mondta miközben kivette a gitárját a tokból-Én feldolgoztam egy dalt. Szeretnéd hallani?
-Csak ha elszeretnéd játszani.
-Szeretném ha szeretnéd hallani.
-Szeretném hallani.
Mikor elkezdte gitározni a dalt rögtön felismertem. James Arthurtól az Impossiblet dolgozta fel. Mikor eljatszotta érdeklődve figyelt.
-Huha, ilyen rossz volt?
-Mi? Nem. Bocs csak... Csak az emlékek. De nagyon jó feldolgozás lett.
-Köszönöm-mondta és magához ölelt.
-Érdekel még, hogy mit nem akartam elmondani?
-Persze.
-Van egy fiú.
-Sejtettem-szólt közbe.
-Az unokanővérem exe. Nem indult valami fényesen a kapcsolatunk, aztán jóra fordult most meg megint rossz. Egy tánc csoportban vagyunk az anyukája a koreográfus, erre a dalra duóztunk.
-Oh. Ne haragudj, nem tudtam.
-Ne kérj olyanért bocsánatot amiről nem te tehetsz! Én elindulok haza. Te maradsz?
-Nem baj?
-Nem, érezd jól magad-öleltem meg.

***

A nyaralóba belépve mindenki engem nézett, természetesen tudták, hogy reggel mennyire lesokkolódtam hallva, hogy Ádám a városban tartózkodik, arra vártak mondok-e valamit, de én csak intettem és gondoltam ezzel letudom a köszönést. A lépcsőn menet még hallottam, hogy valamit pusmognak, de nem nagyon érdekelt a dolog. A szobámba be érve ledobtam a táskám az ajtó mellé majd magamat is ledobtam az ágyra. Amikor valaki hirtelen bevágta az ajtót (amit nyitva hagytam!!). Nem volt energiám megfordulni és megnézni ki az szóval megvártam míg megszólal.
-Jogom van haragudni rád amiért pont az exemet kellett kifognod! Azonban jogom van segíteni is. Te is mellettem álltál azon a bizonyos napon és most rajtam a sor. Figyelj-ült le mellém az ágyra-nem érdemel meg téged. Egyikönket sem. Nézd Bella! Imádunk téged, mindenki szeret téged tudod miért? Mert jó szívű, segítőkész, kedves lány vagy. De sajnos ezekkel együtt naiv is vagy. Olyan embereken akarsz segíteni és olyan embereket sajnálsz meg akik a legmélyebb szakadékokba is képesek bele lökni, vagy már megtették. Ádám is egy ilyen ember. Próbáld meg elfelejteni. Tudom, hogy a felejtés a világ egyik legnehezebb dolga, de próbáld meg.
-Köszönöm Valu-öleltem meg-Neked hogyan sikerült ilyen könnyen felejtened?
-Megcsalt, sosem szeretett úgy ahogy kellett volna és soha nem voltam neki fontos.
-Biztos vagyok benne, hogy fontos voltál neki.
-Látod hugi? Erről beszéltem. Jó ember vagy, de naiv-mondta majd kisétált a szobámból.

***

Azt kihagyta, hogy makacs vagyok. És én nem hittem neki, tudtam vagy inkább reméltem, hogy Ádám jó ember akivel rossz dolgok történtek. Hiszen az apja elhagyta őket és mivel ő a legidősebb ezért ő emlékezhet a legtöbb aljasságra. Az apjuk Rebekát vitte el Londonba, mert ő könnyen befolyásolható és, mert Ádámot nem lehet manipulálni, Bettire pedig nem lett volna ideje. Ritkán látja az egyik húgát ami biztos nagyon nehéz. Sokszor költöztek (most úgy néz ki, hogy maradnak egy jó darabig) ami szintén nehéz, az iskola, a barátok miatt is. Szakított a Valuval az első szerelmével akivel a kapcsolatuk előtt legjobb barátok voltak, tehát nem csak a barátnőjét veszítette el hanem a legjobb barátját is. Ezután engem zárt ki az életéből (ki tudja miért) majd a családom többi tagját, pedig már nagyon jóban volt a fiúkkal.
Szóval én reménykedem benne, hogy Ádám egy jó ember zűrös múlttal, de abban biztos vagyok, hogy a múltja egy darabja még mindig kísérti. És én segíteni fogok neki, akár elfogadja, akár nem!